Az Agyamra Mész...!

A Nap vidáman sütött Kanto forgalmas utcái fölött, arany színben áztatva a várost. Mindenki sietett maga dolgát elintézni, egyes emberek viszont nyugodtan sétáltak, cseverésztek, vagy ácsorogtak. A kis város házai közül, kiemelkedett egy igen nagy, morcos fekete felhőkarcoló, amit szinte lehetetlen volt megközelíteni, habár egy-két embernek sikerült belépési engedélyt szereznie. De hogy ők kik voltak, személyiségüket sűrű homály fedte. Így a város polgárai úgy gondolták, hogy jóformán élet is alig van abban a morcos óriásban. Habár...

- ... Ryuuzaki, ez nevetséges. Már több hónapja vagyunk összeláncolva, mégis én vagyok az első számú gyanúsítottad!- tombolt egy barna hajú, tizennyolc éves fiú.

-Yagami-kun, már kezdek kételkedni abban hogy te vagy Kanto egyik legokosabb tanulója. Vagy legalábbis a legjobb felfogással rendelkező.- kezdte válaszát egy fekete hajú, vele egykorú fiú, aki görnyedten ült a kanapén. Szemei alatt sötétlett a bőr, jelezvén hogy keveset alszik.- Mint mondtam, addig leszel gyanúsítva, ameddig elő nem kerül a mostani gyilkos, egy kézzelfogható bizonyítékkal.

Így van. A két ifjú a morcos felhőkarcolónak az egyik szobájában volt. Egy csinos kis szobában, ízlésesen berendezve- hatalmas kanapé, az előtt egy szép nagy asztal (amin egy csésze foglalt helyet,és az Ryuuzakinak volt szánva, valamint egy kis csésze kockacukor tartó), a másik oldalán két nagy fotellal. Míg 'Yagami-kun' elegánsan, szépen volt felöltözve a fekete pólójával és fehér nadrágjában, addig Ryuuzaki egy fehér hosszúujjúban és egy bő farmernadrágban volt. Zokni mellesleg nem volt a lábán, mezítláb volt.

Ami a legfurcsább volt, az az, hogy a két fiú a csuklójuknál fogva össze voltak bilincselve- node nem egy rövid kis bilincsel- ez legalább egy másfél méter hosszú volt.

A két összeláncolt fiú előtt egy szőke hajú lány ült. Az ő haja le volt eresztve, habár két kis copf volt a feje tetején, oldalt irányítva. Ő is átlagos ruhában volt: piros póló, fekete testhezálló nadrág. A szeme barna volt, és látszott rajta hogy kötődik a bizonyos 'Yagami-kun' iránt. Ennek többször hangot is adott.

Hisztije jeleként lecsapott az asztalra és mérgesen a fekete hajú fiúra meresztette szemeit.

-Ryuuzaki-kun azt mondta Misának hogy el akarja kapni Kirát!

-Így igaz.- bólintott Ryuuzaki, és nyúlt a csészéje után. De előbb beleejtett 4 db kockacukrot, és kevergetni kezdte,majd tekintetét Misára helyezte.

-Valamint!- fújtatott a lány- Azt is mondtad hogy mi vagyunk az első barátaid!

-Nem is tagadom.-felemelte a csészéjét, és jóízűen belekortyolt. Majd miután végzett pár korttyal, a még kávéval teli csészét visszahelyezte az asztalra.- de barát ide vagy oda, akkor is nagy az esélye annak, egészen pontosan 45 hogy Yagami-kun az első Kira, míg Te, Misa-chan, a híres modell, a második Kira.

Ez Misának bőven elég volt, és Yagami-kunnak is. Felpattant, és minden szó nélkül a barna hajú srác ölébe ült, farkasszemet nézve Ryuuzakival, aki viszonozta pillantását. Szegény Yagami-kun nem tudta magát hova tenni, így csak pislogott a lány hátára.

-De akkor se tetszik hogy összekötötte Ryuuzaki-kun magát Light-kunnal! főleg úgy, hogy Light Misa barátja! És különben is, ha mi lennénk a gyilkosok, már rég halott lennél!

-Mi lenne ha minden egyes gyanúsítgatásnál érdekelne a vádlottak lelki állapota? - horkant fel Ryuuzaki, de Misa hallott némi keserűséget a hangjában.- akkor már rég kirúgtak volna, vagy az egyik elmegyógyintézetben lennék.

-Az rád férne! - replikázott Misa. Light úgy döntött, ennek most vet véget.

-Ezt most azonnal hagyjátok abba! - szólt Light csitítóan.- én megértem hogy Ryuuzaki miért viselkedik velünk ilyen hidegen. Próbáld meg elfogadni, Misa.- Light együttérzően megpaskolta a lány hátát, aki erre hátrafordult.

-Light... mi mikor leszünk végre 'úgy' együtt?- kérdezte a lány, kutyusszemeket meresztve szegény Lightra, akin látszott hogy nincs elragadtatva az ötlettől.

-Misa, hányszor mondjam még el neked, hogy barátságon kívül mást nemigazán érzek irántad. Sajnálom. Ryuuzaki, jó lenne ha mi most-

-Ugye egyikőtök se buzi? - fakadt ki Misa keserűen, és rácsapott Light mellkasára. Ryuuzaki viszont meg se mozdult, a kávéját iszogatta tovább.

-Annak esélye viszonylag alacsony hogy Light a férfiak iránt érdeklődne, de megvan rá az esély.- szólalt meg mégiscsak a fekete hajú fiú, mindkét barátjából a megrökönyödést előidézve.- magamról tudom viszont hogy nem lennék képes fiúval lenni.- újfent letette, az immár üres csészét.- most hogy megbeszéltük hogy ki melyik nem után érdeklődik, Yagami-kun, menjünk és folytassuk a kutatást a mostani Kira után. Elvégre a Te érdeked is, hogy kiderüljön gyilkos vagy-e vagy sem.

Light egy kicsit megilletődve bár, de egyetértett Ryuuzakival, és a fiú kissé morbid viccei közé sorolta a mostani kitörését. Misa leszállt róla, helyet adva barátjának hogy felálhasson. A két fiú szó nélkül elindult az ajtó felé, de mielőtt kiléptek volna, Ryuuzaki visszanézett Misára.

-Pár óra múlva ismét benézünk, Misa. Addig a bizonyítékokat jól rejtsd el.- ugratta a fiú, mire a lány válasza egy repülő párna volt, és egyenesen az arcába landolt.

-Hordd el magad tüstént, te majom!-sikította Misa, immár az ajtónak, ami mögött a két fiú eltűnt, de a párna az ott feküdt az ajtó előtt.

...és körülbelül így telt el minden áldott nap. Ryuuzaki, aki igazából L volt, csak ezt a nevet használta mindenki előtt, gyanúsította Misát és Lightot. Főleg azóta hogy amióta itt vannak vele a gyilkosságok megszűntek, de igazi, kézzelfogható bizonyíték a vádlottakkal szemben nem volt, így L addig tartotta őket szem előtt amíg csak lehetett. Ezt Light egész jól tűrte, de Misának már ennyi is sok volt- két hónap.

De hogy mi történt a valójában? Tényleg Misa és Light volt a gyilkos? Nos, L ugyan nem mutatta nagyon ki, de enyhe depresszióba esett, amikor kiderült, hogy valószínűleg a két első barátja a gyilkos. Hogy Light esetleg gyilkos, azon még csak-csak túl tudta magát tenni, de hogy Misa...?

Light már nagyban aludt amikor L még mindig fenn volt, és a laptopján Tetrisezettt.

Az egész szoba sötétségben volt, az egyetlen fényforrás a lehalkított kis laptop volt. Habár ez volt a kedvenc játéka, nemigazán tudott koncentrálni, így, az ágyon ücsörögve, térdét felhúzva a mellkasához és bámulva a monitort. Újfent Misa és Light kapcsolatán gondolkozott. Nade miért...?

Nem mintha nagyon oda lett volna a lányért- elvégre tudta hogy ő neki Light a minden, így az esélye arra hogy megkedvelje, nagyon kicsi volt. Sovány vígasz volt, hogy Light nem szerette viszont Misát, ezzel nem javított az ő helyzetén.

Igaz, ami igaz, ő, L, kedvelte a híres modellt, de esélytelen volt, egy vesztes...

Vesztes...?

A szeme összeszűkült, és hidegen figyelte a laptop monitorját, ami most azt kérdezte tőle hogy akarja-e folytatni a játékot, és megdönteni a 40 ezer pontos rekordját.

Vesztes...

Rákattintott a 'nem' gombra, és kilépett a játékból. Helyette megnyitotta az internet böngészőt.

Gyűlölök veszíteni...

Épp elkezdett volna valamit beírni a keresőbe, amikor az ajtó egy kis nyikorgással kinyílt, és egy ismerős, kecses alakját vélte látni a vaksötétben L. A szemeit mégjobban összehúzta.

Lássuk, tényleg vesztes vagyok-e... gondolta a fiatal detektív.

Ahogy gondolta, Misa lépett be halkan a szobájukba. Csendesen becsukta az ajtót maga mögött, és elindult halkan az egyetlen fényforrás felé- a laptop felé.

L, mit sem törődve a vendéggel, az ágy alól kihúzott egy doboz kockacukrot, majd egyet be is kapott, tekintetét ismét a laptopra irányította.

Ahogy gondolta, Misa a laptop előtt pát lépéssel állt meg és azonnal megszólította.

-Ryuuzaki-kun miért nem alszik?- kérdezte a lány halkan, szinte vádlón. Felmászott az ágyra, vele szemben törökülésben leült.

L fel se emelte tekintetét a laptopról hogy megtisztelje vele a lányt.

-Én ezt szintén megkérdezhetném Misa-santól. Egyébként, amit csinálok, nem tartozik kedves Misa-sanra, még akkor se ha őbájossága szépen kéri is hogy mondjam meg.- húzta fel a lányt, aki nem látta, hogy Ryuuzaki vigyorog, mint a vadalma.

-Ryuuzaki-kun, egy hülye cukorevő majom!- fakadt ki Misa.

-A majom mióta eszik cukrot? És én mióta vagyok majom?

-Nézz csak magadra, Ryuuzaki-kun!- fakadt ki Misa megint, és rábökött Ryuuzaki térdére.- úgy ülsz, és úgy viselkedsz mint egy majom! Összegörnyedve, hülye mozdulatokkal... idióta! És ráadásul olyan hülyén mozogsz mint egy... egy... lajhár!- Misa közelebb hajolt a laptophoz, így jobban látta L arcát, aki mereven nézte a monitort, még mindig, ezzel is idegesítve a lányt.

-Én is hasonlíthatnám állatokhoz, Misa-san. Lássuk csak...- mutatóujját az alsó ajkához tette, és még mindig a képernyőt bámulta.- Misa... olyan mint egy kacsa.- Misa kitátotta a száját, és a szemei elkerekedtek.- folyton totyog,és összevissza hápog... meg... nagyon hasonlít egy pincsikutyára... folyamatosan Light-kunt követi, még akkor is ha belerúg Misa-sanba, pedig egy ilyen szépség nem érdemli meg hogy ennyire kutyául bánjanak vele...

KLIKK!

Az utolsó fényforrás is kialudt, mert Misa rátehénkedett a laptopra, és becsukta a képernyőt, elérve azt, hogy az egész szoba koromsötétségbe borult. Egy kis ideig senki nem szólt semmit, de L-nek ez nem tetszett.

-Az igazság fáj, igaz, Misa-san?

-Hülye majom!- suttogta halkan Misa, majd meglendítette az egyik kezét. De Ryuuzaki fel volt erre készülve és elkapta a szálló kezet, mielőtt az találkozott volna az arcával. Pofon ugyan nem sikerült, de Misa olyan hévvel akart nekiesni, hogy elvesztette az egyensúlyát és leesett az ágyról, de mivel L fogta a csuklóját, ő is esett vele, le az ágy mellé.

Mivel sötét volt, L okosabbnak látta nem mozogni, és elaludni itt, ahol van, de Misának, mint mindig, más volt a véleménye...

-Hol vagy, Ryuuzaki? Had tépjelek meg!- őrjöngött halkan Misa.

-A kis Misa-sanból egy vérengző amazon lett... mondhatni ez nem igazán kedvező helyzet számomra...- motyogta L, és megpróbált a lehető legtávolabb húzódni a hadonászó Misa elől, de közben ügyelt arra, hogy a lánc ami őt összekötötte Lighttal ne rántsa le az alvó ifjút.

-Még szép hogy nem kedvező helyzet! Ryuuzaki-kun megalázta Misát! VÉRLÁZÍTÓ!

-El is felejtettem... melyik állat beszél önmagáról egyes szám harmadik személyben...?

Misa addig tapogatózott, míg elérte Ryuuzaki lábát. Megszorította a bokáját és magafelé húzta, elérve azt hogy a rák módjára hátráló L fenékre essen.

-Misa-san, ez már nevetséges! Ha nem talál ki a szobából, aludjon el ott ahol van de a lábamat legyen szíves hagyja békén...

-Ryuuzaki-kun egy perverz disznó! Soha se fogok ott aludni ahol ő van! Nem értem hogy Light-kun hogy bírja ki Misa nélkül!

-De hisz most mondtam el!

PUFF.

Ryuuzaki tompa fájdalmat érzett a gyomránál- Misa szó szerint gyomron ütötte, de nem valami erősen, sőt...

-Misa-san, ha csak legalább olyan erős lenne a Lighttal való kapcsolata mint az ütése, akkor örülhetne, mert még ennyire se erős az a viszony...

Misa most már tombolt. Felkellt és már készült nekiugrani L torkának, amikor L az utolsó pillanatban egy laza mozdulattal kigáncsolta a lányt.

Misa sikkantott egyet, és szó szerint ráesett L-re aki az utolsó pillanatban a két vállánál fogva elkapta, a talpaival meg a derekát fogta meg. A lány jó két percig meg se tudott szólalni. Végül L úgy döntött a csöndnek itt most nincs helye.

-Nos, Misa-san? Mihez kezdene ebben a kínos helyzetben, hmm?

És Misa tudta. A két kezét előrevágta, és elkapta a fiú haját, és jól belemarkolt- mint mindig, ha a detektív az idegeire ment.

A fiú szemei elkerekedtek fájdalmában.

-Misa-san, ez fáj! Kérem hagyja abba, vagy drasztikus eszközökhöz fogok fordulni, hogy eltávolítsa a kezeit a hajamból!

-És mit szándékozik tenni Ryuuzaki-kun Misával?

-Kezdésképp fenékbe billentem, ha nem szedi- aú! - ki a kezeit a hajamból!

-Próbáld csak meg! -fújtatott Misa. - úgyis veszíteni fogsz ellenem, és nem fog neked sikerülni!

L szeme újfent öszeszűkült.

Veszíteni...

Én...

...Soha...!

-Nekem nem szokásom veszíteni, Misa-san...-suttogta L fenyegető hangon.

Misa már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de következő pillanatban elállt a még ki nem jött szava. L, a két lábát használva megpördítette Misát, és úgy csavarta a testét, hogy a testhelyzetük drasztikusan megváltozott- Misa volt lenn a padlón, még mindig L haját markolászva, míg L fölötte tornyosult, gúnyos vigyor terült el arcán.

-Misa, ha nem veszi ki a kezét az én kedves hajakoronámból, kénytelen vagyok ennél durvább eszközhöz folyamodni, aminek ön nem nagyon örülne...

Misa csak dadogva válaszolt vissza, olyan törékeny hangon, mint egy kisgyerek, ha cukorka ellopásával gyanúsítják.

-Igaz az, amit Ryuuzaki-kun Light-kunról mondott...?

L lehorgasztotta a fejét.

-Misa-san. Nekem nem szokásom hazudni. Főleg az egyetlen barátaimnak...

Pár pillanatig csönd honolt, majd Misa visszahúzta a kezeit, és leeresztette maga mellé. Ryuuzaki meg szép lassan lemászott róla, vissza az ágyra, a laptopjához, újfent kinyitva azt, és ismét lett fény a szobában. Most, hogy ismét lehetett látni, L ránézett a még mindig földön fekvő Misára. Nagyot sóhajtott.

-Misa-san, az igazság az, hogy Light-kun már többször elmondta Önnek, hogy önt csupán csak barátként szereti...

Misa feltápázkodott a földről, és L mellé ült. A szeme piroslott a könnyektől, amit az előbb hullatott. Ryuuzaki újfent a monitorra nézett.

-Legjobb lesz ha most lefekszik és megpróbálja ön is csak barátként kezelni Light-kunt. Higgye el, nem nehéz , nézze, nekem is sikerült...

-Ryuuzaki-kun nyugodtan tegezheti Misát...

-...Misa nyugodtan beszélhet egyes szám első személyben.

-Ryuuzaki-kun...- kezdte Misa nagyon halkan.

-Hmm?- kérdezett vissza amaz, tekintete még mindig a Google honlapján.

-...Az agyamra mész! - nyögte ki Misa, majd a következő dolog amit Ryuuzaki érzett, az egy pár kis puha,meleg ajak érintése az arcán. A szeme abban a pillanatban drasztikusan változtatott méretet. Mire megfordult hogy a híres modellre nézzen, ő már nem volt sehol, csak az ajtó becsapódásából tudta meg hogy a hívatlan vendég olyan gyorsan távozott, mint ahogy érkezett...

L még hajnali háromkor se tudott aludni, de nem azért, mert Light hangosan horkolt mellette, és nem is azért mert már a laptop is ki volt kapcsolva. Nem talált rá magyarázatot, hogy miért nem jön álom a szemére.

És L, ahogy utált veszíteni, úgy utálta az olyan ügyeket, amiket nem lehetett megoldani. Vagy legalábbis a megoldása nagyon kesze-kusza volt.

Ekkor elhatározta magában, hogy ezt az ügyet legalább olyan fontosnak tartja majd mint a Kirásat és Misa ügyét.