Cím: Szaké
Írta: Suzanne
Fandom: Naruto
Párosítás: SasuNaru
Korhatár: PG-13
Warning: ha azt mondom, fluff, mit szólsz?
Thanks: rukának a bétázásért! Love ya!

Szaké

Naruto kezei reszkettek. Még csak a ramenéhez sem nyúlt. Egy falatot nem bírt volna lenyelni ilyen állapotban.

- Ajh… - sóhajtott idegesen, ahogy megdörzsölte a homlokát.

Sosem hitte volna, hogy egy Hokage munkája ennyi stresszel is jár. Tudta, hogy hosszú és küzdelmes csaták várnak rá, de hogy egy másfajta harcot is végig kell vinnie, nem is sejtette.

Idegességének oka egy diplomáciai tárgyalás volt. A Hidden Waterfall falu küldöttei jöttek, hogy szövetséget ajánljanak. Ezzel még úgy nem is lett volna gond, mert a fiú többször is tárgyalt már a Sand falujának Kagéjéval, aki természetesen Gaara volt. Naruto nem vette nagyon komolyan ezeket a tárgyalásokat, mivel a vörös hajú Kazekage valamilyen szinten a barátja volt… de ez a Hidden Waterfall teljesen más tészta. Őket csak hallomásból ismerték, és azokból sem derült ki sok minden.

- Vigyázz velük! Állítólag nagyon érzékenyek, és furcsa szokásaik vannak. – mondta egyszer Sakura.

- A-aha… - vigyorgott Naruto a csak rá jellemző rókaszerű mosollyal. – Nem lesz gáz, ne izgulj. – nevetett, de belül érezte, hogy a mondat saját magának és nem Sakurának szól…

Naruto iszonyatosan ideges volt a másnapi tárgyalás miatt. A Hidden Waterfall nagyon jó szövetséges lenne. Nem erősek, de a találmányaik sokat segíthetnek Konohán. Mindössze csak egy sikeres tárgyalás kell… Milyen egyszerűen hangzik, mégis milyen nehéz. Naruto csak most érezte igazán.

- Hagyd abba a folytonos sóhajtozást. – furakodott be egy éles és hideg hang a gondolataiba. – Idegesít. – a szőke fiú szemei megvillantak.

- Idegesít…? – morogta, felemelve tekintetét, hogy átdöfje vele Sasuke rohadt fejét, talán belehal. – Téged idegesít? – kezei lassan ökölbe szorultak, körmei halk sercegő hangot hallattak, ahogy végighúzta őket az asztalon, ahol épp vacsoráját fogyasztotta volna, ha tudott volna enni.

- Ja. – nézett rá Sasuke egy 'haggyá békén az újabb hisztiddel' című tekintettel az asztal túlsó feléről.

- Baka! – morgott idegesen Naruto. – Elegem van belőled. – sziszegte. – Holnap egy nagyon fontos tárgyalásom lesz, erre te még itt balhézol velem, és különben is, mi közöd hozzá, hogy sóhajtozom, vagy mi… fogd be a füled, vagy nem tudom! – Sasuke csak felvonta egyik szemöldökét, ahogy hallgatta, Naruto egyre vészesebb kirohanását. – Neked egyébként most nem valami küldetésen kellene lenned, vagy valahol? – kiáltott rá Naruto kezével az ajtó felé suhintva.

- Nem. – jött a rövid, tömör válasz. – Már végeztem a küldetésemmel. Neked adtam le a jelentést, nem emlékszel? – kérdezte halálos nyugalommal. – Vagy talán már akkor is el voltál foglalva az idegeskedéssel? – kortyolt halkan teájába.

- Ajh! – morgott Naruto és az asztalra csapott.

- Ne dühöngj, nem lesz jobb. – sóhajtott Sasuke.

- Hagyjál! – pattant fel a szőke fiú. – Nem dühöngök! Na jó, igen, de nem az én hibám, na jó igen, de ááááááhhh… - túrt idegesen hajába. – Nem akarom ezt csinálni, én ezt nem… - Sasuke csak nézte az ideges fiút.

- Usuratonkachi… - sóhajtott újabbat a fölösleges dühkitörés hallatán.

- Fogd be! – üvöltötte le Naruto. – Semmi jogod így nevezni! Én vagyok a Hokage, és… és … és bármit megtehetek! Azt mondom, és teszem, amit akarok, és neked is én parancsolok, tudd meg! Sőt, ki is rúghatlak innen-

- A saját lakásunkból? – Sasuke keze megállt teája felé menet.

- IGEN! – a szőke fiú arca már vörös volt a dühtől. Kezei láthatóbban reszkettek. Szemei villámot szórtak, és ha létezett volna 'Szemmel ölés no jutsu' akkor Sasuke igenis halott lenne mostanra. – Vagy magadtól is elmehetsz, nem kötelező itt lenned! Vagy nem is, én megyek el! Nem kell egy levegőt szívnom olyannal, aki… aki… olyan, mint te! Arrogáns és nemtörődöm! – kiáltott.

- Igazad van. – morgott Sasuke, ahogy letette evőpálcikáját és lassan felállt a székéből. – Nem kell. – sóhajtott. – Talán egyikünk el is költözhetne. – tette hozzá halkan, ahogy felkapta mellényét és elment.

Naruto kissé meglepődötten az előbb történtektől roskadt vissza székébe.

- Utállak… - nyögte, arcát tenyerébe temetve. Utálta magát, rettentően utálta magát. Megbántotta az egyetlen olyan személyt, akire szüksége lett volna egy ilyen helyzetben. Gondolatban kezet rázott önmagával. Gratulálok, Uzumaki Naruto, ezt jól megcsináltad, most tényleg magad maradtál, és ez csakis és kizárólag a te hibád.

---

Egy hangos koppanás szakította meg azt a fél-alvás szerű állapotot, amiben Naruto volt. Az ebédlőasztalra borult, fejét karjaira hajtva, és csukott szemmel gondolt a másnapra… Nem aludt, de valahogy mégis.

- M-mi…? – nézett fel értetlenül a koppanást hallva. – Sasuke…? – nézte a fekete hajú fiút, aki most mellette állt. – Azt hittem… - kezdte, miközben kiegyenesedett.

- Igyál. – nyújtott oda egy üveget Sasuke. Naruto csupán egy gyanús pillantást vetett rá. – Nem méreg, ostoba, igyál. – morgott a fekete fiú, odanyújtva a fehér üveget. A Hokage még csak találgatni sem tudott, mi lehetett benne. Mikor második felszólításra sem volt hajlandó elfogadni az italt, társa idegesen sóhajtott. – Így talán jobban tetszene? – kérdezte, és meghúzta a palackot, majd közelebb hajolt a szőke fiúhoz. Mielőtt Naruto ellenkezni próbált volna, megcsókolta és a meleg folyadékot a szájába jutatta.

- Mmmm! – nyögött fel a fiú tágra nyílt szemekkel. – Szaké? – köhögött, amint levegőt kapott.

- Pontosan. – bólintott Sasuke, majd újabb adagot vett a szájába, és megismételte az előzőeket.

- D-de…! – pattant fel Naruto a székről, hogy megakadályozzon egy harmadik támadást.

- Ne ellenkezz! – lépett közelebb Sasuke. – Ha kell, kortyonként erőltetem beléd! – morogta. – De tán egyszerűbb lenne, ha magadtól rászánnád magad.

- Holnap tárgyalásra megyek!

- És nagyon ideges vagy, látszik rajtad. – vágott vissza Sasuke. – Szörnyen nézel ki. – lépegetett közelebb. – Ez segíteni fog. – nyújtotta a palackot. – Tudom.

- Ha leiszom magam, könnyebb lesz!

- Nem azt mondom, hogy idd le magad! Csupán egy kicsit igyál. – Naruto kétkedve nézte Sasukét, de sosem tudott huzamosabb ideig ellenállni neki. Tudta, hogy a fiú komolyan gondolta azt a 'kortyonként erőlteti belé' dolgot…

- Ezt még megbánod. – nyújtotta ki kezét az üveg felé. Nagyot sóhajtva vette kezébe és egy jó nagyot húzott belőle. – Kérsz? – nyújtotta oda Sasukének.

- Jó lesz így is. – mosolygott halványan a fekete fiú és végignyalta Naruto ajkait, aki erre kinyitotta száját és engedte a finom nyelvet behatolni. Lassú csókba kezdtek, aminek nem is igazán az izgatás volt a célja, hanem, hogy tudassák a másikkal, 'itt vagyok, minden rendben'. Naruto a csók végén újabbat húzott az üvegből, de most sokkal többet, és nagyobb kortyokban. – Szerintem elég is lesz mára. – figyelmeztette Sasuke, ahogy lefejtette a fiú szájáról a palackot.

- Mou… - nyögött halkan Naruto, miközben társa letette a félig üres palackot az asztalra, majd újra felé fordult.

- Alvás. – suttogta, és átkarolta kedvese derekát.

A szőke fiú ekkor érezni kezdte a szaké hatását. A körvonalak kissé életlenebbé váltak, és a szoba lassú forgásba kezdett. Becsukta szemét, és a fekete fiú vállának döntötte homlokát, majd megmarkolta csípőjén a ruhát.

- Sasuke… - lehelte. Vállai remegni kezdtek, de nem az idegességtől. Szorosan szerelméhez bújt.

- Nyugalom. – ölelte át szorosan Sasuke. – Naruto. – mondta lágyan. – Remek ember vagy… és csodálatos a személyiséged. El fogod bűvölni a holnapi küldöttséget. Semmi baj nem lesz.

- Biztos…? – jött egy halk hang.

- Biztos. – bólintott Sasuke, majd megragadta a fiú állát, hogy felemelje a fejét, hogy belenézzen azokba a könnyektől csillogó, kék szemekbe. – Én bízom benned. Egész Konoha bízik benned. – mondta, miközben megtörölte a fiú vizes arcát. – Úgyhogy, nyugodj meg. – mosolyodott el egy kicsit. – Csak légy önmagad. – Naruto szipogott még kettőt, majd széles mosoly terült szét az arcán.

Halkan suttogott még valamit szerelme fülébe, mielőtt megcsókolta volna.

---

- Igazán remek szövetségessel találkoztunk. – mosolygott a Hidden Waterfall falu küldöttségének feje. – Örülök, hogy megismertem, Hokage-sama. – hajtotta le kissé a fejét, ahogy elhagyta az irodát a kíséretével.

- Huhh… - sóhajtott megkönnyebbülten Naruto és székébe roskadt. – Nem is volt olyan vészes. – vigyorgott. Nagyon büszke volt magára, a tegnapi idegességből egy szikra sem maradt benne. – Meg kell köszönnöm Sasukének. – tette hozzá halkan maga elé.

- Lenne pár ötletem. – jött az illető hangja.

- Mi! Hogy kerülsz ide! – nézett a hang irányába Naruto.

- Csak veled voltam, hogy minden rendben menjen. – ugrott le a plafonról Sasuke. – Remélem, nem baj. – tette keresztbe karjait. Naruto kissé durcásan méregette, majd megrázta a fejét és halkan kuncogott egyet.

- Zárd be az ajtót! – vigyorodott el.

Vége