Írta: Pansy aka puremorning2468
Fandom: Naruto
Korhatár: G, később NC-17
Párosítás: SasuNaru
Bétázta: Luthien Lovemagic
Előzetes: Naruto utálja Sasuke-t, de ez még nem tartja vissza attól, hogy a helyébe kívánkozzon. Hisz ha ő lenne Sasuke, akkor még akár Sakurával is randizhatna... De néha veszélyes gondolkodás nélkül mindenfélét kívánni, mert könnyen a visszájára fordulhat.
Megjegyzés: Azt hittem one-shot lesz, de megint túl hosszúra sikerült. Folytatása lesz... ígérem?... reméljük.

---

Kívánság

- Szemét Sasuke - morgolódott magában Naruto, ahogy hazafelé tartott egy újabb hosszú nap után. - Megint ő aratta le a babérokat. Ő Kakashi kedvence, és ha még ez sem elég Sakura is egyfolytában róla álmodozik. A héten hetedjére hívtam randira, de persze nemet mondott, mivel Sasuke nem lesz ott. Elegem van.

Már lemenőben volt a Nap mire hazaért. A kék égre narancssárga festék borult. Ahogy beért az ajtón hanyagul lerugdosta szandálját, és egyenesen a konyhába ment. Kivett a szekrényből egy extra méretű Cap Rament, és vizet forralt hozzá. Mikor kész lett az étel úgy döntött aznap a háztetőn fogyasztja el vacsoráját, és megnézi a naplementét.
Lassan szürcsölte az ételt, közben a környéket pásztázta. Már nem sok ember járkált az utcákon, hisz vacsoraidő volt. Messzebb a háztól néhány utcára megpillantott egy magányos alakot, ahogy egyedül sétál, maga előtt egy követ terelgetve. Nagyon a gondolataiba lehetett merülve, mert majdnem nekiment egy oszlopnak. Naruto, a hirtelen rátörő nevetéstől szerteszét prüszkölte a szájában lévő félig megrágott tésztát.
Szemével követte az alakot, ahogy egyre közelebb ért tartózkodási pontjához.
A szőke fiú lassan ki tudta venni, hogy ki is valójában.

- Szemét Sasuke - suttogta magában, nem akarta, hogy leselkedésen kapják.

Ahogy a fiú eltűnt a láthatárról Naruton hihetetlen düh lett úrrá.

- Nem hiszem el, mit ténfereg itt egyedül? Nincs jobb dolga? Ha én lennék Uchiha Sasuke, biztos, hogy épp Sakurával randiznék. Vagy valamelyik szórakozóhelyen ünnepeltetném magam a rajongótáborom körében. Micsoda mázlista, de annyira arrogáns, hogy észre sem veszi.

Mire befejezte mondókáját rásötétedett. Az égen ezer csillag táncolt. A látványtól egy pillanatra el is feledkezett mindenről. Csodálatos este volt, nyári szellő fújdogált a házak felett. Ahogy az eget nézte meglátott egy gyönyörű hullócsillagot.

- Bárcsak én lennék Uchiha Sasuke - mondta ki hangosan Naruto, bár talán nem is volt tudatában.

Teljesen megbabonázta az a nyugalom és harmónia, amit a fekete ég és a távoli csillagok varázsoltak köré. Órákig tudta volna nézni, de annyira fáradt volt, hogy majdnem ülve elaludt. Úgy döntött inkább lefekszik az ágyába, minthogy a tetőről guruljon le.

Az éjjel nagyon furcsa álma volt.

Az óra fülsüketítően zengett a fülében. Legszívesebben a falhoz vágta volna, de így is gyorsabban élte föl a havi járandóságát, nem akart még új órára is költeni.

- Egy újabb nap - ásította, miközben végignyúlt az ágyon.

Érdekes mód rövidebbnek tűnt a takaró, mint eddig.
Nagy nehezen kimorzsolta a szeméből az utolsó álomképeket is, és félig nyitott szemmel kitapogatta az utat a konyháig. Naruto nem volt egy reggeli ember. Negyed óráig tartott, mire elrágott két pirítóst, majd betuszkolta magát a fürdőbe.
A zuhany volt az igazi ébresztő, csak ettől tért teljesen magához. Miután kész lett a tükör elé állt, hogy megigazítsa rakoncátlan tincseit, aminek még a víz sem parancsolt.
Ahogy letörölte a párát az üvegről valami olyat pillantott meg, amitől még a lélegzete is elállt.

- Szemét Sasuke, mit keresel itt! - ordította és minden szava visszhangzott a kis fürdőszobában.

Mikor felfogta, hogy a tükörhöz beszél egyből hátrálni kezdett.

- Genjutsu! - állapította meg és megpróbálta feloldani a technikát. Semmi eredmény.
Átrohant a hálószobába, magára kapott néhány ruhát, természetesen mind rövid volt rá és már szaladt is ki a házból.

- Sakura, biztos tud majd segíteni. Ha behúz egy nagyot, mint amilyet általában szokott, biztos magamhoz térek majd - ironizált magában Naruto.

Furcsa tekintetek követték, ahogy végigszaladt Konoha utcáin, de nem nagyon vette őket észre. Legkisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy az emberekkel foglalkozzon.
Amint odaért Sakuráék lakásához, úgy kezdte verni az ajtót, mintha az élete múlna azon, hogy kinyissák. (Ha nem is az élete, de az ép elméje mindenképpen.)

- Jövök már - ordította egy hang.

- Remek - gondolta Naruto. - Ha már eléggé felidegesítettem, akkor tuti, hogy kérés nélkül úgy fejbe vág, hogy egyből kijózanodom.

- Az isten verje meg, nem süketek laknak itt – vágta ki az ajtót a lány. - Még egy ilyen és isten bizony... - Naruto csukott szemmel várta az arcába csapódó gyilkos öklöt, de most az egyszer nem érkezett meg.

- Sakura-chan? - Nyitotta ki egyik, majd másik szemét a fiú, hogy lássa, a lány álla a küszöböt veri.

- Mi… miben segíthetek? - kérdezte a lány szinte már tenyérbe mászóan nyájasan. - Sasuke-kun?

Most már Naruto álla is a földön volt.

- Minek köszönhetem ezt a korai látogatást? - A lány úgy mosolygott, mintha most tudta volna meg, hogy a karácsonyt, a gyereknapot és a szülinapját mind erre a napra helyezték volna át.

- És miért vagy Naruto ocsmány-narancssárga tréningruhájában? - Ehhez még grimaszolt is a lány.

- "Ocsmány" - visszhangzott Naruto fejében a szó.

- Hát... ööö... izé.. az az igazság... - Most, hogy kicsit odafigyelt, észrevette, hogy a hangja is mélyebb lett. Egyenesen röhejes volt ezeket a szavakat Sasuke hangján hallani. - Mindegy, nem számít, hosszú történet - visszakozott a fiú. Rájött, hogy nem segítene a helyzetén, ha most azt állítaná, hogy ő valójában Naruto, csak épp Sasuke bőrében.

Csak állt a lánnyal szemben, aki kérdőn nézett rá. A fiú gondolatai eddig is zavarosak voltak, de a helyzet csak rosszabbodott. Ha ez csak egy genjutsu, akkor Sakura miért Sasukének látja? Vagy talán a lány is az illúzió része? A fiú fejében összegabalyodtak a szálak, úgy érezte, lassan megőrül.

- Most mennem kell. Viszlát' később, Sakura-chan. - Intett, és hátat fordítva a lánynak eltűnt egy közeli sikátorban.

- Óh, Sasuke-kun, te kis szégyenlős fiú. - Kuncogott a lány, egyik kezével pirult arcát fogta, a másikkal a fiú után intett. - Én tudok várni, ha még nem vagy kész a szerelmi vallomásra.

Naruto a kis utcában egy szemetesnek támaszkodva kapkodott levegő után. Lassan pánik lett úrrá rajta, valamit ki kell találnia, de sürgősen.

- Szemét Sasuke. Ez is a te hibád... - Ahogy kimondta a nevet egyből bevillant neki a megoldás. - Hát persze, erre miért nem gondolt korábban. - Sasuke biztos nem fogja hülyének nézni, ha azt mondja, hogy ő Naruto, hisz látja, hogy ő Sasuke, de mégsem lehet Ő, hiszen azt észre venné, hogy saját maga, hisz ha Ő lenne, akkor nem Naruto lenne és akkor nem Naruto lenne itt most, hanem Sasuke, ezért Sasuke biztos... - Lassan kezdett megfájdulni a feje, inkább félretolta a logikai megoldás keresését egy későbbi időpontra. Ezt még ábrával is nehéz lenne elmagyaráznia saját magának.

Úgy sietett Sasuke lakása felé, ahogy csak tudott. A rohanást megnehezítették az újra és újra szemébe lógó fekete tincsek. Legszívesebben levágta volna őket, de ez a hajstílus szinte csapattársa védjegye lett, nem is tudta volna elképzelni a fekete tincsek nélkül.

Mire odaért társa otthonához csak úgy kapkodta a levegőt. Ilyen gyorsan még soha életében nem futott. (Ebben talán az is közrejátszott, hogy most hosszabb lábakon tehette, mint eddig bármikor.)
Kopogott. Semmi válasz. Újra kopogott, semmi. Naruto arra gondolt talán nincs otthon a fiú. Bár elég korán volt még, a csapatnak csak órákkal később kellett találkoznia az aznapi küldetés miatt, de Sasuke soha nem volt későn kelő típus.
Még megpróbált egy erőteljesebb dörömbölést az ajtón, majd mikor erre sem érkezett válasz úgy döntött megnézi, hátha csapattársa a közeli edzőpályán végzi reggeli tréningjét.
Már épp indult volna, amikor szeme sarkából látta, hogy az egyik emeleti ablakban megmozdul a függöny. Egy pillanatra azt hitte, hogy csak a szeme káprázott. Egy részt, ha Sasuke itthon lenne, akkor már ajtót nyitott volna, más részt a textildarab mögül kitűnő alak egyáltalán nem hasonlított riválisára.
- Betörő? - futott át a kérdés Naruto agyán. Egy valamiben biztos volt: valami nem stimmel.
Furcsa érzés kerítette hatalmába, a hátán végigfutott a hideg. A hatodik érzéke azt súgta, hogy menjen be a házba, és tudja meg mi folyik itt, mert már túl sok volt a meglepetés a mai napra.
A hátsó ajtó tűnt a legjobb megoldásnak, miután körbe járta a házat, de egyik ablak sem volt nyitva. Meglepetésére ez az ajtó nem volt kulcsra zárva. Sasuke elment anélkül, hogy nem zárt volna be mindent? A precíz fiúnál ez olyan volt, mintha Naruto elfelejtette volna megenni ebédre a Cup Ramen adagját. Valami erősen bűzlött.
Lassan fordította el a kilincset, és óvatosan nyitotta az ajtót, hogy minél kevesebb zajt csapjon. Most úgy érezte, úgy viselkedik, mint egy tolvaj, de biztos, ami biztos. Inkább ő okozzon kellemetlen pillanatokat másnak, minthogy őt lepjék meg.
Átlépve a küszöböt a konyhában találta magát. Már majdnem elkönyvelte magában, hogy a helység teljesen normális, mikor a mosogató mellé érve egy vérben ázó kést talált a kagylóban. Szívverése hirtelen kihagyott, amikor az első gondolat a képzeletében megformálódott: valaki meg akarta ölni Sasukét... vagy talán már meg is tette!
Naruto szemei kimeredtek, pupillái összerándultak. Nem vesztegetheti tovább az idejét, sietnie kell, akkor még talán megmentheti csapattársát.
Ahogy lépdelt felfele a lépcsőn, szíve egyre erőteljesebben dobogott. Érezte a hatalmas gombócot a torkában, amikor arra gondolt mi várja őt az emeleti szobában.
Miután felért lábujjhegyen sétált végig a folyosón, ahhoz a szobához, ahol az alakot látta.
Az ajtó kegyetlenül nyikorgott, egyértelműen felfedve Narutot mögötte. A fiú belépett a szobába, de nem látott semmit. A fekete sötétítőfüggöny elzárta minden napsugár útját, ami elég pofátlan lett volna ahhoz, hogy betévedjen az ablakon. A vak sötétben még a bútorok körvonalát sem lehetett kivenni.
A fiú beljebb lépett, majd tapogatózni kezdett maga körül. Megállapította, hogy nem egy túlzsúfolt szoba lehet, mert nem ütközött eddig semmilyen berendezésnek. Óvatosan mozgott, szemeit kimeresztette és hallgatózott.
Amikor a szoba közepére ért egy „pamm" jelezte, hogy valami mégis van odabent. Kezeivel kitapogatott valami textilfélét, ami egy Narutoval kb. egy magas állványra volt akasztva. Egyre feljebb haladva kezével elhagyta a ruhát, és valami sokkal puhább felületre ért, de nem sok ideje maradt gondolkodni.
Valami kő keményen a gyomrába vágott, amitől a fiú elvesztette egyensúlyát és a földre esett, majd hirtelen valami elkapta a gallérját és talpra rántotta. Mielőtt még levegőt vehetett volna, egy hatalmas lendülettel hátra vágódott, egyenesen neki a falnak.
A nyakán egy kéz szorítását érezte. Mikor végre tisztázódott benne, hogy mi is történik, és épp ellenállni készült egy ismerős hang szakította félbe.

- Naruto? - A hang túlságosan ismerős volt.

A fiú ott ahol volt megmerevedett, nem mozdult még akkor sem a faltól, mikor a kéz elengedte a nyakát. - Ez a hang... - A saját hangja volt. Máris az őrület ilyen szintjére került volna? Tisztán visszhangzott benne, ahogy a saját hangja kérdezi meg tőle, hogy ő Naruto-e. Te jó isten, itt valami nagyon nincs rendben. Lehet, hogy Tsunadéhoz kellett volna mennie inkább? A nő orvos, biztos van valami megoldása a pszichés esetekre is.
Érezte, ahogy az arcából elszivárog a vér, és szédülni kezdett.

- Ha ezt a napot túlélem...

Folyt. köv.