Boldog karácsony

Nyilatkozat: A szereplők nem az enyémek…

Tartalom: Egy boldog karácsony története

Megjegyzés: Lehet, hogy ez a történet nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de karácsonyra szántam, és már amúgy is régóta ülök rajta, úgyhogy úgy gondoltam, hogy most már elküldöm… Remélem azért tetszeni fog!

Warrick lakása (délután)

Warrick a kanapéján ült, és egy filmet nézett, amelynek éppen most lett vége. Nem nagyon tetszett neki a film, amely egy férfiról és egy nőről szólt, akik éppen karácsonyeste találnak egymásra. De hát nem igazán volt mit csinálnia.

„Boldog karácsony. Argh… Elég szánalmas cím… Azt hiszik, hogy ettől az embernek jobb kedve lesz? Mintha legalább is ez megtörténhetne a valóságban…”

Talán nem is csoda, hogy ilyen gondolatok jártak a fejében, hiszen éppen a karácsony volt, ő pedig, a főhőshöz hasonlóan, egyedült ült otthon. Kettőjük között csupán annyi volt a különbség, hogy ő semmi esélyét nem látta annak, hogy azzal a nővel ünnepelje a szentestét,
akibe szerelmes.

Warrick szánakozva nevetett saját magán. „Ez elég szánalmas, Brown. Mindjárt itt van karácsonyeste, te pedig itthon ülsz egyedül, és a filmben szereplő párt irigyled, miközben nem tudsz mást, csak RÁ gondolni”. Hátradőlt a kanapén, és szemei előtt újra lejátszódtak a filmben történt események: a férfi, aki magában kesereg azon, hogy milyen magányos karácsonykor, miközben halálosan szerelmes az egyik barátjába, aki viszont egy másik férfit szeret; a nő, akiről mindenki azt hiszi, hogy a főnökébe szerelmes, azonban a valóságban a főhősért epekedik… Persze a főhős végül összeszedi minden bátorságát, és a film végén teljes a ’happy end’.

Ekkor hirtelen felegyenesedett, és egy mosoly jelent meg az arcán. Most már tudta, hogy ő sem tölti magányosan a karácsonyestét. Akármi is lesz, most legalább egy esélyt ad magának, hogy kiderüljön vajon viszonozzák-e az érzelmeit…

A bűnügyi labor (késő délután)

Sara a pihenőben ült, és a délelőtti eset jelentését írta, amit Grissommal vizsgáltak ki. Szerencsére nem volt egy bonyolult ügy, így gyorsan sikerült a végére járni. Ez azért is volt jó, mert jelenleg két műszakban dolgozik és rajta, valamint Grissomon kívül nem sokan

vannak már a laborban, tekintve, hogy karácsonyeste van.

„Karácsonyeste…” tűnődött magában Sara, „Nem sokban különbözik a többi estétől… Talán csak kevesebb gyilkosságot követnek el”. Ezzel próbálta magát vigasztalni, azonban nem sok sikerrel. Az igazság az volt, hogy sokkal szívesebben ült volna otthon a kandalló előtt, a karácsonyfával a háttérben, mint itt a pihenőben egy jelentést irogatva. A hangulatán az sem segített, hogy a délután folyamán, mivel nem volt mit csinálnia és Grissom sem igazán mutatkozott kommunikatívnak, megnézett egy filmet. Vagyis ez leginkább csak rontott a közérzetén, hiszen a filmben szereplő pár élete legszebb karácsonyát töltötte együtt, miután tisztázták érzelmeiket, miközben ő a munkahelyén ül teljesen egyedül és a nagy Ő-ről álmodozik, akit mostanában egyre nehezebben tud kiverni a fejéből.

Saranak még most, jelentésírás közben, is a film járt a fejében. „Boldog karácsony. Nem sok fantáziája lehetett az írónak, amikor a címet adta a filmnek. Szerintem, amúgy sincs olyan, hogy boldog karácsony. Csak arra találtál fel ezt az ünnepet, hogy az embernek legyen egy jó kifogása az önsajnálatra. Különben is attól, hogy karácsony van, az emberek még nem kezdenek el gyorsan összejönni azokkal, akikbe szerelmesek, de máskor semmi esélyt nem látnak arra, hogy ez megtörténjen…”

Ezek a gondolatok cikáztak a fejében mindenféle rendezettség nélkül, amikor hirtelen valaki megérintette a vállát. Ekkor felnézett, és nem akart hinni a szemének. Az a férfi állt előtte, aki az utóbbi időben lefoglalta minden gondolatát.

- Gyere! – nyújtotta ki a kezét Warrick Sara felé. – Menjünk ünnepelni!

Sara nagyon meglepődött, de nem csak azon, hogy Warrick itt állt előtte, hanem azon is, amit a szemében látott. Boldogságot, félelmet, reményt… szerelmet. Ekkor összeszorult a gyomra.

- Warrick, én… Éppen dolgozom. – mondta csalódottan, ami Warricknak sem kerülte el a figyelmét.

- Most már nem. Beszéltem Grissommal. Azt mondta, hogy vigyelek el innen minél messzebbre, és vissza se hozzalak másodikáig. – itt egy kicsit habozott, majd folytatta - És én kész vagyok rá. Ha te is. – fejezte be a mondandóját kicsit félve.

- Gyere! – Ismételte meg még egyszer.

Saranak ezután már nem kellett sokat gondolkodnia azon , hogy mit csináljon. Bár nem tudta megmagyarázni sem Warrick viselkedését, sem a magáét, hirtelen becsukta az aktáját, és megfogta Warrick kezét.

Így kéz a kézben sétáltak át az öltözőbe, hogy Sara fel tudja venni a kabátját. Miután ez megtörtént, Warrick ismét odanyújtotta a kezét Saranak, aki el is fogadta az, mintha mi sem lenne természetesebb. Kettőjük számára talán csak az volt a furcsa, hogy ez mennyire természetes. Így sétáltak ki az épületből…

Warrick lakása (este)

Miután beléptek Warrick lakásába, Sara kicsit tétován lépkedett egyre beljebb. Próbálta felmérni a környezetét, hiszen még soha sem járt itt ezelőtt. Végül, miután letette a kabátját, a nappaliba nyíló ajtóban állt meg, és csodálkozva nézett be a szobába. Teljesen elbűvölte az, amit látott. A szoba közepén egy gyönyörű karácsonyfa állt, amelynek fénye bevilágította a szobát kellemes, meghitt hangulatot adva ezzel neki. A kandallóval szemben, ahol jelenleg éppen Warrick próbált meg tüzet gyújtani, egy dohányzóasztal állt körülötte az ülőgarnitúrával. A kisasztal szépen meg volt terítve a karácsonyi vacsorához.

Saranak egy mosoly jelent meg az arcán, minden olyan tökéletes volt.

- Te aztán tényleg felkészültél! – fordult oda Warrrickhoz, aki miután begyújtotta a kandallót, odaállt Sara mellé.

- De még mennyire! – mondta huncutul mosolyogva. Ez a mosoly árulta el Saranak, hogy társa készül valamire. Kérdően emelte fel szemöldökét, mire Warrick lassan az ajtó teteje felé irányította tekintetét. Sara is követte mozdulatát, és ekkor látta meg az ajtófélfára felakasztott fagyöngyöt, ami alatt éppen álltak.

- Nos? – nézett vissza Warrick kérdően Sarara.

- Nos… Azt hiszem, nem törhetjük meg a hagyományokat. – válaszolta Sara, majd egy gyors mozdulattal egy lágy csókot nyomott Warrick ajkára. Azonban Warrick még fel sem fogta, hogy mi történt, amikor Sara már az asztal előtt ült, és huncutul mosolygott vissza rá.

- Nos mit eszünk? – kérdezte egy hatalmas vigyorral a száján. Még el sem kezdődött az éjszaka, és már most nagyon jól érezte magát. Az igazat megvallva még az sem zavarta, hogy kettesben tölti az estét Warrickkal. Egy cseppet sem volt ideges, hogy mi fog történni. Tudta. Csak rá kellett néznie társára, és azt látta, amit valószínűleg Warrick is látott, ha ránézett. Szerelmet és boldogságot. Csak csodálkozni tudott rajta, hogy eddig nem vette észre. Lehet, hogy a karácsony mégis csak jó alkalom arra, hogy az ember szabadabban kifejezze érzelmeit.

Valószínűleg ezek a gondolatok kavarogtak Warrick fejében is, aki még mindig dermedten állt az ajtóban. Nagyon meglepődött azon, hogy Sara megcsókolta. Azt hitte, hogy csupán csak egy híres Sara-féle gyilkos tekintetet fog kapni a fagyöngy alatt. Egy kis időnek el kellett telnie, amíg egy halvány mosoly jelentett meg az arcán, és egyet legyintve elindult a konyhába.

- Mert te mindig csak a hasadra gondolsz, Sidle! – kiabálta vissza.

- Ez így van, Brown!

A vacsorát jókedvűen fogyasztották el, mindketten nagyon élvezték a másik társaságát. Sok minden szóba került vacsora közben. Többek között a régi karácsonyokat elevenítették fel. Warrick elmesélte, hogy mennyire szerette a nagymamájával tölteni az ünnepeket, hogy mennyire hiányoznak neki a nagyi sütijei. Sara is mesélt arról, hogy náluk mindig mekkora felfordulás volt karácsonykor a panzióban azzal a rengeteg emberrel, akik úgy döntöttek, hogy nem otthon töltik az ünnepeket. Annyira elmerültek egymás társaságában, hogy közben észre sem vették az azokat a meghitt mozdulatokat, amelyeket vacsora közben tettek.

Vacsora után Warrick összeszedte a tányérokat, és gyorsan elmosogatott. Eközben Sara a kandallóval szemben ült le a kanapén, és a pattogó tűzre meredt. Miután Warrick végzett, csatlakozott hozzá. Leült mellé, majd kezével átölelve a derekát szorosan magához húzta. Sara nem is ellenkezett. Hálásan bújt mellé átfonva karját társa derekán, fejét pedig a mellkasára helyezve. Így ültek mind a ketten csendben a saját gondolataikba merülve, miközben élvezték egymás társaságát. Warrick néha egy-egy puszit nyomott Sara homlokára.

Már elég hosszú idő eltelt így, amikor Warrick észrevette, hogy Sara arcán könnycseppek csurognak végig.

- Hé! Sara, baby! Mi a baj? – kérdezte aggódva, míg kezét a lány arcára téve ujjával letörölte könnyeit – Nem érzed jól magad?

Sara mélyen a szemébe nézve válaszol:

- Ellenkezőleg. Még soha életemben nem volt ilyen csodálatos karácsonyom. San Franciscoban mindig ott volt az a rengeteg ember, aztán pedig ott volt a nevelőotthon, az egyetem, a tanulás és végül a munka. Mindig csak álmodoztam egy ilyen estéről, amikor ott ülök a kandalló előtt a karácsonyfa mellett, mellettem a férfival, akibe szerelmes vagyok, és közben a világ legboldogabb emberének érzem magam… - Sara ekkor elhallgatott.

Érezte, hogy nem kell többet mondania, amit akart az már kint volt, és tudta, hogy Warrick megértette az üzenetet.

Warrick egy darabig csak nézett Sara szemébe, nem akarta elhinni, amit hallott. A világ legboldogabb emberének érezte magát. Ekkor közelebb hajolt Sarahoz egészen addig, amíg a köztük lévő távolság el nem tűnt, és mindketten el nem vesztek életük legcsodálatosabb csókjában. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg külön nem váltak.

- Szeretlek. – jelentette ki Warrick csak így egyszerűen.

Ekkor Saranak a legcsodálatosabb mosoly jelent meg az arcán, amit Warrick valaha csak látott.

- Én is szeretlek. – válaszolta, majd ajkuk másodszorra is találkozott. Azonban Sara ez alkalommal elnevette magát a csók közben, és nem is tudta abbahagyni egy jó darabig.

Warrick csodálkozva nézett rá.

- Remélem, nem fogsz minden alkalommal nevetőgörcsöt kapni, amikor csak megcsókollak!

- Bocsáss meg! – mondta Sara rendkívül szégyellve magát, hogy elrontotta a pillanatot – Csak eszembe jutott egy film, amit délután láttam. Egy pasi éppen karácsonyeste jött össze a barátnőjével… – Warrick erre, ha lehet, még döbbentebb arcot vágott.

- Csak nem nézted azt a vackot?

- Ah! Te is láttad! – mondta viccelődve Sara.

- Ja. Elég szörnyű volt.

- Az. De tudod mit? A valóságban nem is olyan szörnyű.

- Ez nagyon igaz. – helyeselt Warrick, és újra megcsókolta Sarat. És Sara ezúttal nem nevette el magát…

Vége