FanFiction.Net - unleash your imagination 
mobile edition
Anime/Manga » Naruto »
|
Cím: Család
Írta: Suz
Fandom: Naruto
Párosítás: SasuNaruSaku
Korhatár: PG-13
Disclaimer: A Team7 egymásé, na!
Warning: fluff, Sasuke-OOC, threesome, lame-plot
Család
Naruto jókedvűen lépegetett az utcán. Piszkos volt, izzadt és fáradt, de ez egy cseppet sem zavarta meg jókedvét. Hosszú hetek óta ez volt a legjobb napja. A szabadsága ma kezdődött el! Már a tudat maga is, hogy pihenhet két hetet egyszerűen csodásan hatott, de ami még nagyobb vigyort csalt az arcára az az volt, hogy Sasuke és Sakura is pont most töltötték a szabadságukat.
Rengeteg ideje könyörgött már Tsunade-nek hogy úgy rendezze hármójuk munkarendjét, hogy legalább pár napot együtt tudjanak tölteni. Tudta, hogy a Vén- izé Godaime-sama biztosan kitalál neki valamit. Most végre itt volt!
Narutonak már fájt az arca a mosolygástól.
- Hn. – hallotta az ismerős „Szia, régen találkoztunk!" jelentésű hümmögést baljáról.
- Sasuke! – Narutot egy hajszál, és egy törött orr gondolata választotta csak el attól, hogy az Uchihára vesse magát és átölelje. Helyette csak vigyorogva integetett neki és bevárta a barátját. – Na, milyen volt? Szétvertél pár koponyát? – kérdezte jókedvűen.
- Olyan volt, mint a többi. – vette le karvédőit Sasuke. Nem szívesen beszélt az ANBUs küldetéseiről, ugyanis ezeket a munkákat különös titoktartással kellett kezelniük.
- Az enyém tökjó volt! Megint én voltam a nap hőse, mindenki engem nézett és a végén még virágot is kaptam, nézd, nézd! – mutatta a kis mezei gólyahírt. – Egy igazán aranyos kis hölgy tüntetett ki a bizalmával. – újságolta drámaian, a vadvirágra nézve. Sasuke lopva a szőkére pillantott. Naruton látszott, hogy jókedvű. Az Uchiha tudta is, hogy miért. Nem merte volna senkinek sem bevallani, de ő is örült.
- Sakura? – kérdezte halkan.
- Már szerintem otthon van. – válaszolt Naruto.
Már közel másfél éve, hogy hárman együtt laktak. A 7es csapat végül tényleg egy csapat, sőt egy család lett. Az egész Sakurával kezdődött, aki egyre közelebb engedte magához Narutot. Egészen addig, amíg járni nem kezdtek. Pár napra rá megtalálták Sasukét ájultan a lakásában, és kicsit később pedig tisztázódtak a fiú érzései is a két csapattársa iránt.
A nagy romantikusok azt mondják, hogy az életben csak egy nagy szerelem van…
- Akkor, az hogy lehet, hogy nekünk több is van? – kérdezte Naruto egy este.
- A kivétel erősíti a szabályt. – ásított Sakura.
- Úgy, hogy ez nem szerelem. – jött Sasuke válasza is. Két csapattársa homlokráncolva nézett rá. – Ez több. – felelt elpirulva a fiú. Narutonak innen vannak az emlékei arról, hogy Sasukét letámadni egy medveöleléssel egyenlő egy törött orral…
- Ahh, annyira jó lesz ez a két hét! – vigyorgott Naruto, álmodozva.
- Nn. – bólintott Sasuke fekete tincsei mögé rejtve apró mosolyát.
- Ah! Van egy ötletem! – ragadta meg Naruto Sasuke vállát, mikor a házuk bejáratához közeledtek. – Lepjük meg Sakura-chant! – vigyorgott. Sasuke egyik szemöldöke felemelkedett, de nem ellenezte az ötletet. – Shh! – húzta magához közelebb szeretőjét Naruto, és álcázta a chakra jeleit. Sasuke is ugyanezt tette. – Nahát, nem hittem volna, hogy belemész. – nézett rá a szőke.
- Így gyorsabb, mintha előbb szétverném a béna fejed, és úgy lepnénk meg Sakurát. Kevesebb a vér is. – felelt halkan az Uchiha. Naruto csak mérgesen nézett rá, és megjegyezte, hogy később ő fogja szétverni Sasuke béna fejét. Che, szemét.
Halkan, egy ANBU kapitány és egy jounin ügyességével másztak fel a hálószoba ablakhoz. Zajtalanul léptek a szobába. Naruto alig bírta visszafojtani nevetését. Sasuke egy gyilkos pillantással próbálta elhallgattatni. Ha már ezt a hülyeséget csinálják, csinálják jól. A nyitott ajtóhoz léptek és a két-két oldalához vetették a hátukat. Naruto óvatosan a nappaliba kémlelt. Nem kellett sokat Sakura után kutatnia, ugyanis a lány ott állt a helyiség közepén.
Sasuke már indult is volna, de Naruto visszahúzta. Ügyesen egy genjutsut tett az ajtóra, mintha nem lenne ott senki.
- Nézzük egy kicsit! Ilyenkor mindig olyan édes! – suttogta Sasukének.
- Te tényleg perverz vagy. – sóhajtott a sötét hajú fiú.
- És baj? Eddig nem panaszkodtál. – nyalta meg a szája szélét Naruto, és tekintetét újra Sakurára emelte.
A lány fehér rövidnadrágot viselt és egy túlméretezett rózsaszín pulóvert. Haja még mindig nyakközépig ért. Nem akarta se hosszabbra, se rövidebbre. Azt mondta így pont kényelmes neki, és még nőies is. Halkan dúdolva egy dalt épp rendet rakott a tekercsek között.
- Nézd meg milyen szép… - suttogta mosolyogva Naruto, egy pillanatra sem véve le a szemét a lányról. Sasukének nem kellett mondani, hiszen látta. Sakura tényleg nagyon szép volt. Az Uchiha érezte, hogy felforrósodik az arca. Még szokatlanok voltak ezek az érzések neki, de már nem lökte el őket magától. Mégis néha nagyon kényelmetlenek voltak.
- Hm. – morogta mélyen a torkában, ahogy nézte a lányt, majd Narutora pillantott. A fiúnak is égett az arca, és… az nyál a szája szélén! – Dobe. – rázta fejét egy arrogáns félvigyorral Sasuke. Naruto egy szúrós pillantással hallgattatta el.
Sakura ekkor leporolta a kezeit és a konyhába indult.
- Ezzel megvolnánk. – törölte meg homlokát. – Hmm, a fiúk késnek. – nézett a bejárati ajtó felé. Naruto hangtalanul kuncogott.
- Menjünk. – sóhajtott Sasuke, és már lépett volna ki a genjutsuval fedett szobából, mikor Sakura megállt a nappaliban lévő tükör előtt.
- Csak még egy kicsit, és eskü kimegyünk! – rántotta vissza Naruto szeretőjét.
- Heh. – mosolygott a lány ekkor és közelebb ment a tükörhöz, majd oldalt fordult annak. Arcán furcsa mosoly ült. Hirtelen az egész lénye, teljesen megváltozott. Sasuke és Naruto most néma csendben figyelték a lányt. Valami… nem volt rendben. Sakura ekkor lassan két tenyerét a hasához érintette, és apró körkörös mozdulatokat írt le velük, majd a tükörképére pillantott. Kissé elpirult, és előrébb tolta a csípőjét. – Vajon fiú… vagy lány lesz? – kérdezte félhangosan.
Naruto érezte, hogy a vére megfagy, amint felfogta, mit is jelent ez. Ahogy elérte az érzés hátát kicsit nagyobb erővel vetette a falnak, mint ahogy szerette volna. Lihegve Sasuke felé nézett és szembetalálta magát egy ugyanolyan kétségbeesett „Mi a franc van!" pillantással, mint az övé.
Sasuke zihálva nézett Naruto kék szemeibe. Jól van, az egy dolog, hogy együtt laknak. Hogy most már egy család, de… de ez? Ez már túl sok volt, és ahogy észrevette, Narutonak is. Így a nagy Uchiha azt cselekedte, amit mindenki ebben a helyzetben. Villámgyorsan az ablak felé vetette magát, nyomában a szőke fiúval és rohanni kezdtek, mintha valaki az életükre törne.
- Honnan tudhattam volna, hogy EZ lesz belőle! – vágott vissza Naruto, és végre megállt a végtelen rohanásban. Egy néma percig csak lihegve tanulmányozták a földet a lábuk előtt. Mindkettejük agyában ugyanaz a kérdés lüktetett.
Most akkor mi lesz?
A pánik kezdeti jeleivel néztek újra egymásra. Naruto arca már egész furcsa színeket öltött…
- Legjobb lesz ha… - nyelt Sasuke. – Ha előbb lenyugszunk, és aztán átgondoljuk… ezt az egészet… - mondta lassan, tagolva, mintha nehezére esne a beszélni. A szőke csak némán bólintott, üresen bámulva maga elé. Majd hirtelen megragadta Sasuke kezét és húzni kezdte egy irányba.
- Erre innom kell… - motyogta, és az Uchiha most teljes mértékben egyetértett vele.
- Miért tőlem kérdezed? – kortyolt lassan Sasuke.
- Te volnál a zsenigyerek vagy mi. – morgott a szőke.
- Nahát, nahát, elismered? – vigyorgott rá az Uchiha.
- Pofa be… - morogta szeretője. – Na… Sasuke, most komolyan… - kezdte halkan.
- Nem tudom. – válaszolt a fiú letéve poharát. – Egy gyerek… - ízlelte a szót az átlátszó italába bámulva.
- Vajon melyikünkké? – vigyorodott el hirtelen Naruto.
- Teljesen mindegy. – válaszolt rá sem nézve Sasuke. – Ugyanúgy fogjuk… - szeretni. Akarta mondani, de valahogy nem volt képes rá. Nem, ez még túl korai, dobálózni ezzel a szóval.
- Igen. – mosolygott a szőke. – Te jó ég, egy kisbaba. – nevetett fel. – De furcsa… - túrt szőke tincsei közé. Társa ráemelte a tekintetét. – Szülők leszünk. – Sasuke összerezzent a szóra. Neki teljesen mást jelentett ez.
- Igazi… család. – suttogta. Naruto bólogatott, ám látszott, hogy teljesen zavarban van az események miatt. Narutonak ugyanis csak -valami halvány sejtése volt arról, milyen is egy igazi család. Sasuke ekkor megfogadott magában valamit. – Naruto… - kezdte tétován.
- Hm? – nézett rá a szőke szeretője, és egyből közelebb húzódott, ahogy a fiú tekintetét látta. – Mi az? – fogta meg gyengéden az Uchiha remegő kezét, hogy bátorítsa.
- L-legyünk jó szülők… - kezdte reszkető hangon, nagyon halkan a fekete hajú fiú. – É-és… h-ha rá tudjuk venni Sakurát akkor… l-legyen egy testvére is… - Sasuke érezte, hogy ég az arca.
- Sasuke! – Naruto úgy gondolta, hogy ez megér egy törött orrot és felpattant a székről, hogy erősen magához ölelje szeretőjét. Sasuke kivételesen hagyta, de nem ölelt vissza. – Szeretlek! – csókolta meg a szőke.
- Hn… - volt a morcos Sasuke válasza.
- Fiúk! – jött egy ismerős hang.
- Sakura-chan! – kiáltott jókedvűen Naruto az asztaluk mellett álló lányra. – M-mikor jöttél be, észre se vettünk! – vigyorgott, mint egy eszelős.
- Az előbb. Épp bevásárolni vagyok. – huppant le az egyik székre Sakura. Kinti ruhák voltak rajta, nem az az aranyos pulóver, amire Naruto nyáladzott egy sort az előbb. – Nem jöttetek haza, így gondoltam megkereslek titeket. – vette el Naruto üres poharát.
- H-hát volt egy kis dolgunk… ehehehee. – nevetett zavartan Naruto.
- Mit kértek vacsorára? – mosolygott a rózsaszín hajú lány, ahogy töltött magának az üveg szakéból és már emelte is a szájához. Azaz, emelte volna, ha Sasuke egy ügyes mozdulattal le nem takarta volna a kezével. – Sasuke…? – nézett rá értetlenül Sakura.
- Nem ihatsz. – volt a rövid válasz. – Árt.
- Ö-öhm. – Sakura egy segélykérő pillantást vetett Narutora. – Eddig is ittam szakét és még élek… - magyarázta, mintha egy ötéves gyereknek beszélne.
- Nem. – vette ki a kezéből a poharat az Uchiha.
- Igaza van, Sakura-chan, most egy darabig nem igazán ihatsz ilyeneket. – mondta Naruto.
- M-miről beszéltek? – a lány most már ijedt volt.
- Tudjuk. – szorította meg gyengéden a szőke Sakura vállát.
- Egy… nem, két perc néma csönd következett.
- Tudjátok? – kérdezett vissza a lány, mire a fiúk bólintottak. – Mit?
- Jhaj, Sakura-chan! – nevetett Naruto. – Hogy kisbabát vársz!
Újabb két perc néma csend.
- MICSODA! HOGY ÉN? – egy asztal eltalálta Narutot. - MÉGIS HONNAN VETTÉTEK EZT AZ OSTOBA HÜLYESÉGET, - Sasuke sikeresen kivédett két-három szakés csészét és egy széket. – TI BAROM, IDIÓTA- - Sakura már emelte a második asztalt, de időben észbe kapott.
- Tehát nem vagy terhes? – kérdezte Sasuke, mikor már szép csendben baktattak hazafelé. Hátuk mögött egy teaházzal, ahova többé nem engedik be őket, ráadásul egy darabig tartozni is fognak a tulajnak a törött bútorzatért.
- NEM! – sikított a lány.
- De hát láttuk! – vinnyogott Naruto a vért törölgetve a halántékáról.
- Mit láttatok? – sziszegett Sakura.
- H-hát izé… - a szőke motyogva elmesélte a kis „besurranós és meglepős" ötletét, mire kapott egy újabb orrba vágást. Ez a mai nem volt Naruto napja.
- A-az… amiatt volt, hogy. – kezdte Sakura kicsit nyugodtabban. – Inonak lesz kisbabája. – mondta. – És, csak… szóval… kicsit elálmodoztam én is. – pirult.
- Ino? – nézett rá Naruto. – Oohh… ezért házasodtak össze Choujival? – kérdezte, mire barátnője bólintott. – Áhhááá, keresztanya leszel Sakura-chan! – nevetett. – Hallod, Sasuke! Vaklárma volt! – nézett a mögöttük battyogó Uchihára.
- Aah. – morogta Sasuke rá sem nézve.
- Na, félreértés letudva, mit kértek vacsorára? – kérdezte Sakura, megállva a zöldséges előtt. – Nem ramen. – nézett Narutora.
- De- - Naruto az évek során tudta, mikor kell tényleg befognia a száját, és így tudta, hogy ez most egy olyan pillanat. Nem akarta beszerezni a harmadik halálos csapását a lánytól. Helyette csak beharapta ajkait és durcásan nézelődni kezdett a zöldségek között.
- Vigyünk paradicsomot? – nézett Sakura Sasukére. A fiú azonban nem is figyelt rá. Tekintetét erősen a káposztákba fúrta, de szemei nem fókuszáltak semmire. – Sasuke…? – lépett volna közelebb a lány, de Naruto hangjára visszafordult.
- Bezzeg paradicsomot, azt veszünk!
- Mert az zöldség, és egészséges is!
- A ramen meg laktató, és finom és meleg és normális éte- - Naruto mégsem tanulta meg, mikor kell elhallhatni, így beszerezte a harmadik halálos csapását is.
Ezek után rendben és nyugodtan hazaértek. Talán azért is, mert Naruto nem mert szólni semmit Sakurának, nehogy rosszabbá forduljanak a dolgok, Sasuke pedig nem válaszolt a beszólásaira.
- Mm… - sóhajtott, mire két társa tudta, hogy van valami. Az Uchiha már egy fokkal őszintébb volt velük, ami azt jelentette, hogy nem próbálta eltitkolni, hogy történt valami. Ám, még nem teljesen, ami abból állt, hogy tudatta ugyan, hogy valami bántja, de nem mondta el, mi is az.
- Mondtam, hogy rament kellett volna ennünk vacsorára. – szólt Naruto, mikor felállt az asztaltól és az üres tányérját a mosogatóba tette. – Az mindenkit felvidít! – Sakura csak forgatta a szemét, és a saját tányérját is elmosta.
- Fürdöm. – állt fel Sasuke és a mosdó felé vette az irányt. Társai aggódva nézték, ahogy eltűnik a fürdőszobában.
- Remélem, most nem a véres hányásában fogjuk megtalálni. – morogta Naruto. Sakura mérgesen nézett rá, de valahol ő is emiatt aggódott.
- Egy nap biztosan… megnyílik nekünk. – mosolygott szomorúan sóhajtva.
- Mmmhh, nem szeretem ezt a hangsúlyt tőled. – kezdte Naruto a lányhoz lépve. – Ezért is utálom Sasukét, mert mindig úgy aggódsz érte. – ölelte meg hátulról.
- De te is. – nevetett halkan Sakura.
- Az nem érdekes… - sóhajtott mosolyogva Naruto. – Mmm, amíg Sasuke fürdik, elfoglalhatnánk magunkat, nem? – simított végig ajkaival a lány nyakán, örömmel észrevéve, hogy Sakura libabőrös lesz.
- Még rendet kell tennem a polcokon, Naruto. – mosolygott a kunoichi élvezve a kényeztetést.
- Ott van a holnap arra… - húzta magához közel a lányt a fiú. Ekkor hangos lábdobogást hallottak a fürdőszoba felől. Hangos lábdobogás…? Egy ninja házban! Mind a ketten a konyha bejáratához kapták a fejüket, és láttak egy eléggé kifulladt Sasukét. Kifulladt!
- Sasuke-kun! – suttogta döbbenten Sakura.
- É-én…! – kezdte kicsit hangosan a fiú. Hajából víz csöpögött, és felsőteste teljesen ruhátlan volt. A látvány pirulást csalt két társa arcára. – Én…! – próbálkozott újra Sasuke.
- M-mi történt…? – kérdezte óvatosan Naruto.
- É-én…! Én csak…! Én csak egy pillanatra….. egy pillanatra elgondolkoztam, mi lenne, ha Sakura… ! – mondta ki egy levegővel Sasuke, hadarva, majd rohant vissza a fürdőszobába, többször is rázárva az ajtót.
Naruto és Sakura megdöbbenve álltak még mindig ugyanott, és ugyanúgy egy darabig.
- A… aranyos… - szóltak egyszerre.
A délután folyamán Sasuke nem volt hajlandó megszólalni többet, és nagyon antiszociális volt. Naruto ezért is egy egész szép kis sérülést szerzett a bal szeme alá, ami Kyuubinek hála nem egy hónap, hanem egy hét alatt eltűnik.
- Naruto! – kuncogott és belecsippentett a kézbe.
- Nh… - morgott halkan Sasuke. Sakura kinyitotta a szemét, és tekintetével megkereste a kéz igazi gazdáját.
- S… Sasuke…? – suttogta kissé zavartan.
- Felébresztettelek? – kérdezte a fiú elhúzva a kezét.
- N-nem…! Vagyis… - kapott utána Sakura. – De ez jól esett. – mosolygott, és visszavezette Sasuke ujjait a hasára, ahol az előbb simogatták. Örömmel tapasztalta, hogy az Uchiha közelebb húzódik hozzá az ágyon, és az ő párnájára teszi a fejét, miközben tovább cirógatta a lány pociját. – Sasuke… - kezdte kis hallgatás után a kunoichi. – Tényleg szeretnél gyereket, családot? – kérdezte a fiúra nézve. Sasuke nem válaszolt csak elgondolkodva bámult Sakura nyakára.
- Inkább azt mondom, hogy nem zárom ki a lehetőségét… - mondta kissé elpirulva.
- A klánod miatt? – kérdezte halkan Sakura.
- Nem… egészen. – harapott ajkába a fiú és tekintetét a lány másik oldalán fekvő Narutora emelte. – Egy pillanatra… mikor, azt hittük, tényleg… szóval, amikor a félreértés történt… - hebegett. Sakura türelmesen mosolyogva várta a választ. – Újra… újra eszembe jutott, hogy milyen volt régen… a családommal. – a lány érezte, hogy szíve hevesen verni kezd. Az Uchiha nagyon ritkán és nagyon keveset beszélt a családjáról. Sőt, szinte egyáltalán nem, így nagyon keveset tudtak a szüleiről, vagy a rokonairól. – Még a mészárlás előtt. – nyelt Sasuke. – Hogy mennyire jó volt… biztonságos. – suttogta egyre halkabban. – A legjobb dolog a világon, együtt vacsorázni- - hirtelen abbahagyta. Túl sokat mondott. – Szóval… a-azt akarom mondani, hogy… - nézett újra az alvó Narutora. – A fogadóban megfogadtam, hogy… sz-szeretném megmutatni egyszer a dobénak is, hogy milyen egy családban élni. Egy igaziban… - Sakura észre sem vette, hogy tátva maradt a szája.
- Sasuke. – suttogta döbbenten, majd elmosolyodott. Kezével gyengéden beletúrt az ébenfekete tincsek közé, és egy apró csókot nyomott az Uchiha fehér homlokára. – Szeretlek titeket. – mosolygott.
END
Menedék
