Cím: Kyuubi no Himitsu

Írta: Suzanne

Fandom: Naruto
Párosítás: meglátod baka :P
Korhatár: PG

Warning: fluff, menekülj.

Summary: Kyuubi miért is támadta meg a falut? Na, ez arra egy verzió. Ha neked ez spoiler, akkor gáz van.

Dedicated to: ruka (my kicsike~~~)

Kyuubi no Himitsu

4.

Iruka tisztában volt vele, hogy Naruto önkéntes apjának lenni óriási felelősség lesz, és rettentő sok odaadást, szeretetet igényel. Mert Naruto egy meg nem értett gyerek, és még sokáig az lesz és kell lennie egy biztos pontnak az életében, ahova visszafuthat, ha valami csalódás érné, és nem nevetik ki. Iruka tudta ezt és vállalta. Mert ő olyan. Szerette Narutot, tényleg a fiaként tekintett rá…

De amikor ezen az estén… hajnalon dörömbölt ez a szeretett fiú az ajtaján, erősen emlékeztetnie kellett magát a „mindig ott kell lenni, ha szüksége van rád" meg az „akkor is szeretjük, ha egy idióta" sorokra.

- Naruto! Megtanulhattad volna már, hogy éjnek idején nem illik zargatni senkit! – üvöltötte, ahogy kinyitotta az ajtót egy szál pizsamanadrágban. Nem, nem volt ideges, de egy kis atyai kioktatás nem fog ártani a gyereknek.

- Ehehe… - nevetett zavartan a szőke fiú. – Tu-tudom, Iruka-sensei, de azt is mondtad, hogy ha baj van vagy ilyesmi, akkor nyugodtan jöhetek bármikor. – vigyorgott. Iruka sóhajtott egyet és beengedte a fiút.

- Mit keres itt Sasuke? – kérdezte álmosan pislogva az alvó fiúra, akit Naruto cipelt a hátán.

- Húh, hát ez egy hosszú történet. – sóhajtott a szőke, ahogy letette Sasukét a kanapéra, és betakarta az ott lévő pokróccal. Iruka mindig tartott ott egyet, csak azért, ha Naruto hozzá jönne aludni, ami régen sokszor megesett.

- Remek. – ásított Iruka, amint magára kapott egy pólót, és elindult a konyhába. – Kérsz valamit enni, vagy inni? – kérdezte, és már vette is elő az instant rament a szekrényből.

- Rament! – vigyorgott Naruto a konyhaajtóból. Iruka csak egy mosollyal nyugtázta, hogy Naruto sosem változik és készítette is az ételt.

- Na, halljam, mi a probléma? – kérdezte, és betette az edényt a mikróba.

- Iruka-sensei… - kezdte halkan a szőke fiú, és leült a konyhaasztalhoz. – Ho-hogyan kell gyerekekkel bánni? – a sensei egy pillanatig nem fogta fel, mit kérdeznek tőle, majd gyanúsan végigmérte Narutot.

- Öhm… szabadna megkérdeznem, hogy… miért? – ült le a fiúval szemben.

- Hát, mert úgy látszik… lett egy gyerekem. – vigyorgott Naruto. Tanára most érezte, hogy jó ötlet volt leülni, mert biztos összeesik, ha ezt állva hallja.

- M-m-m-mics….? – próbált szavakat formálni. MICSODA? Narutonak gyereke van! Az meg hogyan? Na jó, persze a 'hogyan' nem lényeges, de kitől! – És, k-ki? – tette fel a rövidebben kimondható kérdést inkább.

- Sasuke. – pislogott Naruto. Iruka az asztal szélébe kapaszkodott.

- Sasukétől van gyereke? – villant át az agyán. – Hé, várjunk, azért az egy kicsit… ó… óh ne! Mondd, hogy nem valami Oiroke no Jutsu mellékhatás! Mindig is mondtam, hogy az egy beteg jutsu és- HÉ! – szemei tágra nyíltak a gondolatra. – Ezek szerint ő és Sasuke…? – akkor vette észre, hogy már egy ideje tátott szájjal bámul Naruto arcába, mikor egy csengetést hallott a mikró felől. – S-Sasuke? – ismételte döbbenten.

- Öm, igen. – bólintott Naruto kissé zavartan.

- Ne ag-ag- - kezdte Iruka az atyai beszédet erre. A mondat ennyiből állt volna: Ne aggódj, Naruto, én akkor is szeretlek, ha más vagy és gyereked van egy másik fiútól, aki történetesen Sasuke, akit eddig úgy tudtam, utálsz, de nem baj, szóval, azt akarom mondani, megértelek, és hozzám mindig bizalommal fordulhatsz. Nem is olyan nagy ügy, nem? – Na-Naruto… - nyögte végül, mert ez igenis nagy ügy!

- Sensei, most, hogy Sasuke átmenetileg a gyerekem lett, így szeretném, ha megtanítanál, hogyan kell bánni vele… - kezdte óvatosan Naruto.

- M-mi? – értetlenkedett Iruka. – Most akkor nem Sasukétől van gyereked, hanem ő maga a gyerek…? – kérdezte, nagyon hülyének érezve magát. Naruto csuklott egyet.

- Iruka-sensei, két fiúnak nem lehet gyereke, és különben is Sasuke-temétől! Fúúúúúj! – hadonászott pipacsvörösen. Iruka már tényleg nem értett semmit. Átkozta a buta fejét, hogy ostoba következtetéseket vont le, de ráfogta a kései/korai kelésre.

- Akkor… jobban tennéd, ha elmagyaráznád a helyzetet. – állt fel, hogy kivegye a rament a mikróból és töltsön magának egy pohár vizet.

- Hát, tudod úgy kezdődött, hogy épp a régi házat takarítottuk ott a falu szélén, és Sasuke megint egy szemét volt és…

- Naruto, a lényeget, kérlek. – ült vissza Iruka evőpálcikát nyújtva a ramen mellé.

- Ja, jó, szóval, khm, kijött egy vörös füst az egyik teáskannából és… kiderült később hogy az egy démon volt, és megszállta Sasukét. Sakura-chan nagyon aggódott, mert a béna utána nem ébredt fel, és amikor felébredt megharapta Kakashi-senseit és…

- Ah, az volt az… - motyogott kissé elgondolkodva Iruka.

- M-mi? – kérdezett vissza Naruto.

- Semmi, semmi. – intett a sensei, hogy folytassa.

- És aztán… - kezdett bele az evésbe Naruto. – Aztán meg Tsunade-obachan is odaért, és elkapták, meg minden, aztán rám vetette magát és megharapott, itt ni. – mutatta a nyaka egy pontját. A seb persze már nem volt ott. – És nagyon fájt és nem gyógyult be amíg, kicsit később meg nem nyalta. – Iruka töltött még egy pohárral. Hosszú estéje lesz, érezte. – Tsuande azt mondta, azért, mert a démon tud gyógyítani, jó mi? – szürcsölte a tésztát Naruto. – Szóval, aztán, jha de még előtte állítólag megfigyelés alatt tartották. És…

Iruka ásított egyet, majd összegezte magában a hallottakat. Tehát Sasukét megszállta egy démon, aki kiderült, hogy Kyuubi kölyke, és az anyja miatta támadta meg a falut. Na, de most azt is tudott, hogy nem lehet egyszerűen kiűzni a fiú testéből, mert még nem elég erős ahhoz, hogy saját testet teremtsen. Ez az idő háromszáz év múlva fog eljönni, és addig Sasuke meghal, vele együtt a kicsi is. Na jó, persze vannak jutsuk, amivel a testet cserélve valamilyen szinten örök életet érhetünk el (lásd: Orochimaru) de több okból ez a lehetőség hanyagolva lett. Az egyik, hogy csak Sasuke lelkét tudnák átvinni a másik testbe és így nem ér semmit az egész, a másik pedig az, hogy egyáltalán nem humánus.

Szóval, Tsunade-sama elhatározta, hogy akkor is keres egy módszert, amivel Sasuke és a kicsi is (alias Kyuu-chan) jól jár.

- Kyuu-chan? – kérdezett vissza Iruka.

- Igen. – bólintott Naruto. – Azért, mert nincs neve. Mert Kyuubi nem hívta sehogy, azaz hívta, de az démon nyelv volt, és nem tudja lefordítani nekünk és teljesen kétségbeesett. Sensei, látnod kellett volna. – nevetett Naruto. – Na, mindegy, szóval aztán mondtam, hogy miért ne hívhatnánk Kyuu-channak, Kyuubi után.

- Értem, folytasd. – bólintott a chuunin, azon gondolkozva, hogy ha valami érdekli Narutot, mennyire oda tud figyelni rá. Biztos volt benne, hogy ezt a rengeteg mindent, amit most ömlesztve elmond, Tsunad-sama még hosszabban, és részletesebben magyarázta el neki.

- És azt mondta, hogy nem lesz valami gyors, amíg ezt megtalálja, mert egy csomó tekercset át kell néznie, meg más falvakkal is beszélnie kell meg minden. Addig pedig gondoskodni kell Sasukéről, izé, Kyuu-chanról. – folytatta Naruto. – Először azt akarta, hogy egy cellát alakítsunk át neki és az ANBU vigyázzon rá, meg minden, de én ezt nem akartam. – rázta meg idegesen a fejét visszagondolva a beszélgetésre. – Mivel, engem tart az anyukájának, és én is megszerettem őt, gondoltam… miért ne… fogadhatnám be.

- Rád vall. – motyogta halkan Iruka, hogy Naruto ne hallja.

- Tsunade először ellenkezett, de meggyőztem, hogy semmi baj nem lesz és mindenért vállalom a felelősséget.

- Biztos vagy benne? – kérdezte a sensei. – K-Kyuu-chan mégis egy démon. Igaz, még kicsi, de legalább annyira erős, mint egy jounin. Naruto…

- Iruka-sensei. – nézett tanára szemeibe mosolyogva Naruto. – Nem lesz semmi baj. – mutatta fel hüvelykujját. A chuunin megrázta a fejét és halkan kuncogott.

- Ha te mondod. – gondolta. – De ne feledd, hogy én is itt vagyok, segítek, amiben tudok! – vigyorgott.

- Köszönöm, Iruka-sensei! – kiáltott a fiú. Egy pillanatig csak ültek, és ostobán vigyorogtak egymásra, majd Naruto harmadszorra is feltette a kérdést. – Szóval… akkor, hogyan bánjak vele?

- A legfőbb dolog az, hogy szeresd. – mosolygott lágyan Iruka, és eltakarította a ramen maradékait. – Ez a legeslegfontosabb… és, lehet, hogy nem hiszed el, de ha ez megvan, akkor utána minden ösztönösen jön.

- Ösztönösen? – kérdezett vissza Naruto.

- Igen. – bólintott a chuunin. – Tudni fogod, mikor mit szeretne, mi kell neki… érezni fogod, ha szomorú, ha boldog. – a fiú tátott szájjal hallgatta tanára beszámolóját. – Szóval… nem azt mondom, hogy akkor ne is figyelj oda rá… tehát… ha odajutsz, érteni fogod, miről beszélek.

- Aham… - bólintott Naruto. – Huhh. – sóhajtott. – Nehéz munka lesz újra megmutatni a világot neki.

- Hogy érted ezt? – ásított Iruka. – Hiszen körülbelül húsz éve zárták be, ahogy mondtad. Annyi idő alatt nem sokat változott a világ. – nevetett.

- De ő még sosem látta. – válaszolt halkan a fiú. A chuunin kérdő pillantást vetett rá. – Kyuubi azt mondta, hogy a démonok sem tökéletesek… és… - itt az ajkába harapott.

- Ú-úgy érted, valami nem stimmel a kicsivel? – Naruto bólintott. – Oh… beteg, vagy… valami?

- Igen, beteg. – mondta fájdalmas hangon. Majd vetett egy pillantást a nappaliban alvó Kyuu-chanra. – Tudod, Iruka-sensei… - hajolt közelebb, és lehalkította a hangját. – Nem lát.

- Vak…? – kérdezett vissza ugyanolyan halkan Iruka.

- A… a démoni testében igen. – felelt homlokráncolva a szőke fiú. Nagyon koncentrált, hogy mindent el tudjon ismételni, amit Tsunade mondott neki. – De most… mivel Sasuke testében van, és úgymond Sasuke szemeit használja… lát… de csak erre az időre. És ezt ő nem tudja… csak érez valamit, hogy furcsa. Azt is el kellett magyaráznunk neki, hogy nem ez az igazi teste. Szóval, ezzel már tisztában van, de még azt, hogy vak lesz, ha kiszedjük onnan, és, hogy csak átmenetileg van itt ezt még nem… tudja. – felelt.

- Te jó ég… - suttogta döbbenten a chuunin. – Naruto, így egy kicsit… nehezebb a dolog, tudod?

- Igen, de nem érdekel. Valamilyen szinten felelősséget érzek iránta, végül is az anyja miattam, nem tud most róla gondoskodni. – felelt rekedten Naruto.

- Ez nem teljesen így van, tudod jól. – mondta Iruka. – É-és ezért tart téged az anyukájának…? Mert még… őt sem látta soha? – kérdezte, hogy megtörje a csendet.

- Igen. Az anyukája jelenlétét érzi bennem, és mivel még sosem látta, azt hiszi, én vagyok az. – sóhajtott álmosan Naruto. Tanára egy pillanatig figyelmesen nézett rá.

- Aludnod kéne. Ma még biztos le sem feküdtél… - mondta.

- De ha Kyuu-chan felébred és én nem leszek ébren-

- Ne aggódj, addig én vigyázok rá. – mosolygott Iruka.

- Hát… jól kezdem én is ezt az anyaság dolgot. – nevetett Naruto szemeit dörzsölve.

- Na, menj föl. Tudod, hol van az ágyam. – lépett hozzá a chunnin a vállára téve a kezét. A fiú bólintott és elindult.

- O-oh, és még valami… - ásított az ajtóból. – Iruka-sensei, kérlek, ne csinálj teát, amíg itt van… fél tőle. – próbált nem kuncogni, ahogy folytatta az útját a hálószoba felé.

- J-jó… - bólintott a sensei. Aztán belegondolt ebbe a teás ügybe. – Talán, ha engem is egy zöldtea illatú teáskannában tartottak volna húsz évig, én is félnék a teáktól… - gondolta, miközben a szekrény mélyére süllyesztette a tűzhelyen lévő teáskannát.

TBC.