Heló!

Előre figyelmeztetek mindenkit, ez az első TVD ficem. Slash, Klamon csak hogy tudjátok. ;) Nem tervezek hű de hosszú történetet belőle, de hát ki tudja... (SZÜNEEEEET~)

Esetleges OCC-ség, trágár szavak, yaoi tartalom! Akinek nem tetszik, nos az tudja hol a vissza nyíl gomb. ;) Csak mondom, hogy ezt a történetet a magam szórakoztatására írtam, mert olyan kevés Klamon fic van a világon. :( ^^ (főleg amik jól meg is vannak írva) Meg annyira akartam velük egy jó szexjelenetet írni, hogy az... nos akartam xD Hogy milyen lett az már egy más kérdés. :DDD

A lényeg: AU! (mármint majdnem ugyanaz minden csak:) Elena még ember, Alaric is él, Tyler is hibrid... hm... mindenki más ugyan az, szóval nincs sok változás. Most megy ugye a 4. évad - amit nézek - de merőben eltérünk a dolgoktól. :D Jah, és persze Stefék meg akarják ölni Klaust, mert ugye veszélyt jelent Elenára. Azt persze még nem tudják, hogy a vérvonal tőlük van, szóval igen, ennyi. Hm, szerintem Rebeka meg Elijah is feltűnik majd... :))

Tényleg próbáltam karakter hű maradni, és bocsi, ha ez nem nagyon jött össze. ^^ Ha nem tetszik a történet, ez van, nem érdekel. Mert nekem tetszik. :P :P *nevet*

Jó olvasást, nem tudom mikor jön a friss. És kérlek a hibákat nézzétek el. ;)

By: Lora-san.


Damon felkönyökölt a pultra, és rendelt magának egy kört. Amikor a csapos kiöntötte neki az aranyló folyadékot, azonnal el is akart volna menni, de a fekete hajú megállította. Intett neki, hogy az üveget is hagyja itt, mire a csapos így is tett.

Aztán Damon egy kecses mozdulattal megfogta az üvegpoharat, és egy szempillantás alatt lehúzta a Whiskyt. A Bourbon égette a torkát, de jóleső érzéssel töltött magának egy újabb pohárral. Szippantott egyet, és körbe nézett a Grillben. A mai napon elég sokan voltak a bárban, de ez a Salvatórét egyáltalán nem foglalkoztatta.

Vágott egy fintort, és a figyelmét visszafordította a legjobb barátjának. A jó öreg Bourbonnak. Vigyorgott, ahogy eszébe jutott 'Ric, hiszen eddig őt tudhatta leginkább a legjobb barátjának, mégis...

A pia mindig is vele volt. Sosem hagyta őt magára, sosem árulta el, sosem volt kellemetlen az íze... sosem törte össze a szívét.

Nem úgy mint Katherine..

Nem úgy mint Elena...

Damon felsóhajtott, majd felhörpintette a pohara tartalmát, majd egy újabbat töltött magának. Felnézett, és megakadt a szeme egy jól kinéző nőn, aki őt figyelte. Már majdnem felvillantotta az ezerwattos vigyorát, amikor is rájött, hogy ő most nem akart senkitől semmit.

Vagyis most nem igazán vágyik nők társaságára...

Újra felsóhajtott, majd megrázta a fejét, és megpróbált minden értelmetlen, számára rossz dolgot kiverni a fejéből. Sajnos ez nem jött össze neki, ugyanis elképzelte Elenát, meg a drága Stefant együtt, kéz a kézben...

- Ch... Miért mindig Stefan? - kérdezte magától, és értetlenül összeráncolta a homlokát.

Most komolyan... elvileg - sőt! - gyakorlatilag is bizonyított tény, hogy a nők általában a veszélyesebb srácokat kedvelik jobban. Például a bőrdzsekit hordókat - mint Damon - vagy a gonosz-viselkedésü-belül-azért-még-kedves-ember-vámpír-keveréket - mint Damon - nem az ilyen... Az ilyen...

Az ilyen Stefan szerű nyálas, kedves, együttérző, őzike gyilkolós Edward Culleneket...

- Assz'em kissé berúgtam... - Motyogta ahogy eszébe jutott a film, amit még Caroline nézetett meg vele a múltkor, de egyáltalán nem zavartatta magát. Érezte a feje hátsó részében lévő zsibbadást, és nagyon elégedett volt.

Egy magában.

Mint mostanában mindig...

Damon nem értette, hogy vele miért nem akar lógni senki. Jó, mondjuk Alaric más eset, vele különleges a kapcsolata. Hiszen átváltoztatta a volt feleségét, megölte őt többször is.. Na meg azért eléggé jól kijönnek... de hol marad a bajtársiasság? A kedvesség?

Ahh...

Na meg Stefan és Elena, meg mindenki más...

Mit is gondolnak róla? Hogy gonosz? Őrült? Szexi? Ah, nem Damon, ezt az utolsót nem...

A vámpír fáradtan felnyögött, és elkezdte masszírozni a halántékát. Annyi minden összegyűlt benne a napok - hetek? hónapok? évek? - során, hogy az már felért számára egy kínzással. Felejteni akart, szabad lenni... Egyszerűen csak valami őrültséget akart csinálni, ami elfeledtet vele mindent... Ami izgalmat hoz a számára.

Damon elkezdte kocogtatni a körmét a poharán, ahogy arra gondolt, hogy milyen hülyeséget is csinálhatna, amiért a többiek még jobban tudnák őt utálni. Megvakarta a nyakát, majd meghökkent, ahogy eszébe jutott egy dolog.

Mióta is ivott utoljára egy élő emberből? Na nem mintha valaha is megkóstolt volna egy hullát... Ez már csak elvi kérdés... Vagy mikor ölt meg valakit csak úgy heccből?

- De régen is volt... - Emlékezett vissza a régi szép időkre, majd újra kortyolt egyet az italából.

Nem tudta, hogy meddig üldögélhetett a bárban, de egy jó ideig nem tervezte, hogy elmegy. Ahogy a többi vendég sem, ugyanis pár órával később az emberek kétszerese volt a Grillben. Damon felhúzta a szemöldökét a tömegen, de ennél többet nem tett. Közben el-elhessegetett pár nyomulós csajt, aki vele akart táncolni vagy inni valamit.

Már a harmadik üveg piánál tartott, amikor eldöntötte, hogy ideje menni. Már épp fel is állt volna, amikor is oldalra pillanatott, és meglátott maga mellett valaki nagyon ismerőst. Hunyorgott, és sokkal közelebb hajolt a másikhoz, mint amit egy józan ember megtenne. Megpróbálta kivenni a férfi - igen, Damon ezt már sikeresen megállapította -, arcát, hogy felismerje, de sajnos egy kicsit részeg volt.

Persze nem annyira, hogy ne tudjon még gondolkodni...

- Csak nem az én legkedvesebb Salvatore fivérem? Micsoda meglepetés... - Jött a búgó hang közvetlen közelről, mire a fekete hajú vámpír kissé hátrébb húzódott. A másiknak meglepően jó illata volt, de Damon nem tudott sokáig ezzel foglalkozni, ugyanis felismerte a mély tónusú hangot.

Nyelt egyet, majd kinyitotta a száját.

- Kla...us? - kérdezte tétován, közben pedig hülyén vigyorgott az alkohol miatt.

A hibrid mosolygott, majd megszólalt.

- Ön megnyerte a főnyereményt Mr. Salvatore...

- Hehe... vicces vagy Kl...Klaus... - Kuncogott Damon. - Nagyon vicces vagy, viszont... - Állt fel botladozva, majd óvatosan tett pár lépést a másik férfi felé. Átkarolta a szőkét, aki csak meglepetten felhúzta a szemöldökét. - ...Viszont bármennyire is fáj, utállak... T'od nem akarok bunkó lenni csak... csak egy szemét vagy, érted? - kérdezte kézlegyintés közepette, de választ nem várt. - Meg akartál ölni... meg... öh... minden, meg Elenát is... Stefant meg elvitted, szóval... - Kereste a szavakat a fiatalabb.

- Szóval? - kérdezte szórakozottan néhány másodperccel később az eredeti, és áthatóan fürkészte a berúgott vámpír arcát, a kezét pedig észrevétlenül a másik derekára csúsztatta.

- Csak... - akadozott a szavaival Damon -, csak akartam, hogy tudd, hogy te vagy az első vámpír vérfarkas kever-keverékű - mutatott végig Klauson -, izé... akit a legjobban utálok... Persze Katherienen és Elenán meg Stefanon kívül... - Itta ki a Bourbon utoló cseppjét a fekete hajú, majd az üres kristálypoharat visszatette a pultra.

- Hm, szóval most olyan hangulatban vagy, aki nem csak a szeretett nőt, hanem a kistestvérét is utálja? Csak nem újra megtalálta egymást a két hős szerelmes? - kérdezte, Damon meg elhúzta a száját.

- Ön megnyerte a főnyereményt Mr. Mikaelson... - Mondta ugyanazt mint az előbb Klaus, közben pedig jókat kuncogott.

A hibrid vigyorgott, és épp megszólalt volna, amikor is Damon megelőzte.

- De tudod... bármennyire is élveztem a csevegést... - mutatott újra végig a mutatóujjával a másikon -, veled... mennem kell. - Lépett el a másiktól, majd a lépcsőhöz sétált.

Damon majdnem megbotlott, amikor is le akart volna lépni az első fokra, de szerencséjére Klaus még időben elkapta. A szőke hajú férfi az egyik kezét - megint - a fiatalabb derekára csúsztatta, a másikkal pedig átkarolta Damon vállát.

- Hohó, csak óvatosan... - Mosolygott.

Damon a férfi mozgó száját látta csupán, hangokat nem hallott. A zene így is túl hangos volt, ami a fülét is sértette, és kezdett valami igazán bukfencet vetni a gyomrában. Viszont mélyeket lélegzett, ahogy Klaus kellemesen bódító illata újra megcsapta az orrát.

A fejét a másik nyakába döntötte, és újra szippantott egyet a finom illatból. A szemfogai kezdtek kitüremkedni, de nem érdekelte.

- Jó... az illatod... - Motyogta csak magának, nem gondolva arra, hogy ezt az eredeti esetleg meghallja.

Pedig Klaus vigyorogva reagált Damon szavaira, és épp ki akarta volna vinni a férfit a bárból, amikor az újra megszólalt.

- Urgh... szarul vagyok... - Nyögte, Klaus pedig felhúzta a szemöldökét.

- Kicsit talán vissza kéne fognod magad piálás terén... - Jegyezte meg a szőke, és azonnal elkezdett a mosdó felé sétálni vele.

- Ch... köszi a... figyelmeztetés apu.

- Nincs mit... - Horkantott fel Klaus.

Az idősebb próbált úgy manőverezni az úti cél felé, hogy a másik közben ne sérüljön meg, ami valljuk be, nem volt egy egyszerű eset. Klaus már arra is gondolt, hogy a vámpír sebességével egy szempillantás alatt oda viszi a másikat, de ahogy körbenézett, túl sok embert látott maguk körül. Habár szinte senki sem volt már józan állapotban, az eredeti nem akart kockáztatni.

Habár így is megszenvedett a részeg vámpírral de...

Ha az apja elől bujkált évezredekig, akkor ez egy kis semmiség ahhoz képest.

Amint beértek a mosdóba, bezárta maguk után az ajtót, és megnézte, hogy rajtuk kívül van-e még valaki bent a helyiségben. Amikor látta, hogy nincs, nekitámaszkodott a falnak, és összefonta a kezeit maga előtt.

Vigyorogva bámulta Damont, ahogy az a csapnak támaszkodva próbálta rendbe szedni magát. A fiatal vámpír homlokáról kissé csöpögött az izzadtság, de azt pár másodperc múlva a kézfejével le is törölte. Erősen lihegett, és összehúzott szemöldökkel koncentrált. Niklaus nem tudta, hogy mennyi ideig bámulhatta a másik férfit, de nem is érdekelte.

Érdekes volt ilyen állapotban látna a nagy Damon Slavatorét, sőt... Klaus tekintete megvillant, ahogy sokkalta érdekesebb dolgokat képzelt el a másik férfivel kapcsolatban. Hirtelen kissé melegnek és fülledten érezte a levegőt itt benn, ahogy végignézett Damon testén. És biztos csak képzelte, hogy a másik férfi fenekén megfeszül a nadrág...

Damon behunyta a szemét, majd pár pillanattal később kinyitotta. Nem lihegett és nem volt már rosszul, sőt egész kellemesen érezte magát. A fogai közben visszaváltoztak az eredeti méretükre, ezért megnyalta az ajkait. Megnyitotta a csapot, a kezét bevizezte, és megtörölte az arcát.

Aztán felemelte a fejét, és belebámult az előtte lévő tükörbe. Amikor tőle jobbra észrevette a falnak támaszkodó hibridet, megállt benne az ütő. Hirtelenjében nem tudta, hogy mit is keres itt a másik, de aztán eszébe jutott minden, mire sóhajtott. Megfordult, majd ránézett a másikra, aki őt bámulta várakozó arccal.

Damon vigyorgott a tipikus "rossz fiús" vigyorával, majd megrántotta a vállát.

- Ne várd, hogy köszönetet... mondjak. - Mondta, és megpróbált figyelni, hogy helyesen ejtse ki a szavakat. Vámpír-izmus ide vagy oda, azért egy jó erős Whisky még neki is beüt... Kissé még mindig kótyagos volt, bár a hideg víz segített.

Klaus megrázta a fejét, majd ellökte magát a faltól, és megállt Damon előtt. Ezt mind vámpír gyorsasággal tette, amitől Damon hirtelen nekitántorodott a falnak. A széllökéstől pedig újra megcsapta az orrát Klaus kellemes illata, és öntudatlanul is mélyebben szívta be a levegőt. A hibrid megfogta a másik két kezét, és a falnak szorította őket.

Természetesen figyelmét nem kerülte el az előbbi kis közjáték, mire vigyorogva Damon füléhez hajolt.

- Ha jól emlékszem... azt mondtad, hogy tetszik az illatom... - Vigyorgott kajánul Klaus, majd belefújt a fekete hajú fülébe, amitől az megborzongott.

Damon aztán, egy kis idő múlva dacosan felnézett, és fújtatott. A tekintete nem tükrözött semmi tagadást, ugyanis a másik hangfekvéséből ítélve, Klaus pont ezt várta el tőle.

- Igen, azt mondtam. Most örülsz? - kérdezte szarkasztikusan, majd felvonta a szemöldökét.

A hibrid hátrébb hajolt, de nem engedte el Damon kezeit még akkor sem, amikor az megpróbált kiszabadulni a szorítása alól.

Hümmögni kezdett, majd belebámult a másik kék szemeibe. Látta a fiatalabbon, hogy az el akarja fordítani a tekintetét, és Klaus elismerően feljegyezte magának, amikor Damon még is tartotta vele a szemkontaktust.

Olyan közel hajolt a másikhoz, hogy az orruk hegye már összeért.

Az idősebb Salvatore azt hitte, hogy a másik meg fogja őt igézni, de megkönnyebbült amikor ez nem történt meg. Nézte maga előtt a férfit, és próbált rájönni, hogy amaz mit is akar. Az illata persze többször is megcsapta, ami bódítóan hatott rá, és érezte hogy a szeme kezd változni.

Az eredeti pedig vigyorgott. Megint.

Ezért Damon megemberelte magát, és ellenállt a vágyának, hogy megharapja az idősebbet. Egy pillanatra látott valami elismerést csillanni a kék szemekben, de betudta csak a képzeletének.

Meghatározatlan ideig álltak így egymás előtt, és egyikük sem lett volna képes megmondani, hogy ki mozdult előbb. Csak azt vették észre, hogy már egymás ajkain csüngnek, és szenvedélyesen csókolóznak.

Klaus sem fogta már a falhoz Damon kezeit, hanem helyette inkább a feszes fenekekre csúsztatta őket, amitől a másik belenyögött a csókba. A fiatalabb átkarolta az eredeti nyakát, és harcolt a dominanciáért, habár tudta, hogy azt már a legelején elvesztette.

Amikor elváltak, újra egymásra bámultak, és vigyorogtak. Aztán Niklaus vámpír sebességgel egy másik falnak döntötte a másikat, mire az felszisszent.

- Gyengédebben nem megy? - kérdezte fintorogva, közben pedig meghúzta a másik haját.

Klaus csak horkantott, majd Damonnek dörgölőzött. Amikor a merevedéseik egymásnak feszültek, a fiatalabb megborzongott és felsóhajtott.

- Mert gyengéden csináljam? - vigyorgott az eredeti, Damon pedig vetett rá egy szkeptikus pillantást, majd a másik ajkaira hajolt.

Magában pedig azon morfondírozott, hogy ez olyasvalami őrültség-e, amit egy kis idővel ezelőtt megakart tenni... És amikor a szőke hajú újra hozzádörgölőzött, rájött, hogy igen. Habár a feje leghátsó részében egy hang azt suttogta, hogy talán még sem kellene megtenni ezt a dolgot, hiszen ők éppenséggel végezni akarnak a férfival...

De ezeket a gondolatok a Salvatore messzire eldobta, majd erősen magához húzta a másikat - erre persze kapott egy meglepett morgást -, és a kezével elkezdte simogatni a férfi szálkás hátát.

Klaus viszonzásképp megmarkolta Damon fenekét, és elkezdte harapdálni a másik állát, nyakát, kulcscsontját, persze az "emberi" fogaival. Semmiképpen nem akarta, hogy a másik megsérüljön az óvatlansága miatt... pedig érezte magában, hogy vágyott a másik vérére...

Az adrenalin és a szexuális feszültség már mindkettejükben forrt, ezért aztán Klaus a tettek mezejére lépett. Lerángatta a másik nadrágját, benyálazta két ujját, és azonnal tágítani kezdte Damont.

- Uhn... - Szisszent fel a vámpír, és épp meg akart volna szabadulni a benne lévő ujjaktól, amikor hibrid megcsókolta. Ezzel természetesen elérte, hogy a másik ne meneküljön el.

- Ennyi év után nem próbáltál ki ezt-azt, Damon? - nyomta meg a másik nevét, mire az beharapta az alsó ajkát.

- Nos, ha nem tűnt volna fel... Klaus...- nyomta meg ő is a férfi nevét -, nem vagyok az az alárendelt típus... Ah...

- Heh, ha nem mondod, észre sem veszem. - Nyomta mélyebbre az ujjait Niklaus, mire Damon felnyögött, és rá támaszkodott.

- Ah... - Helyezte az egész súlyát az eredetire Damon, és nagyokat sóhajtozott.

A kis kényelmes. - Gondolta a szőke, majd gyengéden megharapta Damon fülét.

- Nnn...

Niklaus érezte az ösztönét, mire összeszorította az állkapcsát. A vérfarkas énje üvöltött, hogy ölje meg a másikat, de hiába jött rá az ölési kényszer, megpróbálta visszafogni magát, és persze a munkálkodást a kezeivel már csak azért sem hagyta abba. A szőke férfi szemei alatt az erek kitüremkedtek, és a fogai is meghosszabbodtak. Klaus megszorította Damon vállát, majd megnyalta a férfi nyakát. Teljesen elfelejtette, hogy hol van és hogy mit csinál, és már majdnem beleharapott volna a másik nyakába, amikor is az kéjesen felnyögött.

Azonnal eltávolodott a másik ütőerétől, amennyire csak tehette. A szemét kinyitotta, majd miután visszaszerezte az önuralmát, egy gyengéd csókot nyomott a fekete hajú ajkaira.

Damon nyöszörgött, és a csípőjét a másik ölének döntötte, mire Niklaus megremegett. Kihúzta az ujjait, belenézett a másik kék szemeibe, majd felkapta a vámpírt, és lábait a dereka köré rakta. Aztán pár mély lélegzet után leügyeskedte magáról a farmert, és behatolt.

- Ah... - Nyögtek fel mindketten, Damon pedig behunyta a szemeit.

Az eredeti azonnal mozogni kezdett, eszeveszett tempóban. Nem fogták vissza magukat, egymásnak estek. A fekete hajú durván megcsókolta a másikat, majd direkt meg is harapta annak ajkait. Klaus szemöldöke megrándult, és a szempillái alól szúrósan méregette a partnerét. A fiatalabb vámpír lenyalta a vörös folyadékot, olyan élvezettel, hogy a hibrid nem tudott rá haragudni.

- Ah...

Niklaus folyamatosan mozgott, egyre jobban hajtva a kielégülést. Gyorsan elvált Damon ajkaitól, és az egyik kezét a másik öléhez vezette, mire az újra felnyögött, és hátrahajtotta a fejét.

- Gyorsabban... - Kérte, Klaus pedig ördögien kuncogva tett eleget neki. A kezével erősen megmarkolta a másik derekát, mire az felszisszent. Damon pedig nagyon is jól tudta, hogy ez napok múlva látszódni fog.

Klaus közelebb hajolt, és belecsókolt a másik fülébe. Damon erre homályos tekintettel nézett rá, amit az eredeti nagyon aranyosnak talált, de ezt hangosan nem mondta ki. Kezdte érezni, hogy közel a vég, ezért visszahajolt Damon füléhez, és belesuttogott.

- Gyere... - Mondta, a fekete hajú pedig nagyot nyögve, remegve elélvezett.

Ahogy Klaus férfiassága körül a "falak" összehúzódtak, egy utolsó lökés kíséretében ő is a másikba élvezett. A lába megremegtek, majd a földre rogyott. A másik súlya az élvezetek után ólomsúlyként nehezedtek rá, pár pillanattal később aztán a homlokát Damon homlokához döntötte.

Erősen lihegtek, és Klaus a vámpírra bámult. Damon arca vörös volt és izzadt, a tekintete pedig vággyal teli. A srác aztán megnyalta az ajkait, és a szájával egy "még egyszer-t" formált.

Az eredeti felkuncogott, majd kihúzódott a másikból - amire kapott egy elégedetlen morgást -, és felállt. Gyorsan magára kapkodta a farmerját, majd rendbe szedte Damont is.

A fekete hajú azt hitte, hogy itt folytatják majd, de meglepődött, amikor Klaus a karjaiba vette, és kisétált vele az épületből.

...

Damonnek fogalma sem volt arról, hogy mennyi ideig voltak Klaus kocsijában, csak akkor érzékelte a külvilágot, amikor a másik egy hatalmas nagy ágyra tette.

Mélyeket lélegzett, és a tekintetével a másik férfit kereste. Vigyorogni kezdett amikor észrevette Klaust, és végignézte, ahogy a amaz levetkőzik. Aztán Klaus a tekintetét az övébe fúrta, és Damon érezte, ahogy felmelegszik az arca.

Elfordította a fejét, mire meghallotta ahogy a másik felnevet. Vágott egy fintort, majd érezte, hogy az ágy megmozdul alatta. Azonnal felpillantott, és épp meg akart volna szólalni, de Klaus ajkai elhallgattatták.

Damon behunyta a szemét, majd sunyin mosolyogva átkarolta a másik nyakát. Aztán egy szempillantás alatt megfordította a helyzetüket, és a hibrid csípőjére ült. Klaus vigyorgott, és éhes pillantásokkal figyelte, ahogy a vámpír leveszi magáról a felsőt. A kezeivel elkezdte simogatni a másik mellkasát, majd beletúrt a fekete hajba.

A fiatalabb vigyorgott, majd leügyeskedte magáról a nadrágját, amit a szoba egyik sarkába dobott. Niklaus felkuncogott, majd élvezettel nézte végig, ahogy Damon a kemény férfiasságát magába vezeti. Felnyögtek az érzésre, és Klaus nem bírta tovább.

Vámpírgyorsasággal a fekete hajút az egyik szekrénynek csapta, mire az fájdalmában felkiáltott. Ugyanazt a pozíciót vették fel mint az előbb a mosdóban, csak itt Klaus már gyorsabban mozgott, sőt. Vadabbul, és természetesen ez nem volt Damon ellenére. A fa szekrény pár darabja a földre hullott, és néhány ott lévő képkeret hangosan csattanva érkezett a földre.

A fiatalabb végighúzta a körmeit a másik hátán, majd a kicsorduló néhány csepp vért az ajkaira kente, és lenyalta. Klaust ez a mozdulat sor újra feltüzelte, és Damonnek reagálni sem volt ideje, amikor újra az ágyban találta magát. A tempó őrjítő volt, és Damon érezte ahogy az erek kidagadnak a szemei alatt.

Felnézett Klausra, aki aztán megértően bólintott, és közelebb hajolt. Damon újra átkarolta a szőke férfi nyakát, és nyögött, amikor az újra erősen belé vágódott. Aztán a nyelvével végignyalt a hibrid ütőerén, és a fogaival elkezdte karcolgatni a másik puha bőrét. Niklaus felmorgott, Damon pedig kinyitotta a száját, és a fogait az eredeti húsába mélyesztette.

- Nn... - Hümmögött Klaus, amint megérezte ahogy a vámpír kiszipolyozza. Szabályosan érezte a szívást a nyakánál, ami egyszerre volt elképesztő és bizsergető érzés száméra. A hibrid teste libabőrös lett, és érezte ahogy a farkas üvölt a bensőjében. A tenyerét ökölbe szorította, és a csípőjével mélyeket lökött előre, ezzel kicsalva több nyüszítő hangot a másikból. Klaus most mindet sokkal érzékenyebben érzett, és alig tudott ellenállni a vágynak, amit a vámpír énje gerjesztett benne. Összeszorította a szemét, és koncentrált, de még így is hallotta, ahogy Damon a vérét szürcsöli.

Beharapta az alsó ajkát, mire a vére a paplanra fröccsent, de nem érdekelte. A szemfogai kitüremkedtek, és a szeme színe is megváltozott. Közelebb hajolt a másik nyakához, majd megszívta azt, ezzel nyomot hagyva ott. Damon erre elhúzódott a szőke vérző nyakától, és csillogó tekintettel élvezte ahogy Klaus kényezteti.

A hibrid viszont képtelen volt már tovább türtőztetni a vágyait, kinyitotta a száját, és Damon vérét vette, aki felnyögött az érzésre. Amint az első csepp vér Niklaus szájába került, mindketten elélveztek. Az idősebb lefeküdt Damon mellé, és mindegyikük erősen lihegett. A szájuk egyaránt véres volt, és egy kis idő után egymásra néztek.

A tekintetük kissé álmos volt, de még így is váltottak egy gyors csókot, mielőtt elaludtak volna.

Damon nyakán a harapásnyom pedig azonnal, észrevétlenül kezdett el elszínesedni.


Most komolyan... komolyan kedves olvasók, ki ne akarna lefeküdni DAMONNAL meg KLAUSSAL?! :3 xD

Mindenkinek jó szünetet. ;)

Köszönöm, hogy elolvastátok. :D

By: Lora-san