Cím: Two Adult School Boys' Fairy Tale

Szerző: Pansy

Korhatár: NC-17

Párosítás: Kakashi/Iruka

Figyelmeztetés: nagyképű Kakashi, naiv Iruka, sex, yaoi, angst, vérveszteség (minimális)

Megjegyzés: Iruka Kakashié, Kakashi az enyém, Én pedig Masashi Kishimotoé vagyok, és így szoktunk mi gruppenezni, de ez már egy másik történet'

Bétázta: Caty

A Hokage hívatta Kakashit, pedig a jounin még csak most ért vissza előző küldetéséről. Tusolni sem volt ideje, a ruháján sár- és vérfoltok éktelenkedtek, bizonyítva a misszió nehézségi szintjét. A férfi nem örült a dolognak, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, gondolta még akkor magában, és mint felettesét tiszteletben tartó ninja, egyből ment is Tsunade irodájába. Amikor odaért Shizune fogadta és bevezette a szőke nőhöz, aki mint mindig, kezeit az asztalra támasztva, székében ült.

- Konnichiwa, foglalj helyet kérlek. – fogadta szívéjes mosollyal.

- Konnichiwa. – válaszolt a férfi és leült a Hokagéval szemben.

- Elolvastam a jelentést a mostani feladatodról és örülök, hogy sikerült megoldani. – mondta a nő, de valami furcsa volt a hangjában, Kakashi érezte is és tudta, hogy ez valamit jelent, valamit ami nem jó. Olyan elégedetlennek hangzott, de nem kellett sokat gondolkodnia ezen, mert a nő egyből rátért a lényegre, és kiderült, hogy a férfi nem érezte rosszul.

- Sikerült megoldani, ez fontos, de a határidő is fontos. Az utolsó pár akcióddal pedig minimum 3 napot késtél, de ez utóbbinál 1 hetet is. Először azt hittem, hogy ez egyszeri alkalom, de úgy látszik tévedtem. Minden rendben van? Talán pihenned kéne, ki kéne egy kicsit kapcsolnod, szüneteltetned az A-rangú missziókat.

- Nincs semmi bajom, köszönöm jól vagyok, nem vagyok fáradt. Csak adódott egy-két komplikáció a küldetések során, ennyi az egész. – válaszolta Kakashi a tőle megszokott, nyugodt, semmitmondó, közönyös hangon.

Tsunade felhúzta a szemöldökét és a férfit méregette. Tudta, hogy ez úgy nem igaz, ahogy van, a jelentésekben az időcsúszást különböző, együgyű történetekkel magyarázták, mint pl. segíteni kellett egy öreg néninek fát vágni, mert egyedül lakott az erdőben és kibicsaklott a lába, vagy egy kislány sírva könyörgött, hogy keressék meg neki az elveszett cicáját, aki az előző este szökött el, és minden ilyen történethez hozzá volt kapcsolva egy erkölcsi gondolat is, hogy ninja lévén muszáj segítenie a bajbajutottakon. De Tsunade nem volt meglepve, Kakashitól ezek a történetek Obito elvesztése óta mindennaposak voltak, az egyetlen újdonság az volt, hogy ezt nem küldetések kapcsán szokta hallgatni. A férfi azelőtt soha nem késett a feladatok határidejével.

- Értem, ha minden rendben, akkor nem firtatom tovább a dolgot. – mondta a Hokage nyugodt hangon és egy tekercset vett elő a fiókból, amire írni kezdett.

- Hmm, remek, akkor ha megengeded távoznék. – mondta és közben mutatólag megfogta a ruháját az egyik vérfoltnál, jelezve, hogy van még elég dolga.

- Ne olyan sietősen. Itt a következő küldetésed. –nyújtotta át a papírt a férfinak.

Kakashi elvette tőle, széthúzta, de mielőtt olvasni kezdte volna odafordult a nőhöz:

- Azt hittem aggódsz az egészségügyi állapotom miatt, nem reméltem volna, hogy máris egy új feladattal tisztelsz meg. – a férfi ajkai felgörbültek a meglepetés kapcsán, a nő visszamosolygott rá. Újra ott éget a szemében valami, valami furcsa, sunyi, ravasz gondolatokat tükröző csillogás. A jounin megfordult és elindult az ajtó irányába, miközben elkezdte olvasni a tekercset, de nem jutott messzire, három lépés után megállt. Nem hitt a szemének, többször is átolvasta az irományt, majd visszafordult és a nő szemébe nézett:

- Ugye ez csak valami vicc? Ezt nem gondoltad komolyan, igaz? – kérdezte kételkedve, a nevetés és a felháborodás keveredett hangjában.

- De, teljesen komolyan gondoltam. Ez az új feladatod. És körülbelül a következő fél évben ez is marad. Talán nem tetszik? – a nő fölénnyel beszélt, nála volt az adu-ász, ő volt a Hokage.

- Hogy fél évet töltsek a ninja akadémián, mint tanár? Hogy gyerekeket tanítsak alapdolgokra? Én? Soha nem dolgoztam gyerekekkel, engem nem erre képeztek. Az még rendben van, hogy genineket edzek, de hogy totyogós gyerekeknek - akiknek még pelenkát kell hordaniuk – magyarázzam a ninja erkölcseit egy tanteremben… Ezt nem gondolhatod komolyan. Nem követtem el akkora bűnt, hogy ez legyen a büntetésem. – mondta felháborodottan Kakashi.

- Milyen büntetésről beszélsz? Ez nem büntetés! Vedd jutalomnak, sokan örülnének, a kezüket-lábukat odaadnák, hogy az akadémián taníthassanak. Nincs annál nyugodtabb munka a világon! – érvelt Tsunade, persze mindketten tudták, hogy ez egy hatalmas hülyeség, de mégis olyan reálisnak hangzott.

Kakashi lemerevedve nézett, még mindig nem hitte el azt, ami épp történik vele, hogy őt, a jouninok egyik legjobbját, egy olyan ninját, aki az ANBU Teamben is kiemelkedő, gyerekek dajkájának akarják száműzni. Kijött rajta az, ami már nagyon régen nem volt, amit Obito elvesztése óta nagyon ritkán láthattak a körülötte lévő emberek, az arrogáns, megvetésekkel teli arcú, megsértett Kakashi. Arca fölpuffadt, mint a varangyé a mocsárban, kezei gyerekkéz módjára kulcsolódtak össze mellkasán, előjött a megsértett-óvódás szindróma. Tsunade látta, hogy nem mindennapi jelenetnek néznek most elébe.

- Kizárt dolog, ez lehetetlen. Biztos lehetsz benne, hogy ez nem fog megtörténni. Nem szoktam neked soha ellentmondani, tudod nagyon jól, de azért mindennek van határa, ezt nem, ezt biztos, hogy nem. Ne is várd el tőlem, ez képtelenség. Arra valók a chuuninok, hogy az akadémián tanítsanak, de én már rég nem vagyok azon a rangon. Gondolkozz józan ésszel!

Kakashi hangjában kétségbeesés volt. Rájött, hogy bármit is mond, a Hokage szava parancs, nem lehet ellenkezni. Már bánta, hogy kimondta ezeket a mondatokat, ismerve a nőt, most még rosszabb helyzetbe került. És megint jól érezte, Tsunade még jobban felhúzta szemöldökeit, most már mérges is volt. Hatalmánál fogva pedig, feleselést nem tűrő hangon, egy iskolaigazgató szigorával, mint mikor az osztály fekete bárányát inti, meghozta a halálos ítéletet:

- Ez az új feladatod, tetszik-nemtetszik, nem kapsz mást. Pénteken kezdesz. A felettesed Umino Iruka lesz, ő mondja meg neked, hogy mit és hogyan kell csinálnod. Engedelemmel tartozol neki, ő pedig minden héten jelentésben fogja elküldeni nekem, hogy hogyan is boldogulsz. Szerencséd van, mert péntek délután épp szertár takarítás van, ez tökéletes feladat lesz kezdésnek. Pénteken reggel jelentkezz Irukánál. Ha van mondanivalód ezzel kapcsolatban, akkor megtarthatod magadnak, mert egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá.- fejezte be mondandóját a Hokage, egy nagy levegőt vett és eltűnt az asztalon tornyosuló iratok között.

Kakashi csak nézett, a nő monológja után abban sem volt biztos, hogy fiú e vagy lány… A hangnem legalább úgy meglepte, mint a tartalom. Észbe kapott és rájött, jobb, ha nem időz az irodában tovább, mert még a végén valami, ennél is szörnyűbbel áll elő a szőke hajú asszony, már ha létezik ennél borzalmasabb dolog a világon.

Kisietett gyorsan, nemcsak a szobából, de az épületből is.

Nem hitt a fülének, nem elég, hogy az akadémián kell tanítania a pisiseket, de Umino „Óvónéni" Iruka lesz a felettese, amit kifejezetten nevetségesnek talált. Nem utálta a chuunint, bár egy kicsit lenézte, hogy valaki 30-hoz közel még mindig ezen a szinten legyen. De azóta a bizonyos chuunin vizsga óta, amikor Sarutobi előtt veszekedtek a Team 7 sorsáról, valamiért vonzódott is hozzá, megragadta, ahogy Iruka úgy védte a gyerekeket, mint egy oroszlánanya a kölykeit, bár ez akkor egyáltalán nem érződött. Tisztelte a fiatalabb férfit, amilyért ilyen gondoskodással tud bánna a kölykökkel. De hiába minden rokonszenv, a feladat ugyan úgy bűzlött, mint eddig.

Eljött a péntek reggel, Kakashi már hajnali 4-kor fent volt, pedig csak 8-kor kellett megjelennie az akadémián. Úgy döntött, hogy attól, hogy nem lesz része komolyabb küldetésekben az edzéseket nem hagyja fel, a reggeli tréninget pedig még lelkesebben csinálta végig mint bármikor, ez is jelezte, hogy nem ilyen feladatokra termett. 7-re visszatért apartmanjába, lezuhanyozott, átöltözött, és elindult a végzete felé.

Nem sietett, ez egyrészt olyan misszió volt, a legritkábbak egyike, amikor nem futva-lopakodva kellett megközelítenie a célpontot, másrészt nem is fűtötte a vágy és az izgalom, ami általában a feladatok alatt áthatotta a szellemét.

Már az Ichiraku Ramennél járt, amikor szembe találta magát Asumával. Mindenre vágyott ma reggel, csak arra nem, hogy egy másik jouninnal találkozzon. Reménykedett, hogy Asuma még nem hallott az új feladatáról és hogy nem is fog ezzel kapcsolatos kérdést feltenni, talán még abban is reménykedett, hogy észre sem veszi a cigarettázó férfi.

- Ohayo gozaimasu, Kakashi-san! – ilyen nincs, üldözi a szerencsétlenség mostanában.

- Ohayo, Asuma. – a két férfi megállt egymás mellett, Kakashi arca álmos, ez olyan érzelmeket leplező taktika, kezében az Icha Icha Paradise, amit most leeresztett szeme elől. Asuma szájában cigaretta, amíg beleszívott végigmérte a férfit, gyorsan, szinte észrevétlenül, Hatake mégis észrevesztte, tudta, hogy kellemetlen pár perc következik.

- Hallottam, hogy az új küldetésed az akadémián van. Én megőrülnék, ha vissza kéne mennem oda, elég volt az a két év, amit chuunin koromban ott töltöttem, mint tanár. Nem irigyellek, öregem. Nem is értem Tsunade döntését. – mondta Asuma, majd újra a szájába vette a cigarettát.

Kakashi gondolatai kicsit zavarosak voltak, először meg volt lepve, hogy a férfi kiveszi a szájából a cigarettát, miközben beszél, ez nem volt mindennapos dolog, a jounin ezt megtiszteltetésnek érezte, másrészt egyből nyilvánvalóvá vált számára, hogy már az egész falu tudja, hogy mi a helyzet. Kellemetlen, de mit lehet tenni ellene. Nem válaszolt, arcán látszott a beletörődés, ez elég volt Asumának, ebből látta, hogy Kakashi sem boldog ,de hát miért is lenne az. A fekete hajú férfi intett, majd tovább állt.

A jounin nézte, ahogy elmegy, majd maga is elindult, lassan 8 óra, nem kellene elkésni, mert még a végén dorgálást kap, a nála fiatalabb és rangban alacsonyabban lévő tanártól.

Mikor odaért a gyerekek többsége már bent volt a tantermen, Iruka pedig épp egy rágót próbált kiszedni az egyik kislány hajából, amit egy kedves fiatalember adott neki, szerelme jeléül, a lány természetesen bömbölt, a fiúnak se színe, se hamva nem volt a környéken. Kakashi csak állt és bámult, nem merészkedett túl közel a gyerekekhez, megfelelő távolságból szemlélődött. Mikor a tanár sikeresen megszabadította a lányt a rágótól és néhány hajtincsétől felnézett, és meglátta a férfit. Intett neki, hogy menjen közelebb. A jounin körülnézett, hátha nem neki szól az invitálás, de senki nem volt körülötte, így odament a chuuninhoz.

- Áh, megérkeztél, örülök. Ne izgulj, Hokage-sama már említette, hogy az asszisztensem leszel fél évig.- Asszisztensed? Na meg az anyád…mérgelődött magában a férfi, de nem tette szóvá, tűrt mint egy gyerek.

- Huh, mindjárt kezdődik az óra, úgyhogy ülj le nyugodtan az egyik sarokba, ma csak figyelned kell, hogy hogy mennek itt a dolgok. – mosolygott a fiatalabbik férfi – na persze délután számítok a segítségedre a szertár takarításával kapcsolatban, ez nálunk tavaszi programnak számít. Van jobb dolog a tavaszi nagytakarításnál? – Iruka széles mosolyt vágott, a sebhely amely az arcát keresztezte furcsa ívbe helyezkedett.

Kakashi nem gondolta, hogy a chuunin teljesen normális, de tetszett neki a sebhely önálló élete. El is nézte volna még egy darabig, de a gyerekek többsége már a helyén ült, így ő is helyet foglalt az egyik hátsó sarokban, onnan figyelte az órát.

Mikor vége lett a tanításnak, Kakashi rájött ez volt élete legrosszabb napja, ilyet még nem élt. Nem elég, hogy a gyerekek a szünetekben körülugrálták és idióta kérdéseket tettek fel neki megállás nélkül, az órák dög unalmasak voltak, mikor majdnem elaludt elővette az Icha Icha Paradise-t, de a tanár úr rászólt, hogy tegye el, mert órán nem olvasunk. Akkor a férfi vérnyomása az egekbe szökött, gondolkozott hogy a kunaiját a saját vagy esetleg Iruka fejébe állítsa-e inkább. Végül hagyta a fegyvert a zsebében és meghúzta magát.

Az udvaron meg kellett várni, míg az összes gyerek elhagyja a terepet, a megjelenő szülők kérdéseire válaszolni kellett és meg kellett őket nyugtatni a gyermekeik teljesítményével kapcsolatban. Csak ez után kezdhettek neki a takarításnak. A szertár dupla ajtaja az udvarra nyílt, ezt kitárva a porban pihenő helységet megvilágította a lemenő Nap rózsaszín sugara. Csend volt, végre csend volt, nem volt gyerekzsivaj, ordibálás, csak nyugodt naplemente.

Iruka kiosztotta a feladatot, Kakashinak portörlés jutott, míg Iruka a dobozok és fiókok tartalmait rendezte. A szertár tartalmát leginkább tavasz közepétől ősz közepéig használták, télen nem sokat gyakoroltak kint a gyerekek, a hideg miatt. Ez könnyen észrevehető volt a felgyülemlett koszmennyiség alapján, de legalább portörlés közben lehetett olvasni.

A chuunin a dobozokban lévő kunaikat válogatta, amik élesek voltak visszatette, amik pedig élezésre szorultak egy másik dobozba. A jounin fél kézzel törölgetet, másik kezében az Icha Icha Paradiset tartotta, és mélyen elmerült a történet fonalában.

- Ennyire izgalmas ez a könyv? – kérdezte Iruka a másik férfira meredve. Ahogy a földön térdepelve ült, keze belelógott a dobozva, bamba képet vágott, Kakashit egy iskolás lányra emlékeztette.

- Mennyire? – mondta értelmesen a férfi.

- Hogy éjjel-nappal, ülve-állva ezt olvasod. – mondta a fiatalabbik egy félmosolyt eleresztve.

- Hmm. Mondhatjuk, leköt.

- Értem, azért kíváncsi lennék miről szól – folytatta sejtelmesen a chuunin.

Kakashi elmosolyodott – Ha annyira érdekel kölcsönadhatom egy hétvégére.

- Meg tudnál lenni 2 napig nélküle? – gúnyolódott Iruka. A fehér hajú férfi szemei összehúzódtak.

- Még van két része otthon. – adta a megoldást egy kisebb szünet után.

- Oh. Még szerencse. – válaszolta a férfi, majd befejezte a dobozok pakolását.

Néhány percig csend volt, Kakashi a szekrények tetejéről söpörte le a port, még szerencse, hogy maszkot viselt, különben valószínűleg már megfulladt volna. Iruka a pakolás után a fegyvereket élezte, hogy hasznát tudják majd venni a gyerekek a gyakorlaton.

De a fiatalabbik visszatért a témához, tetszett neki, hogy kedvére gúnyolódhat egy nála magasabb rangú ninjával.

- És miről szól ez a mindennél érdekesebb, letehetetlen könyv, amitől esetlegesen megválnál 2 napra, de azt is csak azért mert még van belőle otthon 2? – élcelődött, a jounin pedig tudta, nem sokan mernek az idegeivel játszani. Még Naruto sem, pedig ő aztán nem kímél senkit.

- Két férfi éjszakájáról egy iskolai szertárban, olívaolajjal, korbáccsal és rezgő jeladóval – válaszolta a férfi közönyösen. Iruka szemei nagyra nyíltak, egy másodpercre visszafojtotta a levegővételt, de aztán hatalmas nevetésben tört ki, kicsordultak a könnyei és a hasizma is fájni kezdet. Mikor végre újra rendes ritmusban vette a levegőt ránézett a jouninra és komoly arccal annyit mondott:

- Tehát igaz a híresztelés, te tényleg egy hentai vagy! Soha nem hittem volna.

Kakashi megmerevedett, lassan megfordult, hogy a férfi szemébe nézzen, tekintete gyilkossá vált.

- Hentai, ka? Na majd meglátjuk. – szemében ravasz fény csillogott, Iruka még meg is ijedt egy pillanatra, nem tudta, hogy mire gondol a férfi, de jobb is, mert valószínűleg nem akart volna vele tovább egy helységben maradni, ha tudta volna.

Hatake Kakashi már egy hete tartózkodott az akadémián, mint Iruka jobb keze. Még mindig nem kedvelte a helyzetét, de már kezdte megszokni. Délelőtt a tanórákon többet tudott segíteni, szünetekben a gyerekek még mindig rámásztak, de most már teljes nyugalommal rázta le őket magáról, délutánonként pedig szertártakarítás volt. Nem is gondolta volna, hogy ilyen hatalmas a szertár, talán ha üres lett volna, akkor nem lett volna ilyen nagy, de tele volt pakolva, és nekik teljesen rendbe kellett rakniuk.

Kakashi most a szekrényeket pakolta, Iruka megint élezett, most épp a shurikeneket. Egész jól kijöttek már egymással, a délutánok legtöbbje azzal telt, hogy munka közben az idősebb férfi a küldetéseiről, a chuunin pedig az iskolában szerzett tapasztalatiról mesélt. Az ember azt gondolná, hogy egy izgalmakkal teli akció sokkal érdekesebb, mint hogy melyik gyerek hányszor hányta le a sebhelyes senseit, mégis Iruka történetein többet nevettek.

-… és akkor lecsúszott Naruto nadrágja. Ha láttad volna Sasuke arcát! Akkorák voltak a szemei, mint…

- Ouch! – ordította bele a fiatalabbik a másik mondatába. Kakashi megfordult és látta, hogy a chuunin kezéből ömlik a vér. Gyorsan odasietett.

- Talán nem kéne shuriken élezés közben nevetni… vagy nevetés közben élezni. – mondta a férfi és elkapta a barna hajú kezét. Elővett egy textilzsebkendőt az egyik zsebéből és szorosan lekötötte a férfi kezét.

A hirtelen mozdulattól Iruka megrémült, és valami furcsa forróság futott át rajta. „Mi a …" gondolta magában, de hagyta, hogy a férfi kezelje a sebet.

- Megcsúszott a kezem. A te hibád… - mondta szégyenlősen. A fehér hajú férfi kérdően tekintett rá.

- Igazán? Ha az én hibán, akkor enged meg, hogy jóvátegyem. – Az egyik kezében Iruka karja, a másikkal végigsimította arcát, majd sajátjáról lehúzta a maszkot, közelebb húzta magához a férfit és egy lágy csókot lehelt az arcára.

A fiatalabbik férfi értetlenül állt a másik karjai közt. Nem értette miért történik ez most vele, úgy érezte ez valami nem normális, valami nem helyes dolog.

- M..Mégis m…mi a fenét csinálsz?- dadogta megrökönyödésében.

- Kártérítek. – mondta a férfi, közben a másik fejét simogatta, bele-bele túrt hajába. – Talán nem elég? – és ezzel újra közelített, végignyalt a férfi álkapocscsontján. Iruka megpróbálta eltolni magától, de nem sikerült. A jounin jóval erősebb volt nála, megszólalni pedig nem tudott, próbált, de nem jött ki hang a torkán.

Mikor Kakashi észrevette, hogy próbálkozik, biztosította, hogy ne legyen rá képes, belecsókolt a fiatal férfi szájába. Iruka arca olyan vörös lett, mint a lemenő nap, testét elöntötte a forróság, gyomra összerándult. Az idősebbik nyelve bejárta a másik szájüreget, és nem kis meglepetésére a másik nyelv is beszállt a játékba. Kakashi leválasztotta az ajkait a chuuninéről, így látta, hogy annak szeme be van csukva. A fehér hajú férfi tudta, hogy innentől kezdve nyert ügye van. Nem tévedett, Iruka kinyitotta a szemeit, egymást nézték, majd a fiatal chuunin lábujjhegyre állt, hogy elérje a puha ajkakat. Kakashi elmosolyodott mikor szájuk összeért, karjait a fiatalabbik férfi dereka köré helyezte és erősen magához szorította.

A mély csóktól és a nyelvek pajkos játékától Iruka lába megremegett, érezte, hogy bármikor összeeshet. Térdei már alig bírták lábon a terhet, inkább azért nem esett el, mert a jounin karja tartották. Saját kezei a fehér hajban vesztek el újra meg újra. Szinte falta a másik férfit, nem bírt betelni a gyönyörrel. Kakashi nyelve többször végigszaladt az ajkán, ő pedig amikor tehette gyengéden megharabdálta a férfi száját. Ahogy csípőjük összeért, merevedése egyre érezhetőbbé vált. A másik test forrósága szívét őrületesen felpörgette, már alig kapott levegőt. A hosszú csók után mély lélegzetet vett.

Az idősebbik férfi a nyakát kezdte ízlelni és egyre lejjebb haladt, közben lefejtette a vágytól égő testről a ruhát. Végighaladt a kulcscsonton majd elérkezett a mellbimbóhoz, ahol elidőzött egy kicsit.

- Ka…kakashi – nyögte a chuunin, mélyeket sóhajtott, majd térdei felmondták a szolgálatot és a földre rogyott. A férfi követte, ahogy Iruka a földön feküdt ő feléje térdepelt és folytatta, ahol abbahagyta.

- Ezt… ezt nem szabadna. – próbálta kitisztítani a fejét.

- A tested nem ezt mondja. – érvelt a férfi, kezeit végigsimítva a fiatalabbik merevedésén. A válasz egy nyögés volt, Kakashinak ez elég volt, folytatta. Már a hasfalon cikázott a nyelve, miközben elkezdte kigombolni a nadrágot, akárhányszor hozzáért a chuunin izgalmához a has meg-megugrott, ekkor a jounin mindig molyogott egyet, majd egy egy csókkal illette a lágy bőrt. Mikor megszabadította az utolsó ruhadarabtól is, nyelvével végigszalad a férfi péniszén. Iruka megcsuklott a levegővételben, kezét arcára helyezte, hűteni próbálta, mert úgy érezte mindjárt lángra kap feje.

Kakashi a szájába vette a chuunin férfiasságát és így izgatta tovább a férfit, közben kezével az ánuszát masszírozta. Iruka teljes extázisban volt, ilyet még soha nem érzett.

A jounin felemelte fejét, hogy benyálazza ujját, amit lassan behelyezett a férfibe, a válasz egy elfojtott sikoly volt.

- Szűk vagy. – mondta Kakashi és megpróbálta minél óvatosabban csinálni, hogy ne okozzon túl nagy fájdalmat.

- Mg sép, ohlyn hhlyn jhrmsz, ahhml hddg shenkh. – próbálta megmagyarázni a helyzetet Iruka, miközben csuklójába harapott.

- Örülök, hogy én lehetek az első vendéged. – mosolygott Kakashi, furcsamód értette amit a chuunin próbált mondani.

Az első ujjat a második követte, azt pedig a harmadik, amíg a férfi nyelve a fiatalabbik merevedésén járt körbe-körbe. Iruka sóhajtozott, nyögött, Kakahsi később visszagondolva biztos volt benne, hogy az abc összes magánhangzóját halotta, azon a bizonyos estén.

- Kah…Kahkashi… nnnhhh, neh, ez… ez fáj. – nyögte a férfi.

Az idősebbik kihúzta ujjait a résből, de akkor érezte, hogy erős ujjak markolják meg vállát.

- Ne hagyd abba… jó – próbálta közvetíteni a fiatalabbik az érzéseit. A fehér hajú férfi levette nadrágját és feljebb mászott, hogy meg tudja csókolni alárendeltjét. Majd hallotta, ahogy egy elcsukló hang a fülébe leheli: - Még.

Megfogta saját férfiasságát és gyengéden behelyezte, a kezek szorítása erősödött a vállain, Iruka szeme összeszorítva.

- Ez kicsit fájni fog – szólt Kakashi és megcsókolta az előtte fekvő arcot. Majd lassan elkezdett mozogni a férfiban.

A chuunin ágyéka égett, ahogy érezte magában a merevedő férfiasságot. Fejét a jounin nyakába nyomta, belélegezve a férfi nyugtató illatát. De már nem bírta sokáig, érezte ő is és Kakashi is ahogy hasfalukat valami melegség önti el, de a lassú ritmusú mozgás nem állt meg mindaddig, amíg Iruka önmagában nem érezte ugyan azt, mindketten elérték izgalmuk tetőpontját. A két verejtékben úszó test egymás mellé került. Mikor már újra rendesen kaptak levegőt a jounin a fiatal férfi fölé hajolt és mély csókkal pecsételték meg az estét.

Körülbelül fél órát pihentek, majd felöltöztek, összepakoltak és elindultak hazafelé. Nem sok szó esett köztük utána, főleg Iruka miatt, aki úgy festett, mintha szégyellné magát. Mikor eljött a búcsú ideje Kakashi így szólt:

- Köszönöm, ez egy szép este volt. – nem kapott más választ, csak egy erőltetett mosolyt. – Holnap is takarítunk? – kérdezte reménykedve.

Iruka meglepődött, sőt megijedt a gondolattól, hogy enne a dolognak folytatása is lehet. De végül is élvezte… nem tudta mit mondjon.

- Muszáj lesz. – válaszolta végül. Majd intett és saját apartmanja felé vette az irányt. Fejében a gondolatok pszihopata módon hadakoztak. „Jó volt, persze hogy jó volt. De ez akkor sem normális. Ő is férfi és én is férfi vagyok. Ezt nem szabadna… De mégis, annyira jól esett, olyan különleges volt. Kellemes volt a bőre és az illata is. És a nyelve…" ennél a gondolatnál egy nagyot nyelt, majd fájdalmat érzett a kezében. El is feledkezett a vágásról. Mikor megérkezett egyből a fürdőbe sietett, kimosta a sebet, levetkőzött és legalább 1 órán keresztül zuhanyzott. Végig az járt a fejében, hogy mi lesz ez után, hogy holnap hogy fog viselkedni és mi fog történni. Nem bírta kiverni a fejéből az estét, Kakashit. Nagy nehezen elaludt, de álmában is a férfi karjaiban találta magát.