Cím: Jó reggelt, dobe!
Írta: Suz
Fandom: Naruto
Párosítás: SasuNaru
Korhatár: NC-17
Warning: Sasuke és Naruto OOC, PWP
Disclaimer: Naruto Masashi Kishimoto-samáé, boruljunk le, aztán olvassunk fanficeket. XD

Jó reggelt, dobe!

Gyönyörű…

Ezt gondolta Sasuke, miközben nézte a szőkét táncolni. Nem csoda, hiszen elég feltűnő és csodálatos jelenségnek számított a lány.

Mozgása kecses volt, mégis dinamikus. Vékony bokáját szépen kihangsúlyozta a magas sarkú, egyszerű szandál. Hosszú lábait semmi sem fedte, csupán egy vörös miniszoknyát vett fel. Keskeny dereka, mintha külön életet élt volna, úgy mozgott, stimulálva minden férfit a szórakozóhelyen. A tekinteteket leginkább mellkasa vonzotta. A mesterségesen megszaggatott piros-fehér póló alig takart valamit feszes és formás melleiből. Gömbölyű vállaihoz hosszú, elbűvölő kezek tartoztak, akik táncra invitáltak mindenkit. Arcát hosszú, derékig érő, szőkén csillámló haj keretezte, amit két copfba fogott. Legmegkapóbb mégis a tekintete volt minden testi adottsága mellett. Kék tűz. Ha nem vigyáztál, még elégetett…

Sasukének egy démon jutott eszébe a jelenségről… Succubus. Az a démon, aki csakis a halandók megkísértésének él. Kihasználja őket, aztán tovább áll, hogy újabb áldozatot találjon.

Igen. A tökéletes nő…

… lett volna, ha Sasuke nem tudta volna, hogy a táncoló istennő igazából Konoha legnagyobb szájú dobéja.

A fiú sóhajtott egyet és újat kortyolt koktéljából. Kissé szégyenkezve vallotta be magának, hogy Naruto tényleg jól játszotta az elragadó lányt. Tudta, mi kell a férfiaknak, hiszen ő is az volt. Talán ez tette még kívánatosabbá ebben a formájában.

- Yo, Sasuke, rátette már? – jött Kiba hangja a fiú fülébe tett jeladóból. Ugyanis küldetésen voltak. Meg kellett figyelniük egy bizonyos személyt. Poloskát tenni rá, és meg van oldva. A küldetés B-rangú volt, mégis rutinnak számított. Nevetségesen könnyű volt. Nahát, hogy a féltékeny feleségek mikre nem képesek elszórni a megfigyelt férjük pénzét… de ez a shinobiknak csak jó volt, így nem panaszkodtak.

- A helyzet még csak… langyos. – felelte mély, érzéki hangon Sasuke a bárpulthoz fordulva, hogy visszategye italát, felnézve a bárpultos nőre… aki azon nyomban elájult. A fiú fintorogva lehajtotta a fejét. Gondolni sem mert rá, mi járhatott a lány fejében őt nézve.

Utálta a nőket. Utálta, hogy gyengék, törékenyek és, hogy túl sok érzelmet képesek cipelni abban a csöpp testükben. Utálta, hogy mártírt játszanak, hogy praktikákat űznek, hogy… színészkednek. Gonoszak voltak, és rettentő mocskosan tudtak játszani. Gyűlölte a jelenlétüket, a jégvirág pillantásaikat, egyszerűen… a nőket. Minden, amit gyűlölt, megtalálható a nőkben, így őket magukat sem igazán díjazta.

Kissé idegesen fúrta tekintetét a táncoló tömegbe, keresve a rikító szőkeséget. Meg is találta. Éppen a kiszemelt célponttal vonaglott, karjaival átfonva a nyakát. Ujjai játékosan simogatták a férfi tarkóját, de Sasuke látta, ahogy ráteszi az aprócska készüléket. Rendben, küldetés első része teljesítve. A többi Kibáékra marad.

Sasuke eddig is észrevette, hogy nincs valami rendben Narutoval, de nem tulajdonított nagy jelentőséget neki. Ráfogta a jutsu mellékhatására. Most azonban, két segélykérő kék szemet látott az irányába csillogni. A fiú sóhajtott, és minden reménye, hogy szerepét nem kell eljátszania szertefoszlott. Lendületszerzésként még ivott két jó nagy kortyot koktéljából és elindult a táncoló tömegbe.

Hirtelen megremegett, ahogy intenzívebben csapta meg orrát a táncoló emberek illata. Parfüm, izzadtság, és még ezer más dolog. A ruhájuk, a bőrük, a hajuk illata… Sasuke megfeszítette nyakizmait, de arckifejezése nem változott. Próbálta célpontjára szegezni tekintetét. A dobéra, aki elég szörnyen nézett ki, most így közelebbről megnézve. Próbálta a férfira támaszkodva megtartani egyensúlyát, miközben az folyamatosan közelebb húzta magához a fenekénél fogva.

- Mi az, Cuki, új játszópajtásra bukkantál? – kérdezte Sasuke lustán, miközben hanyagul végigmérte a másik férfit. – Régóta kereslek már. – azzal átkarolta hátulról a lányt és közelebb húzta magához, már amennyire a másik engedte.

- Sa-kun… - hallotta Naruto fellélegzését, egy buja sóhajnak álcázva, ahogy hozzásimult a hátával.

- Már megbocsáss… - szólt Kei (a megfigyelt fedőneve, amit Sasuke és csapata adott a férfinak). – De a hölgy velem van. – mondta hidegen farkasszemet nézve a fekete fiúval. Nem tudta, mire vállalkozott. Az Uchiha a jéghegy hidegségével nézett vissza rá, miközben orrával végigsimított 'Cuki' nyakán.

- Velem is. – mondta halálos nyugodtsággal. – De ha Cuki így akarja. – sóhajtott, tettetett beletörődéssel Narutora nézve, aki folyamatosan járatta szemét a két férfi között, arcán egy üres mosollyal. – Benne vagyok a hármas gondolatában is. – görbült fel Sasuke szájának csücske egy sznob vigyorra.

- Maa… - nevetett zavartságot tettetve 'Cuki'. – Sa-kun, hentai. – ütötte meg gyengéden a fiú arcát. – Nem én akarom, hanem te… - kuncogott.

- Cuki, megint fölöslegesen használod azt a csöpp kis szád. – sóhajtotta kissé ingerülten Sasuke. Kei értetlenül hallgatta a párbeszédet. Közben a helyzetét elemezte, hogy most megéri-e neki kikezdeni ezzel a veszélyes fickóval egy csitri miatt, vagy ne… Sóhajtva az utóbbi lehetőséget választotta.

- Hm, jó szórakozást. – engedte el mérgesen Naruto fenekét, még egy játékos paskolást adva neki. – Cuki. – kacsintott.

- Mou… - sóhajtott a lány, ahogy a férfi elengedte, és egész testével csapattársához tudott simulni. Térdei reszketni kezdtek.

Cuki pajtása elment. – fordította maga felé Narutot Sasuke, miközben halkan az ingére erősített mini mikrofonba beszélt.

- Vettük. – jött Kiba hangja. – Akkor innentől átvesszük.

- Mi. A. Fene. Van. Veled! – sziszegte dühösen Sasuke közvetlenül Naruto fülébe, mire a fiú még látványosabban reszketni kezdett. – Küldetésen vagyunk, az istenit! – karmolt bele társa derekába, hogy nyomatékosítsa szavait.

- Sa… ke… - Naruto hangja gyenge volt, ahogy próbálta mondani a fiú nevét. Erősen a derekába kapaszkodott meggyűrve az ingét. – El kell mennem innen. – hajtotta homlokát Sasuke vállára. Egész teste forró volt, homloka tüzelt. A fekete hajú fiú tarkóján felállt a szőr, ahogy megérezte.

- Ittál! – kérdezte, érezve, hogy mindjárt megöli Narutot.

- Nem… nem ittam, Sasuke, menjünk! – felelt a szőke. – El… innen… - szorította össze szemhéját.

- Rohadt életbe… - dühöngött Sasuke az őket bámulókra nézve. – Na, gyere Cuki, adok nyalókát. – karolta át 'Cuki' derekát, és utat tört maguknak a tömegben. Erősen tartotta társát, mert a 'lány' rettentően reszketett. A fiú félt, hogy elesik, vagy rosszabb. Valami nagyon nem volt rendben a szőkével. – Mondd el, ha ittál valamit, dobe! – sziszegte, amint kiértek a bár elé.

- Üdítőt, esküszöm, üdítő volt, de… - zihált Naruto, erősen Sasukébe kapaszkodva. Az ajkába harapott, és előre hajolt, mintha öklendezni akarna.

- Te jó ég. – nézett körül a fekete fiú, hogy nagyon feltűnőek-e. Úgy tűnt, hogy nem igazán. Mindenki bevette a leitatott lány, és az alkalmat kihasználó szépfiú álcát.

- Hehh, szép fogás. – hallott egy csuklást a jobbjáról Sasuke. Egy buliból szalasztott velük egykorú fiú volt. Részegnek tűnt, és verekedésből származó sebek látszottak az arcán. – Bárcsak az enyém is összejött volna. – nevetett, ahogy elővette zsebéből a becsomagolt, még nem használt óvszert. – Hát, na de, a győzéstől szép az élet, nem de? – tette hozzá eszelősen vigyorogva, amint az Uchiha ingzsebébe csúsztatta a kis csomagot. Sasuke meg sem próbálta követni a srác logikáját. Gyilkos pillantást vetett rá, ahogy elszédelgett mellőlük.

- Gyerünk, itt nem maradhatunk. – ragadta karon Narutot és elindult a hotel felé, ahol a lakhelyük volt a küldetés alatt.

- Egyedül is bírok menni! – kiáltott ekkor a szőke ellökve magát társától, egyből neki is támaszkodva a legközelebb lévő falnak.

- Egyedül, persze-persze. – morgott Sasuke, ahogy átkarolta a vállait és erősen a karját tartotta. – Mi volt az üdítőben, tettél bele valamit! – nézett dühösen körül, majd gyors léptekkel elindult.

- N-Nem tartozik rád! – harapott az ajkába Naruto. – Nem tettem bele semmit, hanem… Kei… - motyogta. Sasuke észrevette, hogy jobban reszketett és arca vörös volt.

- Valami drog volt? Méreg? Mondd már! – rázta meg a szőkét.

- El fog múlni, nem halok bele, csak engedj el és hagyj menni! – zihált Naruto, próbálva lerázni magáról a kezeket.

- Idióta! – volt a válasza a fekete hajú fiúnak, mielőtt berántotta volna társát egy sikátorba. – Most már hagyhatod a jutsut, lehet, hogy attól ilyen rossz. – nézett a lányra.

- N-nem… - nézett rá ijedten Naruto.

- Naruto… - kezdte fenyegetően Sasuke. Rettentő dühös volt erre az ostobára, aki egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetet.

- Sasuke! – sziszegte összeszorított fogakkal a szőke. Egy fél percig néma csatát vívtak a tekinteteikkel, mire az Uchiha megelégelte ezt a hisztit. A karjaiba kapta társát és gyors léptekkel indult meg újra. – Mi a…! Tegyél le! TEGYÉL LE! SASUKE! – kapálózott Naruto. – Ezt nem teheted, tegyél le, tegyél le! – karmolt bele a fiú nyakába.

- Azonnal elhallgatsz, és nyugton maradsz! – parancsolt rá, Sharingant villantva Sasuke. – Usuratonkachi! – sziszegte.

- Ezért biztosan megöllek egyszer…! Hallod! Rohadék, nyomorult Uchiha! – Naruto félelmetesnek akart hallatszódni, ám csak nyögni és vinnyogni tudott. Társa el sem tudta képzelni, mi, és hol fájhat neki… és honnan ez a láz? Milyen méreg lehet ez!

- Pofa be! – nézett dühösen a kék, félig lehunyt szemekbe. A leüvöltés megtette a hatását, Naruto tekintete dárdákat szúrt barátja fejébe, de legalább elhallhatott.

Az út következő tíz percét néma csendben tették meg. Egyedül Naruto zihálása volt az egyetlen zaj kettejük között. Sasuke próbált minél gyorsabban menni, ahogy közeledtek a hotelhez. Ugyanis, a szőke a vállára hajtotta a fejét, és forró lélegzete a fiú nyakát érte, akit ez rettentően zavart.

- Uh, te jó ég, miket gondolok. – rázta meg fejét Sasuke, ahogy áthaladt a hotel hallján, fel a lépcsőn a szobájuk felé. Nem törődve a rosszalló pillantásokkal. – Biztos azért van, mert még mindig női testben van. – nézett gyilkosan a szőke tincsekkel eltakart arcra.

Sasuke mélyen fellélegzett, amikor a szobájukhoz értek. Egyik kezével elengedte Narutot, és farmerzsebébe nyúlt, hogy megkeresse a kulcsokat. A másik karjával viszont folyamatosan ölelte társát a mellkasához. Lélegzete még mindig a nyakát érte, és most a mellkasa is a fiúnak dőlt. Sasuke nem tudta nem érezni a kemény mellbimbókat, amik hirtelen egész erősen a mellkasához simultak. Érezte, hogy vér szökik az arcába, és gyanús pillantást vetett Narutora, miközben még mindig kulcsait halászta.

- Ez az… - suttogta, meglelve a kulcscsomót, és a zárba helyezte. Ebben a pillanatban, valami forró és nedves ért a nyakához. Ahelyett, hogy elhúzódott volna, teste leblokkolt. Nyakizmai megfeszültek, ahogy érezte Naruto nyelvét tovább kalandozni.

- Mmhh… - hallatott egy kéjes sóhajt a 'lány'.

- Nar- - nézett rá Sasuke, mikor képes volt mozogni végre, de szavakat nem tudott kinyögni, mert csapattársa ajkai nem engedték. Az előbb a nyakán játszó nyelv most az ajkait támadta meg, nyilvánvalóan bebocsátást kérve. A fekete hajú fiú észre sem vette, mikor nyitotta ki a száját. Csupán annyit érzékelt, hogy Naruto mélyen, és egyre mélyebben csókolja. – Mi a szösz? – villantak meg Sasuke szemei, és megszakította a csókot, majd belökte a nyitott ajtót, és berángatta Narutot. – Ezt nem mondod, hogy… - ragadta meg a szőke csuklóit és az előszoba falának szegezte őket. – Vágynövelő szer! Ezt adtak neked! – kérdezte, enyhe hisztériát érezve a hangjában, ami miatt rettentően aggódni kezdett.

- É-én… uhh… - próbált mondani valamit Naruto. Elfordította piruló arcát. – Sasuke… - kezdte, de valahogy nem jöttek szájára a szavak.

- A jutsut. – kezdte Sasuke hirtelen, halkan.

- M-mi…? – kérdezett vissza idegesen a szőke.

- Engedd el a jutsut… MOST. – nézett rá homlokráncolva az Uchiha.

- De nem! – ellenkezett Naruto.

- Naruto, rosszabb lesz, ha így maradsz.

- Nem, attól lesz rosszabb, ha itt vagy! – vágott vissza a 'lány'. – Hagyjál békén, Sasuke hagyjál békén, engedj el! – próbált kiszabadulni. Ám, minden próbálkozása azonnal abbamaradt, mikor társa egész testében hozzásimult és közvetlenül a fülébe suttogott.

- Változz vissza! – parancsolta.

- Neh… nem! – ellenkezett még mindig a szőke.

- Naruto… - Sasuke nem parancsolt többet, csupán combját a fiú legérzékenyebb pontjához nyomta.

- D-Dögölj meg… - sziszegte Naruto, ahogy inaktiválta a jutsut, és újra normális alakjában volt.

- Az előbb megcsókolsz, most meg dögöljek meg? – vigyorgott gonoszul Sasuke. – Eldönthetnéd, mit akarsz, Uzumaki. – nézett végig a reszkető fiún. Még mindig a lányos ruhákat viselte, amit társa, furcsa módon, nem is bánt. A magas sarkú szandált ugyan elhagyták útközben Naruto kapálózása miatt, de egyikük sem vette észre.

Sasuke azon kapta magát, hogy újra Narutot csókolja… és a szőke is őt.

- Mi van velem! Én nem kaptam abból a szerből akkor meg miért…? – zúgott az Uchiha agyában. Keze ekkor megindult Naruto mellkasáról a derekára. Térdével kissé széjjelebb kényszerítette a szőke lábait, aki erre megszakította a csókot.

- M… mh… - nyögött, ahogy érezte társa kezeit a derekán és egyre lejjebb. Sasuke ekkor elérte a miniszoknyát. Halványan elvigyorodott, ahogy ujjai megérezték, hogy társa mennyire nem is lány. – Ne! Ne…! – Naruto szemei tágra nyíltak, megérezve Sasuke masszírozó kezét. – SA-! – próbált kiáltani, de torkában elakadt a hang, ahogy egy erősebb szorítást érzett. Hátravetette a fejét, teste vadul rázkódott, ahogy elélvezett. Ujjai görcsösen kapaszkodtak csapattársa vállába. Szája néma kiáltásra nyílt. – Sa-sajnálom, én… - zihált, amint újra tudott beszélni. Teste még mindig reszketett az utóhatástól.

- Hn. – volt Sasuke egyetlen válasza, ingét gombolva. – Semmi baj. – csúsztatta le vállairól a ruhát, csípőjével a falhoz szorítva Narutot, hogy ne essen el. –Ahogy észrevettem, erős szert adtak, aminek a hatása nem igazán kellemes, ha várod, hogy csak 'múljon el'. – felelt tárgyilagosan, mintha csak az időjárást elemezné. – Így sokkal élvezetesebb, nem? – segítette le a szőkéről is falatnyi pólóját.

Naruto alig fogta fel az Uchiha szavait. Csak a hangját hallotta. Mély, érzéki csengése volt. Az összes lány megőrült, ha meghallotta. Most Narutora sem volt más hatással. Észre sem vette, mikor csukta be a szemét, de mikor kinyitotta szembetalálkozott egy fehér, kívánatos mellkassal. Ajkát egy vágyakozó sóhaj hagyta el. Milyen jó lett volna magához ölelni, megkóstolni, magáévá tenni… de, figyelmeztette magát, hogy Sasukéről van szó.

- De akkor mi volt az az előbb…? Sasuke… ő… - pirult bele, érezve a nedvességet lábai között. – Hahh! – kiáltott, mikor ajkakat érzett a vállán. Mikor került le róla a pólója! Nem értett semmit, zavarodott volt. Sasuke most tényleg…?

Naruto nem tudott tovább értelmesen gondolkodni, mikor megérezte, hogy szoknyája lecsúszik róla, és Sasuke hozzányomja a csípőjét. Ujjak kényeztették a vállait, karjait, és érezte, hogy Sasuke nyelve megindul mellbimbója felé.

Sasuke titokban elkönyvelte magában hogy nincs szebb látvány, és érzés, mint egy felizgult Naruto. Bőre enyhén sós volt az izzadtságtól, és egy sajátos íze is érződött. A fekete hajú fiú nem állta meg, hogy bele ne nyögjön Naruto mellkasába. Érezte, hogy társa tétova kezei a derekát cirógatják.

- Sasuke… - sóhajtott reszketve a szőke, és csípőjével kissé tolni kezdte Sasuket a hálószoba irányába. Az Uchiha értette a célzást és halványan elvigyorodott.

- Kapaszkodj. – mondta, és megmarkolta Naruto feszes fenekét, és gyengéden a nyakába harapott.

- Mih? – kiáltott társa, mire a következő másodpercben erősen ölelte Sasuke nyakát és lábait körbefonta a derekán. Mind a ketten hangosan felnyögtek, ahogy az új pozícióban összeértek. Az érzés éles volt, és csodálatos, pedig Sasuken még rajta volt a nadrágja, Naruton pedig…

- Ez Sakuráé? – kérdezte halkan nevetve a fekete fiú, masszírozva a szőke fenekét, amit csupán egy fehér, csipkés francia bugyi választott el tőle.

- Közöd! – sziszegte Naruto a feje búbjáig elpirulva. – Ah! – rándult össze hirtelen, ahogy társa játékos ujjai az anyag alá csúsztak.

- Irány a hálószoba, Cuki. – lehelte érzékien Sasuke, és megindult a szoba felé. Ujjak kapaszkodtak görcsösen a vállába, ugyanis minden egyes lépésnél összedörzsölődtek Narutoval, ami mind a kettejüket erősen izgatta.

- Naruto… - Sasuke nem tudta visszafogni ezt a vágytól terhes sóhajt, ahogy letette az ágyra a szőkét. Egy pillanatra megállt és végignézett rajta. Vágytól égő, kék szemek. Homlokra tapadt szőke tincsek. Csillogó, izzadt, arany bőr. Fel-le járó, csókokért ordító mellkas, tökéletes idomok… és az a női fehérnemű. Sasuke érezte, hogy ott helyben képes lenne elélvezni, de volt elég önkontrolja, hogy ne tegye. Még nem akarta. Máshogy képzelte a dolgokat.

Sasuke feltérdelt az ágyra, és egyik kezével megtámaszkodott a fiú feje mellett, míg a másikkal nekiállt feltérképezni a reszkető testet. Naruto mélyeket lélegzett és a lepedőt markolva hagyta, hogy az Uchiha végigsimítsa. Újra melege lett, és tudta, hogy megint készen áll. Tétován felkönyökölt és ajkait társáéhoz érintette. Próbálta kontrolálni remegését de, nem ment. Nyelvét kinyújtotta bebocsátást kérve. Megkapta.

Sasuke a csókba mosolygott, ahogy hagyta, hogy a szőke lassan és félve magáévá tegye a száját. Halkan felnyögött, mikor megérezte Naruto kezeit a mellbimbóin. Megszakította a csókot és a szőke vörös arcába nézett.

- Kíváncsi vagyok… mi ütött belém. – kérdezte magától, kissé elbizonytalanodva. Csak nézett Naruto kék, vágytól égő szemeibe és nem tudott nem bűntudatot érezni. Ám, gondolataival ellentétben, teste külön életet élt. Keze abbahagyta a szőke derekának cirógatását és egyenesen legérzékenyebb pontja felé indult meg. Nézte, ahogy a kék szemek félve megvillantak, és a test összerándult érintése alatt.

Ekkor gondolt egyet és társa nyakába csókolt. Szívta, csókolta az érzékeny felületet, amíg ott nem hagyta a jelét, és lejjebb ment. Fogaival kicsiket harapott az arany nyakba, nyelvével mulasztva el a fájdalmat. Elégedetten tapasztalta, hogy a szőke teste meg-megrázkódik a vágytól és az élvezettől, amit Sasuke okozott neki.

Az Uchiha lassan elérte Naruto hasfalát, és a pecsétet, ami egész szépen kivehető volt. A fekete hajú fiú a remegő hasfalba csókolt. Fogaival, nyelvével ingerelve az érzékeny felületet.

Naruto kezei megtalálták az utat Sasuke fekete tincsei közé. Teljesen elveszni érezte magát, és meg akart kapaszkodni valamiben, fizikailag és lelkileg is… Sasuke. Most itt volt vele, foglalkozott vele olyan módon, amilyenről még álmodni sem mert.

- Sasuke! – zihált összezárva a szemeit, ahogy a fiú szája egyre lejjebb és lejjebb haladt a testén. Halk kuncogást hallott, majd kissé felemelte a fejét, hogy társa szemeibe nézhessen. – Mi…? – kérdezte. Sasuke válaszképpen megnyalta a csipkés kidudorodását. Naruto érezte, hogy még jobban elpirul, társa apró harapásaira, nyaldosásaira. – Ne játssz velem! – könyörgött, mikor már elviselhetetlennek érezte a vágyat. Erősen megszorította az Uchiha fekete tincseit is, hogy nyomatékosítsa szavait.

Sasuke érezte Naruto izgalmát, és türelmetlenségét, ez a mondat pedig több volt neki, mint elég. Egy utolsót nyalintott még, mielőtt a fogai közé vette volna a nedves ruhaneműt. Naruto lélegzete elállt egy pillanatra, ahogy társa próbálja lesegíteni róla a csipkés bugyit… a kezei nélkül! A fiú kissé feljebb tolta a derekát, hogy segítsen az Uchihának, de így is kínzóan lassan ment.

Naruto szemei már könnyesek voltak a kéjtől, mire forró leheletet érzett izgatottsága felett.

- Szeretnéd? – kérdezte Sasuke hangja.

- Mindennél jobban, mindennél jobban! – sikították Naruto gondolatai. Erősen megmarkolta a lepedőt, ahogy csípője feljebb emelkedett egy pillanatra, jelezve szándékait. Az Uchiha csak halkan nevetett, és megnyalta a fejet. Naruto felnyögött. Sasuke ekkor nyelvét körkörösen kezdte mozgatni. Megízlelte újra a szőke fiú erős, férfias ízét. Ekkor lassan megragadta a tövét és a szájába vette, és kicsit megszívta a tetejét.

Naruto hangosan felnyögött, és önkéntelenül is feljebb tolta derekát, hogy még jobban érezhesse a szédítő melegséget. Sasuke majdnem köhögni kezdett a mozdulat miatt, így erősen megragadta társa derekát és az ágyhoz szorította. Fogaival néha-néha beleharapott, és nyelvét is ügyesen, tapasztaltan mozgatta.

- Nh! – Naruto csak nyögni tudott, és dobálni a fejét a kéjtől. Sasuke ekkor érezte, hogy a fiú izmai megfeszülnek, és máris a szájában érezte az erős, összetéveszthetetlen ízt. Behunyta a szemét, ahogy lenyelte Naruto minden egyes cseppjét.

- Hm…- nyalta le szája széléről a maradékot, ahogy felnézett a szőke fiú arcába. – Vegyem úgy, hogy… jó volt? – kérdezte a fiútól, aki ködös tekintettel bámulta a szobájuk plafonját, és csak halk motyogással bírt véleményének hangot adni. Sasuke csak nézte Narutot, ahogy nyel egyet és rá emeli tekintetét. A fekete hajú fiú most érezte, hogy saját testrésze is mennyire ki akarja venni részét a dolgokból. Nem hitte volna, hogy ennyire kívánni fogja valamikor Narutot…

A szőke kissé elnehezült tagokkal ülő helyzetbe tornázta magát, és végignézett társán. Tekintete megállapodott a fiú nadrágján.

- M-Most én jövök… - nyelt egyet, és előrenyúlt, hogy kigombolja az Uchiha nadrágját.

- Mit csinál…! – üvöltötték Sasuke gondolatai, amint értetlenül követte a szőke kezeit.

Naruto reszkető ujjakkal gombolta ki, és cipzározta le a nadrágot, majd a sötétkék bokszeralsóval kezdett foglalatoskodni. Félig nem is tudta, mit csinál, mikor remegve lejjebb húzta a ruhaneműt és teljes hosszában előbukkant társa férfiassága. Orrát megcsapta az erős illat, ami Sasukéhez és csak hozzá tartozott. Naruto újra érezni kezdte érezni az ismerős melegséget a hasában.

Megnedvesítve száraz ajkait lehajolt és felkészült, hogy elismételje azt, amit Sasuke vele.

- Naruto… - érzett egy kezet a hajtincsei közé siklani. Kérdőn, pirulva az Uchihára nézett. – Én többet… szeretnék. – Sasuke maga sem értette, hogy hogyan volt képes kimondani ezeket a szavakat. Úgy érezte, hogy a teste külön életét él, míg a józan esze csak figyelheti az eseményeket és óriási bűntudathullámokkal bombázza az így is zavaros tudatát.

- Eh…? – ráncolta homlokát Naruto, mire Sasuke megragadta az arcát és magához vonta, apró csókot lehelve a bajuszos arcra. Egyik keze lassan megindult a fiú hátán, le a derekáig egészen a fenekéig, és két ujja körözni kezdett a szőke bejáratához közel. Naruto felhúzta a vállait a nem várt érintésre, és arcát Sasuke nyakába temette. – Ott…? – kérdezte halkan.

- De ha nem akarod…- zihált kifulladva Sasuke, már fájdalmas merevedésétől szenvedve. Naruto eme ártatlan mozdulata ugyanis rettentően ingerlően hatott rá. Kissé meg is lepődött, amikor két kart érzett átfonódni a nyakán.

- Sasuke… - pihegett Naruto. Sasuke érzett valami keményet a hasfalának nyomódni, ahogy a fiú közelebb húzódott. – Nyugodtan… - Sasuke már nem volt abban az állapotban, hogy bűntudatot érezzen a tettei, illetve a következmények miatt. Akarta Narutot. Nagyon.

Így az Uchiha magához vonta Narutot és szenvedélyes csókot adott neki, miközben újra az ágyra nyomta. Ujjai játékosan simogatták a fiú mellkasát, mellbimbóit, míg a másik keze újra a bejáratánál volt. Sasuke nem volt türelmes kedvében, egyáltalán nem. Főleg, hogy egy bizonyos szőke, eszméletlenül izgató fiú nyögött és reszketett alatta a vágytól a kissé izzadt testével. Két ujjal hatolt egyből a finom forróságba. Valahol az elméje hátsó részében hallotta felkiáltani Narutot.

- Sasuke! Áh! – zihált kifulladva Naruto, feljebb vonva lábait, hogy ne fájjon úgy a behatolás. Könnyek szöktek a szemébe a kényelmetlen érzés miatt. Sasuke nem szólt semmit, csupán apró csókokkal halmozta el társa arcát, és nyakát, miközben mozgatni kezdte ujjait. Határozottan keresett valamit. Érezte, hogy Naruto körmei a vállába vájnak. – Sa-Sasukeh… - lihegett Naruto. Mondani akart valamit, mire az Uchiha egy harmadik ujjal gyarapította az addigi kettőt. – EHHH! – Naruto már véresre karmolta a hátát. – Sasuke! – kezdte, próbálva visszanyelni a további fájdalmas kiáltásait. – Elég! ELÉG! – kiáltott. – Ne… ne az ujjaidat… Nem az ujjaidat akarom, hanem téged! – nyögött fel, elszántan farkasszemet nézve fekete szemekkel.

- Naruto… - Sasuke nem tudott mást csinálni, csak meglepődni ezen a reakción.

- Ú-Úgyhogy… s-siess… - lélegzett mélyebbeket pipacsvörösen Naruto.

- Ahogy akarod. - mosolygott az Uchiha, hogy kihúzta ujjait, a szőke apró fellélegzésére, és elhelyezkedett a napbarnított lábak között. Vett két mély lélegzetet, hogy valamelyest lenyugodjon, majd lassan, nagyon lassan behatolt. Ajkába harapott az érzéstől. Szíve gyorsabb ritmusra kapcsolt, és nem tudta, meddig bírja még megtartani önkontrolját.

- A francba… - hallotta Naruto fájdalmas lihegését, és a körmök újra a vállát karcolták. Sasuke kissé lehajtotta a fejét, mikor rájött, hogy most már nem tud visszafordulni. Beljebb és beljebb hatolt, nem törődve társa remegésével.

- Che! – morgott dühösen a fekete hajú fiú, és kissé mozogni kezdett a szőkében.

- ÁÁH! Sasuke, m- Aaah! – kiáltott, illetve nyögött fel Naruto. Hátradobta a fejét az új élménytől. Egész testét, mintha villámcsapás érte volna.

- Hah. – nevetett győzelemittasan Sasuke. – Ott? – kérdezte újra eltalálva a pontot.

- Ott! – zihált Naruto. – J-jó! Még! Még! – látása szélén már fehér pontok jelentek meg a vágytól. Sasuke pedig bátrabban mozgott, most hogy tudta, Naruto is jól érzi magát. Ritmusa egyre gyorsabb és vadabb lett, ahogy vágya fokozódott. A szőke fiú hangosan nyögött, és lábait átfonta társa derekán, hogy beljebb engedje magában.

Naruto lábujjai megfeszültek, ujjai görcsösen szorították Sasukét. Egy álomban érezte magát. Egy álomban, ahol Sasuke vele és csak vele foglalkozik. Ahogy mindig is szerette volna, ahogy mindig is álmodta. Mindig is erre vágyott és most teljes valójában érezte Sasukét, ahogy benne van, ahogy csókolja, ahogy a nevét suttogja. Naruto fájdalmasan érezte, hogy nem szeretné, ha ez az álom véget érne.

- Sasuke! Sasuke! – kiáltott szinte kétségbeesve és magához rántotta a fiút, szenvedélyes csókot adva neki. Sasuke azon nyomban visszacsókolt. Kifulladva csókolóztak, és csak alig-alig engedték el egymást. Naruto erősen ölelte társa nyakát, míg az Uchiha a csípőjét tartotta.

Sasuke már szédült a levegőhiánytól, így kényszerítette magát, hogy ne csókolja eszeveszetten Narutot. Ehelyett, csak az ajkaikat dörzsölte össze. Egymás szájába lélegezve, egy pillanatra sem tévesztve szem elől a másikat. A ritmus már elviselhetetlen volt, és forró. Mind a ketten szinte égetőnek érezték.

- Saaaahh! – kiáltott fel Naruto ekkor, izmai összeszűkültek Sasuke körül, aki felnyögött az érzésre. Meleg folyadékot érzett a hasán, ahogy saját magáét Narutoba lövellte. – Sasuke… - lihegett Naruto, még az orgazmusa utóhatása alatt. – Sze-szeretlek…! – nyögte.

Ezt a kijelentését egy perc, pihegéssel teli csönd fogadta.

Aztán Naruto elméje kitisztult, és felfogta, mit mondott. Kimondta az egyetlen szót, amit szíve legmélyén érzett és több éve tartogatott. Iszonyat ostobának érezte magát.

- É-én… - próbált volna valamit mondani, de nem talált szavakat. Csak annyit tudott, hogy iszonyatosan szereti az Uchihát, már egy jó ideje, és most végre legmerészebb álma is beteljesült. Igaz, csak egy éjszakára szólt.

Sasuke szemeit eltakarták hosszú fekete hajtincsei, de Naruto tudta, hogy csak hidegség fogadná azokban a szemekben. Az Uchiha ekkor szó nélkül kihúzódott a fiúból és szó nélkül a fürdőszobába sietett.

- Te jó ég… - fordította oldalra fejét Naruto. Mozogni nem igazán tudott még az előző tevékenységek miatt. – Mit csináltam! – most teljes erővel jött vissza az egész. Hogy valamilyen szinten felajánlkozott Sasukének, aki kapott az alkalmon. Szörnyen érezte magát, és Sasukét akarta hibáztatni… de nem tudta. Csak önmagát. El akart tűnni, soha többé nem akart a fiú szemeibe nézni. Ezek után főleg nem. Óvatosan felült, ám ajkába harapott a fájdalom miatt. Pár másodperc kellett hogy összeszedje magát és lemásszon az ágyról, de rögtön a legközelebbi falnak tántorodott. Érezte Sasuke meleg nedvét lefolyni a belső combján. Önkéntelenül is elpirult és sírhatnékja volt. El akart menni, amilyen gyorsan csak tudott.

- Nagyon fáj? – kérdezte Sasuke hangja. Naruto összerezzent.

- Nem… - válaszolt automatikusan a padlót bámulva. Társa csak halkan sóhajtott egyet, és odalépett hozzá.

- Akkor csak a hidegtől remegsz, és nem bírsz megállni a lábadon. – tette kezeit a barna vállakra. Naruto nem szólt semmit, csak meredten a földet bámulta azért imádkozva, hogy felébredjen ebből a rémálomból. – Dobe. – a szőke már kiáltani akart, ellökni magától a még mindig forró kezeket és elrohanni. De nem tudott. Testét nehéznek és bénának érezte. Ennyire gyenge még sosem volt Sasuke jelenlétében. Utálta magát . – Gyere. – hallotta a fiú halk suttogását, amint megragadta a karjait, és erősen fogva őt a fürdőszoba felé vezette.

Narutonak már minden teljesen mindegy volt. Nem érdekelte semmi, csak hagyta, hogy Sasuke vezesse. Furcsa érzés volt másra támaszkodni. A szőke fiú ugyanis kiskorától kezdve egyedül volt és soha, senki nem segített neki, nem támogatta őt. Minden veszéllyel egyedül nézett szembe, és most… reszkető tagokkal, félig Sasukére utalva kellett megtennie azt a pár lépést a fürdőszobáig.

Naruto annyira el volt foglalva saját gondolataival, hogy csak akkor kapott észbe, amikor forró vizet érzékelt a testén. Meglepetéssel tapasztalta, hogy egy kád, kellemesen forró, a mellkasáig érő, illatos vízben üldögél. Önkéntelenül is kiengedett egy sóhajt, amit nem is tudott, hogy bent tartott, és ellazította fáradt izmait.

Aztán teste újra megmerevedett, amikor egy másik test is a kádba nehezedett mögé.

- Sasuke? – kérdezte nagyon halkan, térdeit felhúzva Naruto.

- Ennyire nem ismersz engem, dobe…? – kérdezte ekkor a fekete hajú fiú a vállától.

- E-eh…? – értetlenkedett a szőke, pedig valahol tudta, mire gondol társa.

- Tudod, hogy nem vagyok valami beszédes… - kezdte tétován Sasuke. Naruto szíve a torkában dobogott, körmei a térdébe vágtak. – Sokszor félreértenek, de nem érdekel… mert semmi közük hozzá. Semmi közük hozzám. – az Uchiha lassan, kimérten beszélt. – De… pont te, Naruto? Pont te, aki… aki a… – fogta meg a fiú állát, és maga felé fordította, hogy belenézhessen a könnyes kékségbe. – a legfontosabb személy az életemben, és… bármit megtennék érte. – fejezte be halkan, hogy Narutonak Kyuubi hallása kellett, hogy értse.

Naruto csak fél perc szünet múlva fogta fel, hogy most tulajdonképpen Sasuke bevallotta neki… hogy…

A fiú érezte, hogy feje búbjáig elpirul, ahogy bámult azokba a feneketlen, égetően fekete szemekbe. Szája lassan egy széles, jókedvű mosolyra húzódott.

- Bocsánat. – suttogta, és megölelte Sasukét, aki azon nyomban visszaölelt, egy felszabadult sóhaj kíséretében.

- Usuratonkachi. – hajtotta Naruto vállára a homlokát, az Uchiha, hogy ne látszódjon a pirulása. – Heh. – emelte fel fejét egy pár pillanattal később, arcán egy önelégült vigyorral. – Minőségi cuccot adtak be neked, vagy ennyire örülsz nekem? – csókolta meg a szőkét.

- Teme! – kiáltott fel pipacsvörösen Naruto Sasuke ajkába harapva.

---

Sasuke ásítva lépett ki a zuhany alól reggel. Kényelmesen kinyújtózott, mielőtt fürdőköpenyt húzott volna, és kiment a fürdőszobából.

- E-ez komoly…! - hallotta Kiba motyogását a folyosóról. Sasuke kissé dühösen vette szemügyre két csapattársát, ugyanis Kibáva ott volt Shikamaru is. Az utóbbi fiú lustán a falnak dőlve szemlélte az Uchihát, keresztbe tett karokkal, mint ahogy az megszokható volt tőle.

- Hála neked, Uchiha, egy hónapig nem lesz gondom az ebédemmel. – morogta. Sasuke kérdőn nézett rá.

- Fogadtunk, hogy amit a hangszóróból hallunk az most poén, vagy… nem… - morogta Kiba halálos tekintet vetve Shikamaru felé.

- Jó szórakozás lehetett. – felelte az Uchiha a hálószoba felé sétálva, erősen küzdve egy oltári pirulással, és belső hangjai üvöltésével, miszerint miért nem kapcsolta ki azt a rohadt mikrofont! – KHM. – krákogott egy figyelmeztetőt Kibára, mikor észrevette, hogy az Inuzuka szinte nyáladzva bámul befelé a hálószobába.

- Ö-ö! Pár percen belül legyetek kész, mert vissza- - kezdte zavartan a fiú, de Sasuke félbeszakította.

- Nem megyünk. – felelt halál nyugodtan, keresztbe téve karjait és felvéve a tipikus arrogáns Uchiha pózt, amivel éreztette veled, hogy nemkívánt jelenség vagy.

- Mi? – kérdezett vissza értetlenül Kiba.

- Mondd meg Hokage-samának, hogy Uzumaki Naruto és Uchiha Sasuke még a helyszínen marad, hogy biztosítsák a küldetést. – sziszegte Sasuke, a hatás kedvéért egy kis Sharingant is villantva.

- Biztosítani? De ez rutin, ez- - kezdte Kiba, mire Shikamaru megragadta a grabancát, és kirángatta a szobából.

- Találkozunk Konohában. – integetett hátra sem fordulva.

Sasuke elégedetten hümmögött, majd a hálószobába lépegetett. Egy pillanatra megállt és megcsodálta a látványt, amin Kiba nyáladzott az előbb. Naruto az ágyon feküdt a hasán. A takaró, amivel Sasuke betakarta mostanra szépen lecsúszott róla, csupaszon hagyva formás hátát, derekát és egy kis feneket. Az arany bőrt az ablakon bejövő reggeli napsugár még jobban kihangsúlyozta. Naruto arca nyugodt volt, pár szőke tincs a takarta el lehunyt szemeit, amik finoman jártak lélegzete ritmusára.

Sasuke nem állta meg, hogy el ne mosolyodjon. Odalépett az ágyhoz, és a szélére ült, majd lassan beletúrt Naruto arany fürtjeibe. A fiú erre összeráncolta homlokát és a kézhez simult, majd kinyitotta szemeit.

- Jó reggelt… Sasuke. – mosolygott álmosan.

- Jó reggelt, dobe. – válaszolt gyengéden Sasuke.

END