Cím: Be there
Írta: Suz
Fandom: Naruto
Párosítás: SasuNaru
Korhatár: PG-13
Warning: fluff, nyál, értelmetlen hülyeségek
Disclaimer: Naruto nem az enyém, hanem Sasukéé, és ők ketten meg Masashi Kishimoto-samáé, aki nem öli meg Gaarát.

Be there

Sasuke épp fegyverit élesítette a nappaliban az asztalon. Kunaik, és shurrikenek számtalan méretben és formában. Kipakolta tekercsei nagy részét is, az ételkapszulákat, a gyógyszereket, mérgeket, és mindent, amit mellényében és fegyvertárában talált. Tehát, az egész asztalt az ő kis dolgai foglalták el egy pohár zöldtea kíséretében.

A fiúnak, mióta az ANBU tagja lett, nem sok szabadideje maradt. Így néha késő estig kellett fennmaradnia, hogy másnapra teljes fegyverzetben legyen készen az újabb küldetésre. Sasuke azonban nem panaszkodott. Szerette, amit csinált és a világért nem cserélte volna el semmire. Igaz, néha hiányoztak neki a Team 7-tel töltött idők. Amikor még egy csapat voltak, és akkor verte szét Naruto fejét, amikor akarta.

Sasuke sóhajtott egyet és belekortyolt már rég hideg teájába. Kora délutántól kezdve dolgozott, és már késő este volt. Egy pillanatra megállt, és becsukta a szemét. Csönd. Igen, ez a tökéletes háttérzaj… legalábbis neki. Pihentető és megnyugtató. Az Uchiha házban más volt csönd. Ott mart. Szörnyű volt hallgatni. Ezért is költözött el, és most jó távol élt onnan egy kis lakásban. Itt a vérszag nem érződött a ház minden egyes szegletéből sem…

- Mmh… - kortyolt még kettőt és megrázta a fejét. Azért a csöndnek volt egy hátulütője is. Emlékezni kezdett, és gondolkodni. Sokat gondolkodni. Így nekiállt újra teljes figyelmét a kezébe vett kunainak szentelni.

Aztán megérezte a világ egyik legegyedibb jelenlétét. Keze megmerevedett, és megállt a kunai élesítésével.

- Dobe. - sóhajtott kissé idegesen. Naruto a legidiótább időpontokban bírta felkeresni. Ez betudható annak, hogy a szőke fiú is ANBU-tag volt, és ugyanazokkal a problémákkal küzdött, mint Sasuke. Néha egyből, miután leadta a jelentését rohant Sasuke lakására, hogy beszámoljon milyen hercegnőt védett meg a biztos haláltól, meg ilyenek. Aztán persze alig aludt valamit, mert késő este ment haza és csak akkor állt neki leellenőrizni a felszerelését. Sasuke néha komolyan elgondolkodott, hogy Naruto alkalmas-e erre a feladatra. De eszébe jutott, hogy még sosem csalódott a fiúban a küldetéseken. Felkészült volt, és figyelmét semmi nem tudta elterelni.

- Naruto dörömbölni kezdett az ajtón. Ő sosem kopog, ő dörömböl. Sasuke letette a keze ügyében lévő kunait, és az ajtóhoz lépett.

- Simán is bejöhettél volna. – sóhajtott, ahogy nyitotta az ajtót a szőkének. Kissé felhúzta az egyik szemöldökét, mikor meglátta barátja arckifejezését.

- Szia Sasuke-teme, te még fent vagy? Tökjó, bejöhetek? – vigyorgott Naruto mint egy eszement. Nem mintha egyébként nem lenne az, de most valahogy félelmetesebb volt. Sasuke legalábbis ezt érezte. – Húh, akkora hírem van, nem fogod elhinni, még én sem hiszem el tökjó! – kiáltott Naruto azzal a művigyorával. Közben levette szandálját, és beljebb engedte magát, tudta, hogy Sasuke nem bánja. – Áh, látom épp fegyvereket élesítesz, remek remek. – nézett végig az asztalon.

- Kérsz valamit inni? – kérdezte homlokát dörzsölve Sasuke. Szinte érezte, hogy hosszú estéje lesz. Amikor Naruto ilyen beszédes kedvében volt, hajnalig nem ment el. Érdekes módon Sasukét egyáltalán nem zavarta. – Tej, ásványvíz… vagy van még egy kis tea. – nézett be a hűtőbe.

- Aha. – bólintott Naruto és lehuppan egy székre a konyhaasztalnál. Sasuke egy pillanatig „ez hülye" tekintettel nézett rá, majd úgy döntött, hogy kitölti neki a maradék teát a kannából. Naruto meglehetősen furcsa volt.

- Nos? – ült le mellé Sasuke minden figyelmét a dobéra irányítva. Valami hatalmas baj/öröm érhette, és a fiú önkéntelenül is aggódni kezdett. Ilyen vigyort nem szeretett látni Naruto arcán.

- Képzeld, képzeld! – nézett rá hatalmas kék szemekkel a szőke fiú. – Képzeld… - és egy pillanatra megmerevedett. Sasuke összevonta szemöldökét. Valami nagyon nem stimmelt. – Sasuke… képzeld… képzeld… Hokage leszek. – suttogta közelebb hajolva Naruto.

- G-Gratulálok. – szaladt ki az önkéntelen szó Sasuke száján, de még mindig nem fogta fel, mit közöltek vele. Igaz, sejteni lehetett, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, hogy Naruto Hokage lesz. Te jó ég… - Oh… - eresztett meg önkéntelenül egy hangot, ahogy végre teljesen tudatában volt a mondottaknak.

- Hokage, Sasuke, Hokage! – ismételgette Naruto. – Holnap jelentik be. Addig titok, de én el akartam mondani valakinek. – mondta, még mindig vigyorogva. – El sem hiszem, Hokage leszek! Teljesült az álmom, Sasuke. – suttogta. – Konohagakure hatodik Hokagéja leszek, és mindenki samázni fog, és úgy emlegetnek majd, hogy a 'Hatodik'. Végre többet tehetek a faluért, mint eddig! Segítek a Hyuugákon, mert megígértem nekik. Szövetséget kötök annyi más faluval, amennyivel csak tudok. Megpróbálok úgy gondoskodni mindenkiről, mintha a testvérem lenne… Sasuke, érted? – mosolya megroggyant, és tagjai remegése már láthatóvá vált. Sasuke csak nézte barátját. Hallgatta a szavait, de mintha Naruto nem is neki mondaná, hanem magának.

- Értem. – bólintott.

- Ez olyan hihetetlen, amiért mindig is küzdöttem, végre elértem. – szorította ökölbe kezeit Naruto. – Elértem. Hokage lettem… - ismételgette vékony hangon, mindvégig Sasukére nézve, de nem látva őt.

- Naruto? – hajolt közelebb barátja. Naruto szemei végre rá fókuszáltak.

- Sasuke… - vigyorodott el megint, de inkább egy vicsorhoz volt hasonló.

- Naruto. – kezdte nyugodtan Sasuke, lassan, kimérten, hogy barátja tényleg értsen minden szót. – Nyugodj meg. Minden rendben van…

- Tudom. – bólintott a szőke, és büszkén kihúzta magát, amitől még jobban látszódott egész teste remegése. Sasuke tudta, hogy ez nem az izgalomtól volt, nem is az örömtől.

Aztán mind a ketten elhallgattak. Csak Naruto fogai kocogását lehetett hallani, ahogy próbálta leküzdeni a reszketést. Sasuke nem szólt semmit. A beszélés nem hozzá tartozott, hanem Narutohoz, és ha a fiú nem akart, nem erőltette.

- Ano saa… - kezdte óvatosan, rekedt hangon Naruto, és nyelt egyet lehajtva a fejét. – Sasuke… valami baj van velem? – kérdezte.

- Mi? – suttogta barátja. – Hogy érted?

- Meg-megcsináltam… teljesült az álmom. – nézett fel csillogóan kék szemekkel… könnyesek voltak. – És… és nem érzek semmit. Vagyis… valamit igen és nem tudom, mi az… olyan… rossz. – Sasuke el sem tudta képzelni, miről beszél. Az érzelmekben nem volt otthon, egyáltalán nem. Amikor csak tudta, megpróbálta figyelmen kívül hagyni őket. Erre Naruto most tőle kér tanácsot.

- D-de… - kezdte, de nem tudta, mit mondjon. Próbálta logikusan végiggondolni az egészet. Ajh, a dobénak Sakurához kellett volna mennie ezzel. – Szóval… lehet, ho-hogy… - próbálta formálni a mondatot. Ekkor egy apró érintést érzett az ölébe tett karján. Naruto keze volt. Sasuke nem tétovázott és óvatosan megszorította. A szőke fiú sírása hangosabb lett.

- Olyan… idióta vagyok. Örülnöm kéne, nem? – sírt. – De egyáltalán nem… nem érzem… Sasuke… - csuklott. Sasuke érezte, hogy mondania, tennie vagy csinálnia kellene valamit, mert ez így nem állapot. Narutoval baj van. Naruto nem sír, Naruto nem reszket, és leginkább nem kapaszkodik erősen a kezeibe.

- Csss… - susogta, mert mást tényleg nem tudott. Csak nézte barátja bajuszcsíkokkal és könnyekkel tarkított arcát.

- Tudom, hogy nehéz lesz, meg minden. És néha nem fogom szeretni, hogy Hokage vagyok. Hiányozni fognak a többiek, és t-te meg Sakura is és… - és Naruto csak mondta-mondta tovább sírástól néha elcsukló hanggal. Teljesen kikészült.

Sasuke csak ült és nézte. Aztán rájött. Naruto még nem tudja, de érzi… fél. Rettentően fél. Ez egy olyan kihívás, amivel még nem találkozott eddig, sőt a legnagyobb kihívás. Az egész élete megváltozik attól a perctől kezdve, hogy kimondják, ő a Hokage.

Félt.

Sasuke nem volt biztos benne, hogy attól, hogy el fogja látni-e rendesen a feladatát. Talán attól, hogy többé nem találkozhatnak olyan gyakran. Esetleg a veszélytől, amit egy Hokage életével jár.

- N-nem tudom, Naruto. – kezdte halkan Sasuke félbeszakítva a fiú értelmetlen beszédét, amit folyamatosan szajkózott már egy ideje. – Nem tudom… hogy mi vár rád a jövőben, hova vet a sors, és mit tesz veled. – egyik kezét felemelte és hüvelykujjával kitörölte a szőke könnyeit, majd ujjai megállapodtak a fiú tarkóján, gyengéden masszírozva azt. – Egyet tudok biztosan. – nézett mélyen a kéken csillogó szemekbe. – Hogy nem kell félned, mert én ott leszek. Szeretnék melletted maradni, amilyen közel csak lehet. Tudom… tudom, hogy nem adhatok vissza neked mindent a múlt szép emlékeiből… és a rosszakból sem. – tette hozzá halvány vigyorral. – De… mindent megteszek, hogy ne légy egyedül, ne félj és… és… minden mást, amire szükséged van, hogy jobban végezhesd a munkád. – Sasuke nem vette észre, mikor hajolt közelebb Narutohoz, de homlokuk összeért.

- Sasuke… - nyelt egyet a szőke fiú. – Megígéred? – kérdezte halálosan komolyan. Sasuke lassan bólintott. Naruto végre halványan elmosolyodott. – I-i-itt a-al-aludhatok? – kérdezte reszketve. – Most nem akarok egyedül lenni.

- Persze. – sóhajtott a fekete hajú fiú, majd felállt, hogy előkészítsen egy másik ágyneműt Narutonak.

- Sasuke! – kiáltott barátja, mire a fiú visszafordult az ajtóból és szembetalálta magát egy vetődő Narutoval. Ideje sem volt, hogy elugorjon, így mind a ketten a földön kötöttek ki. – Ne menj el! – kiáltott kétségbeesve Naruto Sasuke mellkasának, erősen ölelve a fiút.

- Az ágyadat akartam előkészíteni, dobe! – sóhajtott idegesen Sasuke. A szőke fiú nem szólt, csak arcát a barátjához szorította. Füle hegyéig el volt pirulva.

- Ráér. – morgott.

- Heh… - sóhajtott Sasuke és hátradőlt a padlón, tudva, hogy Naruto nem fog róla felkelni egyhamar. Karjait gyengéden átfűzte a fiú vállain, és morgott egy 'Jó éjszakát' szerűséget.

---

Sasuke arra ébredt, hogy fáj a háta, el vannak zsibbadva a lábai és valami iszonyatosan nehéz valami tehénkedik rajta.

- Sasuke! – csiripelte a nehéz valami.

- Idióta! – morgott vissza rosszkedvűen Sasuke. Reggel ne kezdj egy Uchihával, mert megjárod, tartja a mondás.

- Mennem kell, tudod, még sok mindent el kell intéznem. – kiáltott Naruto. Sasuke kinyitotta a szemét és az ostobára nézett. A fiú a vállaira támaszkodott és úgy hajolt fölé. Kócos hajában porcicák látszódtak, arca egyik felén simán kivehető volt a padló mintázata, és szemei vörösek és gyulladtak voltak az esti sírástól. Mégis úgy mosolygott ott, mint aki most falt be vagy húsz tál rament.

- Így…? – kérdezte Sasuke.

- Dehogy! Előbb megyek haza, meg minden. Így azért mégsem mutatkozhatom. De aztán legyél ott, amikor bejelentik, hogy háháá, Hokage lettem! Ezentúl úgy kell szólítanod, hogy Hokage-sama! – kiáltott Naruto. – Jha és… - halkította le hangát és közelebb hajolt. – Mindent köszönök. – mosolygott, majd mielőtt Sasuke bármit szólhatott volna, egy halvány csókot lehelt az Uchiha száraz ajkaira és felpattant, majd elviharzott. – Szeretlek, Sasuke-teme! – kiáltott az ajtóból és már el is tűnt.

- Eh… - pislogott a fekete hajú fiú kissé zavarodottan, majd lassan felült. Egész teste zsibbadt és fájt a padlón való alvástól. Szíve pedig majd kiszakadt a mellkasából. – Usuratonkachi… - motyogta maga elé, halvány mosoly kíséretében, tűzvörös arccal.

Lesz egy-két szava ehhez a hülyéhez a legközelebbi találkozásuknál.

End