29. fejezet: A parti – 2. rész


Lucius becsukta a szemét, és próbálta kitisztitani az agyát. Ekkor azonban hallotta, hogy kivágódik Draco szobájának az ajtaja, és egy nagyon ismerős hang csendült a szobában.

- Helló, Lucius!

A szólított idegesen nyelt egyet, amint megütötte fülét a hang, mely vontatott volt, bársonyos, és már évek óta kísértette.

- Pe-perselus – hebegte Lucius. Szemeit még mindig Dracón és Pansyn tartva, igyekezett lecsillapítani hevesen dobogó szívét. – Mit csinálsz te itt? Miért nem hallucinálsz, mint a többiek?

- Cö-cö Lucius – feddte Piton játékosan, Lucius pedig visszafojtotta borzongását, amit a fülét simogató hang váltott ki. – Nyilván tisztában vagy vele, hogy felismerem a saját bájital alapanyagaimat. De meg kell köszönjem, hogy épp most használtad. Így tökéletes lehetőséget biztosítottál.

- Valóban? – kérdezte Lucius, és megnyalta hirtelen kiszáradt száját. – Mégis mihez?

- Hát természetesen ahhoz, hogy elcsábítsalak, te huncut kis szőke – dorombolta Perselus, és immár belépett a szobába.

- Igen, persze… várjunk! Mit mondtál az imént?

- Azért vagyok itt, hogy elcsábítsalak, Lucius – ismételte vontatottan Piton, Lucius pedig érezte, hogy tátva marad a szája őszinte döbbenetében. – Évek óta vágyakozom utánad. Nem jöttél rá a leveleimből?

Lucius elgondolkodott, és próbált visszaemlékezni Piton leveleire.

tehát Lucius, Draco mondta, hogy azt üzened: szia. Akkor én is üzenem neked, te észveszejtő, szőke kis…

Szóval "erős, férfias karom van"? De semmi vagyok hozzád képest. A te finoman kidolgozott, szálkás izmaid… Mondd csak Lucius, sokat edzel? Talán valamikor együtt is edzhetnénk. Jó hosszú, izzasztó edzés lenne…

Kedves Lucius!

Hát persze, hogy küldök. Mintha tudnék neked valaha is nemet mondani. Boldogan megadok neked bármilyen „különleges" alapanyagot. Tulajdonképpen valami mást is megadnék neked… valami nagyot, és keményet, ami egy egész éjszakán át kitartana…

És míg Lucius az emlékei közt barangolt, az óra mutatója arrébb mozdult.

23:58

- Te alattomos dög te! – álmélkodott Lucius. – Észre sem vettem.

- Tipikus szőke. Cuki, de piszkosul ostoba – jelentette ki Piton kedvtelve.

Lucius erre már felkapta a fejét.
- Hé, ezt kikérem magamnak, én…

És Lucius ledermedt. Aznap este ugyanis első ízben nézett Pitonra úgy igazából.

A férfi egyszerűen… lenyűgözően festett.

- Perselus… te… a hajad… te… annyira…

Piton haja valóban, egészen más volt. Nem hosszabb, mint rendesen, a zsíros, olajos, és gubancosan rendetlen hollófekete fürtök azonban most fénylő sörényként hullottak alá a vállára, és ragyogtak, akár egy újonnan öntött galleon. Lucius szóhoz sem tudott jutni.

- Tetszik, igaz? Macnair kezelésbe vett. A hajamra különös gondot fordított. Igazán tehetséges, nem gondolod? – Ennél Perselus kissé megrázta a fejét, mire haja csak úgy röpködött az arca körül.

Lucius jól hallhatóan nyelt egyet.

Az óramutató ismét odébb ugrott.

23:59

Lucius szorosan becsukta a szemét, és próbált koncentrálni. Egy perc múlva ki kell mondania a varázsigét. Muszáj, muszáj koncentrálnia… muszáj koncentrálnia…

- Már annyira régóta kívánlak – mondta Piton rekedten, mialatt egy pár lassú lépést tett Lucius felé. – Rólad álmodtam… a hajadról… a szemedről…

45 másodperc éjfélig…

Lucius ökölbe szorította a kezét, és célzott a pálcájával. Ellen kell állnia… muszáj koncentrálnia… nem lehet… nem adhatja meg magát… Perselusnak…

30 másodperc maradt…

- Azt hiszem, valaki rossz kisfiú volt – mondta Piton vontatottan, és még közelebb lépett. – Talán meg kéne, hogy büntesselek?

Ó Merlinre. Csak büntetést ne említsen. Gyerünk Lucius koncentrálj, KONCENTRÁLJ…

15 másodperc…

Lucius megkockáztatott egy gyors pillantást Piton felé. Hirtelen egy semmiből jött fuvallat söpört keresztül Draco szobáján, és meglobogtatta Piton fényes, fekete haját.

Lucius ismét nyelt.

Tíz… kilenc… nyolc…

- Gyerünk Lucius – suttogta Piton, immár olyan közel állva a másikhoz, hogy az szinte érezte Piton meleg leheletét a nyakán. – Gyere a papához…

hét… hat… öt…

Piton most már közvetlenül mögötte állt.
- Csak add meg magad Lucius! – lehelte Piton a szőke fülébe. – Olyan vad, perverz, állatias szeretkezésben lesz részünk, amiről a fiad és Potter még csak nem is álmodnak.

négy… három… kettő…

- Ó, a fenébe vele – csattant fel végül Lucius, és elhajította a pálcáját. – Draco egy bőrnadrágos, válltáskás, Madonna-imádó, nyuszigazda, Potter-kefélő homokos – pont, mint az apja.

Azzal megfordult, és Piton karjaiba vetette magát. Karjaival átkulcsolta a nyakát, lábait pedig a dereka köré fonta.

- TIÉD VAGYOK, PERSELUS!

-----

A következő napon a gyenge, téli napsugaraknak végül dél körül sikerült áttörniük a felhőtakarón, és megvilágították a Malfoy-kúriát, ahol rettentően összezavarodott vendégek százai ébredeztek, annál is zavarbaejtőbb helyzetekben.

Ron és Hermione az ebédlőasztal tetején találták magukat, a déli próféta három riporterének társaságában, és mind az ötüket totál beborította az előző esti előétel. Ginny, a szemét kinyitva döbbent rá, hogy feje Neville Longbottom hasán nyugszik, melyet különböző színű rúzsfoltok tarkítottak. Mellette Parvati és Lavender feküdt. Nigel, a fotós Rodolphus Lestrange-dzsel ölelkezett szorosan, az idősebb Crack és Monstro pedig Averyvel és Macnairrel volt hasonló szituációban. Párna gyanánt mindannyian válltáskájukat használták.

- Uhh – vakarta meg Nigel az orrát, ahogy agyáig eljutott a szituáció kétes volta, orráig pedig reggeli gyilkos lehelet. – Heterók. – Ekkor közelebbről megnézte Macnairt. – Jah bocs, tévedtem.

Harry förtelmes, és egyszersmind túlságosan is ismerős zajra ébredt: Colin Creevy fényképezőgépének kattogására.

- Colin, mi a franc? – mordult rá kábán. Megpróbált felülni, de rá kellett döbbennie, hogy teljesen a padlóhoz szorítja két ember teste, akik keresztülfeküdtek rajta. Blaise és Seamus volt az. Még mindig a Harry Hajrázói pólókat viselték, és úgy tűnt, teljesen eszméletlenek.

- Istenem, annyira féltékeny vagyok! – sóhajtotta Colin, miközben folyamatosan a pillanat megörökítésén fáradozott. – Blaise és Seamus összebújhatott veled Harry! Várj csak, míg a többi klubtag megtudja!

Harry sóhajtott.
- Merlinre, mi a fene bajotok van? Add inkább ide a fényképezőt!

- Nem.

- Colin… - kérte Harry, és erőlködve próbált feltápászkodni Seamus és Blaise alól.

- NEM!

- ADD IDE!

- NEM! Nem kaphatod meg. Az ENYÉM! – Azzal Colin elrohant.

- Creevy, azonnal gyere vissza te kis kukkoló! Gyere vissza… ó bassza meg – mondta, és sokadszorra is összecsuklott a padlón Seamus és Blaise együttes súlya alatt.

Sóhajtott. Micsoda rémséges ébredés ez. De azért nem tudta nem észrevenni, hogy milyen szép és puha anyaga van a rózsaszín Harry Hajrázói pólóknak. Talán kéne egyet szereznie Hedvignek. Talán Blaise és Seamus csinálna egyet Harry Hedvigje felirattal. Az igazán édes lenne. Talán még olyat is lehetne, hogy Harry Nagyon Különleges Csodás Baglya: Hedvig, Aki a Legremekebb Bagoly, aki Valaha Repült a Föld Felett.

Hmmm. Na jó, talán mégsem.

-----

Draco a szobája padlóján ébredt, rettentő rossz hangulatban. Fájt a feje, a szájának nyomoronc íze volt, és egy leszbikus feküdt mellette. Fogalma sem volt, hogy került ide, vagy hogy mit csinált, vagy egyáltalán miért volt rózsa és ló szag. Pansyre nézett, aki totál ki volt ütve, és horkolt. Talán belőle jött ez a szag. A rózsáé vagy a lóé, nem tudta megállapítani.

Draco óvatosan felállt, és a földszint felé vette az útját. Óvatosan haladt, hogy ne nagyon mozgassa sajgó fejét. Az odalentről felszűrődő nyögések, és mordulások hallatán, élt a gyanúperrel, hogy a többiek is hasonló állapotban ébredtek, mint ő.

Mikor leérkezett a lépcső aljába, hirtelen összerezzent a hallt betöltő erőteljes fénytől, de agyát mindeközben egyetlen gondolat töltötte ki: meg akarta találni Harryt.

- Harry! – kezdte szólongatni. – Harry, merre vagy?

- Draco? Te vagy az? – jött egy bizonytalan hang a szalon felől. Aztán pedig… - Au, Blaise, Seamus, nem szállnátok le rólam?

- Harry! – Draco a szalon felé vette az irányt, óvatosan kerülgetve a padlón heverő megannyi eszméletlen testet. Besétált a szobába, és még épp látta, amint Harry kiszabadítja magát két rikítóan rózsaszín test alól, és óvatosan feláll.

Fájó feje ellenére, Draco odarohant Harryhez, és a nyakába ugrott, szinte ledöntve lábáról a másikat.

- Harry, úgy sajnálom a tegnap estét – kezdte Draco. – Szörnyen érzem magam. Tudtam, hogy féltékeny lettél azok miatt a modellek miatt, és egyszerűen elvesztettem a fejem, mikor Charlie-val láttalak. Én nem akartalak még féltékenyebbé tenni, és…

Harry egy gyors csókkal félbeszakította.
- Minden rendben – mondta aztán, és Draco dereka köré fonta karjait. – Én is nagyon sajnálom. Eszembe se jutott Charlie-val flörtölni, esküszöm.

- Tudom, hogy nem. Nem akartam féltékeny lenni, tényleg nem. És ne haragudj a modellek miatt, Harry.

- Mondtam, hogy rendben van. És nem mintha bánnám, de mi ez a hirtelen túlzásba vitt bocsánatkérés? – érdeklődött Harry. – Utálsz bocsánatot kérni bármiért is.

Draco vállat vont.
- Csak volt egy olyan szörnyű érzésem, mintha tegnap este majdnem elveszítettelek volna.

- Egy pár modell miatt? – Harry megrázta a fejét. – Egy kicsit több kell ahhoz pár modellnél, hogy lerázz magadról. Griffendéles vagyok, emlékszel? A végsőkig kitartó.

- Igen, de… nem számít – mondta Draco a fejét rázva. – Csak volt egy ilyen fura érzésem. És ha már a furcsaságoknál tartunk, mi a pokol történt tegnap este? Mindenkinek teljesen elment az esze.

- Nem tudom. Biztos volt valami abban a puncsban. Egy árva dologra sem emlékszem a veszekedésünk után. Csak sok elmosódott arcra, meg valami leprikónra.

- Hmmm. Én határozottan macskákra emlékszem – gondolkodott el Draco. – Leprikónra mondjuk nem.

- Harry! Malfoy! – Hermione hangja csendült ki a tömegből. A lány sietve közeledett a két fiú felé. – Beszélnem kell veletek!

- Hermione rajtad spenótkrém van? – mutatott Harry a lány arcán terpeszkedő hatalmas zöldes foltra.

A lány leintette.
- Nem fontos Harry. Most jutott eszembe valami. El kell mondanom nektek srácok.

- Nem várhat egy kicsit? Komolyan mondom, mindjárt szétrobban a fejem – panaszkodott Draco a halántékát masszírozva.

Hermione megrázta a fejét.
- Ez nagyon fontos. A hülyére kefélős bájitalról van szó, amit korábban megittatok. El se hiszem, hogy nem mondtam múlt éjjel, de teljesen kiment a fejemből a parti alatt. Na mindegy, figyeljetek, a bájital…

Hermione nem tudta befejezni a mondatát, mert hirtelen történt valami, ami magára irányította az összes jelenlévő figyelmét és kameráját.

- JÍÍÍÍÍÍ-HÁÁÁÁÁÁ!

Lucius Malfoy leszánkázott a nyugati szárny lépcsőjének korlátján, mindössze chapsot és cowboy kalapot viselt. Macskaügyességgel landolt a földön, majd megfordult, hogy folytassa a rohanást, amikor feltűnt neki, hogy nem elhanyagolható számú ember mered rá.

- Jó reggelt mindenkinek! – köszöntötte őket elégedetten. – Kellemes esténk volt, nemde?

Senki nem felelt, csak továbbra is meglepetten bámultak Luciusra. Aki egy: cowboynak volt öltözve. Kettő: majd kicsattant a jókedvtől. Itt valami nagyon nem stimmelt. Mi a fene történhetett, amitől…

- LÚÚÚ-CIÚÚÚSZ!!

A nyugati lépcső tetején Perselus Piton jelent meg.

- Hupsz, rohannom kell – villantott Lucius mindenkire egy mosolyt. – Remélem azért még maradtok teára.

Azzal elviharzott a dolgozó irányába.

Mindenki tátott szájjal bámulta, ahogy elszalad, aztán Pitonhoz fordultak, aki fél kezében egy divatlapot lobogtatva sietett le a lépcsőn.

- Jobb is, ha sietsz Lucius Malfoy, virgonc kis cikeszem – szólt utána Piton. – Mert ha elkaplak, kipróbáljuk a 47. oldalt. Ezt a különleges pózt csak Szexőrült Szigfrid idejében ismerték, szóval minden bizonnyal a leghihetetlenebb, legészveszejtőbb, leg… ööö… hmm…

Piton leért a lépcső aljára, ahol hirtelen felfedezte, hogy nincs egészen egyedül, ezért elhallgatott.

- Valaki nem látta véletlenül, melyik irányba szaladt Malfoy mester? – kérdezte aztán.

Erre minden kéz a teremben, egyetlen szó nélkül, Lucius dolgozójának irányába mutatott.

- Tökéletes – jegyezte meg Piton, és elhagyta a termet.

Az összes jelenlévő egy emberként dermedt sóbálvánnyá. Végül, egy örökkévalóság múlva Draco Harryhez fordult.

- Harry… az az apám volt?

Az Elszörnyedés nagyon enyhe kifejezés lett volna arra, ami Draco arcára kiült.

Harry alig észrevehetően összerezzent, majd lassan bólintott.

- És utána… az… Piton professzor volt? – tette fel Draco az újabb kérdést, és arcából eltűnt az összes szín.

Harry megint csak bólintott.

- Szóval akkor ők… ők… lécci, mondd, hogy ők nem…

- Sajnálom Draco – mondta Harry együttérzően –, de szerintem igen. – Elhallgatott, aztán gyengéden Dracóra mosolygott. – Nem is egyszer.

Azzal Harrynek nagyon kellett igyekeznie, hogy elkapja az ájultában összeeső Dracót.

-----

Draco pár pillanat múlva magához tért Harry karjaiban.

- Nem… NEM! Ez nem lehet… nem… apu… és Piton professzor… nem… - dadogta rögtön, ahogy felébredt. Harry kicsit megrázta.

- Hé, minden rendben van Draco. Ne aggódj, minden rendben lesz, ők csak…

- Egyáltalán semmi sincs rendben!

Harry és Draco felnéztek Hermione elképesztően bősz arcára, aki fúriaként tornyosult föléjük.

- Ti loptátok el a noteszem!

Harry nagyon igyekezett nem bűntudatos képet vágni.
- Noteszt? – kérdezte ártatlanul. – Miféle noteszt? Nem loptunk el semmiféle…

- DE IGEN! Elloptátok a noteszemet. 47. oldal! A Szexőrült Szigfrid által oly közkedvelt, rég elveszett póz. Hat hónapomba telt, mire ráleltem az információra, majd körültekintően lejegyeztem azt, és ezek után ti ketten ellopjátok a noteszem!

- Nem, mi nem! – mondta Harry meggyőzően. – Mi csak… öhm… kölcsönvettük, és…

Hermione egyre metszőbb tekintetét látva, torkára forrott a szó.

- És aztán még hazudtál is róla Harry James Potter! Nem tudom elhinni!

Draco meglepetten nézett Harryre.
- Te tudtál a noteszről?

Harry vállat vont.
- Úgy érted a „divatlapodról"? Aha, rájöttem, mi az valójában.

- Miért nem mondtál semmit? –kérdezte Draco kíváncsian.

- Mert olyan remek munkát végeztél. Semmi okát nem láttam, hogy véget vessek neki – vallotta be Harry.

Draco gunyorosan rávigyorgott.
- Milyen egy mocsok dög vagy te…

Harry visszavigyorgott.
- Nem, inkább te vagy az.

- MINDKETTEN AZOK VAGYTOK! ROMLOTT, SZÖRNYŰ, SZÉGYENLETES, ERKÖLCSTELEN…

- Jól van Granger, felfogtuk. – Draco összerezzent. – Jaj a fejem.

- Most hagyd békén egy kicsit jó? – ölelte magához Harry védelmezően. – Épp szörnyű megrázkódtatás érte. – Hátat fordított a még mindig vicsorgó Hermionénak, hogy Dracóra koncentráljon.

- Szegénykém – aggodalmaskodott Harry. – Teljesen kivert a víz. Had hozzak egy kis teát. – Kedvesen talpra segítette Dracót, aztán eszébe jutott valami.

- Várj csak Hermione – fordult oda a fújtató lányhoz. – Azt mondtad, valami fontosat akarsz mondani. Valamit a hülyére kefélős lötyiről.

- Igen, akartam – csattant fel Hermione. – El akartam mondani, hogy addig tart a hatása… - elhallgatott, és ördögi csillogás jelent meg a szemében.

- Igen? – kérdezte Harry élesen, aki maga sem volt épp türelmes kedvében. – Meddig tart a hatása?

Hermione rámosolygott, pontosan olyan mosollyal, amit kábé egy cápa vetne a gyanútlan halacskára. – Évekig Harry. Még évekig eltart a hatása.

- Ó – könnyebbült meg Harry. – Akkor miért volt olyan fontos ezt azonnal közölni?

- Hát tudod, ismersz. Én és a tudomány – mondta Hermione már-már túlságosan is vidáman. – Egy másodpercre sem tudtam magamban tartani az infót.

- Igaz – ismerte el Harry előzékenyen. – Hát, kösz, hogy elmondtad.

- Bármikor Harry – mondta Hermione. Hangja olyan volt, akár a mérgezett méz. – Mire valók a barátok?

-----

Harry a szalon felé vezette Dracót, melynek ekkor hirtelen kitárult az ajtaja, és Bill meg Narcissa sétált ki rajta.

Kéz a kézben.

És száj a szájban.

Harrynek és Dracónak leesett az álla.

Harry hitetlenkedve, Draco azonban szörnyülködve meredt a párra, akik úgy smároltak, mintha mindjárt itt lenne a világvége. Harry kíváncsi lett rá, vajon abba fogják-e hagyni valaha, amikor egy hangos zaj szétválasztotta őket. Konkrétan Draco rájuk üvöltött.

- ANYA! Mit csinálsz?

Bill és Narcissa szétváltak, és Narcissa minden bűnbánat nélkül a fiára mosolygott.
- Ó Draco, édes. A mami nem is látta, hogy itt vagy.

- Anyu, mi az eget művelsz? – faggatta Draco az anyját. – Hol voltál? És tisztában vagy vele, hogy az egy Weasley ott melletted?

- Hát persze, drágám. Ráadásul milyen csodálatos Weasley. De miért zsörtölődsz? – kérdezte.

Ez már túl sok volt.

- Ezt már nem tudom elviselni – fakadt ki Draco már szinte nyöszörögve. – Anyu, KÉRLEK mondd, hogy apu nem jött össze Piton professzorral, és te pedig nem egy Weasley-vel töltötted az éjszakát!

- Miről beszélsz szívecském? – nézett rá Narcissa zavartan. Odafordult Billhez és rámosolygott. – Felhúznád a zipzárt a ruhámon, édes? Ó, és bekapcsolnád a melltartómat?

Draco mély megrökönyödésére Bill készségesen eleget tett a kérésnek, és amint felzipzározta Narcissa ruháját, egy gyengéd csókot lehelt a nő vállára.

- Anyaaaa!

- Igen, drágám?

- Anyu, te tényleg Bill Weasleyvel töltötted az éjszakát?

- Ne butáskodj, szívecském – simogatta meg Narcissa Draco buksiját.

- De hiszen épp most smároltatok! Láttalak! Aztán meg belecsókolt a nyakadba!

- Ó, hát azért mert barátok vagyunk, édes. Ez csak egy baráti csók volt. Nézd csak! – Azzal Narcissa nyomott egy puszit Draco pofijára. – Látod? Csak egy apró puszi. Nézd, Harrynek is adok.

És Narcissa valóban Harryt is megpuszilta, aki azonnal elpirult.

- Látod édesem? Csak barátok. Most had adjak Billnek is még egyet. – Azzal jó hosszan megpuszilta Bill arcát.

- És talán még egyet.

Egy újabb puszi, kicsit közelebb a szájhoz.

- Hmmm… Bill, drága, elképzelhető, hogy tegnap este nem mutattam meg neked a seprűgyűjteményemet?

- Tényleg nem. Miért nem nézzünk meg most? Most rögtön.

Narcissa felkacagott, megragadta Bill kezét, és kivezette a szobából.

- Ó Istenem – mondta Draco sápatagon. – Ó kérlek, csak ne…

Ekkor még meghallották a távolodó Bill szavait, amint azt mondta Narcissának:

- Miért is ne mutatnám meg az én seprűgyűjteményemet? Bár nekem csak egy van, de az igen tekintélyes…

És aznap már másodszor, Harry elkapta Dracót, amint ő összecsuklott volna ájultában.

-----

Amint Draco magához tért, Harry gyengéden lefektette a szófára, és megkérte Yodát, hogy hozzon neki egy erős teát.

- Ez iszonyú… iszonyú… - ismételgette Draco egyre sápadtabban, miközben Harry nekilátott, hogy tejjel és cukorral turbózza fel a teát.
- Itt van, szívem, idd ezt meg! – nyújtotta a csészét Draco felé, aki hálásan kortyolni kezdte a nedűt.

- Köszönöm Harry – mondta, mire a másik megpuszilta a fejét.

- Minden rendben lesz, meglátod. Csak idd meg a teád! – mondta, Draco hátát simogatva. Ő ivott még egy kis teát és sóhajtott.

- Olyan iszonyú.

- Tudom kicsim, tudom.

- Az anyám egy Weasleyvel, az apám Piton professzorral… a kezelésemet fedező számlák hegyekben fognak állni.

- Tényleg rémes – mondta Harry együttérzően, mire Draco újabbat sóhajtott.

- Tudod, nem is tudom, melyiktől legyek jobban kiakadva – folytatta a mardekáros, a fejét rázva. – Attól, hogy az anyám lefeküdt egy Weasleyvel, vagy hogy az apám nyilvánvalóan Piton alatt töltötte az éjszakát?

Harry elgondolkozott.
- Ja, ez tényleg fogós kérdés.

- Úgy értem, azt tudtam, hogy az apám meleg – folytatta Draco zavarodott fejjel. – De soha nem hittem volna, hogy ő lesz alul.

Családi vonás, gondolta magában Harry.

De ezt most inkább megtartotta magának.

-----

Valamivel később, mikor már az összes vendég nagyjából összeszedte magát, majd a másnaposság kínjaitól gyötrődve megosztották egymással élményeiket a partiról, ismét Lucius Malfoy bukkant fel a teremben.

- Ismét köszöntök mindenkit! – kiáltotta. – Remélem, mindenki jól érezte magát tegnap este.

A vendégek vigyorogva néztek össze, majd egyszerre mordultak fel, és kapták a kezüket sajgó fejükhöz.

- Remek – jelentette ki Lucius elégedetten. – Hát, csak azért akartam benézni, hogy mindenkit meghívjak, hogy ünnepeljük együtt ma este az Újévet, itt a kúrián. Szívesen látlak benneteket a vacsorán, aztán pedig együtt figyelhetjük, ahogy leperegnek az év utolsó percei. Akárha egész hétvégén tartana Draco partija, rendben?

Újabb örömteli kiáltások hangzottak, melyeket újabb fájdalmas morgolódás követett.

- Lucius, mi tart ilyen sokáig? – csendült ki Piton türelmetlen hangja a dolgozóból. – Azt mondtad, csak egy pillanat! A tejszínhab elkezdett olvadni!

Lucius rákacsintott a tömegre.
- Nos, nekem mennem kell. Hív a kötelesség. Pá!

Azzal Lucius eltűnt a dolgozószobába vezető ajtó mögött.

-----

A délután estébe fordult, és a bálteremben felállított három, hosszú asztalon végre megterítettek a vacsorához. Draco a középső asztal végénél ült, és annak ellenére, hogy a szülinapja volt, olyan képet vágott mintha legalábbis a saját temetésén lenne.

Draco jobbján Harry foglalt helyet, aki együttérzően simogatta barátja lábát az asztal alatt. Harry mellett Narcissa volt – Bill Weasley ölében, velük szemben pedig Lucius és Perselus, akik már-már szemérmetlenül közel ültek egymáshoz, és folyamatosan sugdolóztak.

Pár pillanattal később, mikor már mindenki megtalálta a helyét, pazar ételek jelentek meg az asztalokon. Draco, színlelve, hogy minden rendben van, szólásra emelkedett.

- Nos… öhm… gondoltam szólok pár szót, ha már… öhm… az én szülinapom, na meg Újév is van, meg minden…

Elhallgatott és körülnézett. Harry próbált figyelni, de minduntalan megzavarta Narcissa és Bill látványa, akik megint egymás arcának estek. Lucius és Piton szintén nem zavartatták magukat, és még csak fel sem néztek, a többi jelenlévő pedig már az ételért nyúlt.

Draco ennek ellenére megköszörülte a torkát, és megpróbálkozott a beszéddel.
- Tehát eltelt egy újabb év… öhm… eltelt… egy újabb év… és remélem, hogy… hát jó volt. Úgy tűnik mindenki rátalált a párjára, ez egyszerűen csodás… Bill Weasley épp az anyám fülcimpáját rágcsálja… pont evés előtt… remek… nos… remélem a következő év is… jó, és… ó menjetek a pokolba, akkor együnk!

Visszahuppant a helyére és sóhajtott egyet. Harry együttérzően megveregette a karját, majd a sült krumpliért nyúlt.

Az étel fenséges volt, ahogy az már a Malfoy-kúrián lenni szokott. Mindenki boldogan falatozott, kivéve Dracót, aki továbbra is fejcsóválva meredt a szüleire.

Az se segített sokat – a legkevésbé sem – amikor időközben feltűnt Ron, hogy boldog születésnapot kívánjon Dracónak.

- Boldog szülinapot Malfoy! És szedd már össze magad! Irtó pocsékul nézel ki.

- Hú kösz Weasley – mondta Draco szarkasztikusan. – Ha nem vetted volna észre, az egész világom darabjaira hullott szét. Nézd meg a szüleimet! Nézzetek csak rájuk!

Ron és Harry pedig nézték. Lucius a saját tányérjából etette Pitont. Bill ezúttal Narcissa nyakát harapdálta.

Ron vállat vont.
- Nem annyira rossz. Emellett, a legbriliánsabb részét még fel sem fogtad ennek az egésznek.
- Ó igen? És vajon mi lehet az? – vetette oda Draco.

Ron gonoszul elvigyorodott.
- Ha a szüleid elválnak, és az anyád hozzámegy a bátyámhoz, akkor Ron bácsikádnak kell szólítanod.

Pillanatnyi döbbent csend támadt, majd…

- YODA!

A kis házimanó, egy apró pukkanás kíséretében, azonnal megjelent.

- Szólított, Malfoy mester?

- Whiskyt! Hozz nekem Whiskyt! Sokat! Kezdek nagyon kikészülni.

-----

Jóval később…

- Igazzáol ninsenek együtt, tudod Harry?

- Kik nincsenek együtt? Ideadnád légyszi a melaszos sütit?

- Api és Pi… pi… pitho provezo. Igazából nem… ninseek.

- Á, szóval itt tartunk. Köszi. Mit zagyválsz össze, hogy nincsenek együtt? Na és a mamád Billel?

- A mami, és az a Weazsly sinsenek együtt. Nemésnemésnemésnemésnem.

- Draco, édes, te részeg vagy.

Határozott fejrázás.

- Nem. Termézetesen nem. Tejjesen józan vagyok. Nagyon, akár egy… hát nagyon józan. Esküszöm.

- Aha, persze. Hát sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de úgy tűnik Bill Weasley immár az anyád játékszere.

- Nem, ő nemis! Sak baráááhtok. Anyuci is aszondta.

- És mit szólsz hozzá, hogy most már az apádat és Pitont is egy lapon kell említeni?

- Ne-hem! – Draco még határozottabban rázta a fejét. – Nem. Sak tapasztalatokat gyűjtenek.

- Draco, te most átmész tagadásba?

- Ki? Én? Nem én… ugyan! Ne légy nev… nev… hülye!

- Szóval akkor elismered, hogy együtt vannak?

- NEM! Ezs sak egy ilyen zakasz. Apci tökéletesen heteró.

- Tökéletesen heteró… persze… Draco, egyáltalán tisztában vagy jelenleg bármivel is, ami az apáddal kapcsolatos?

- Sak azzal, hogy heteró. Naon heteró. Imájja a mamát. Naggyon hüsééges.

- Hűsé… igen. Oké, édes. Azt hiszem Mr. Tagadás ma estére már elég Whiskyt ivott. Miért nem mész, és fekszel le?

- Nem! Nem vagyok fáradt… nem vagyok… nem… mmmmmmmm… zzzzz…

-----

Miután Draco álomba merült a kuglóf fölött, Harry óvatosan az ölébe fektette szőke fejét, majd nekifogott, hogy befejezze a vacsorát. A probléma az evéssel, azon kívül persze, hogy Draco egy kicsit akadályozta benne, plusz Bill és Narcissa még mindig egymás száját falták, az volt, hogy akaratlanul is megütötte fülét Lucius és Piton beszélgetése.

- Istenem, olyan dögös voltál múlt éjjel – jegyezte meg Lucius, miközben krumplipürét nyalogatott le Piton, felé nyújtott ujjairól.

- Mmm, te is – felelte Piton félig lehunyt szemmel, ahogy Lucius szája rácuppant az ujjára. – Most is dögös vagy. Nagyon szexi… és olyan étvágygerjesztően…

- Meleg? – kotyogott közbe Harry. Erre két egyformán bosszús fej fordult az irányába.

- Te meg mit keresel itt Potter? – kérdezte Piton. Hangjából ingerültség csendült ki.

- Draco barátja vagyok, emlékszik? – Harry jelentőségteljesen nézett eközben Lucius Malfoyra. – Most, hogy maga Piton ujját szopogatja, már el tudja ezt fogadni?

Lucius sóhajtott.
- Azt hiszem… lassan hozzászokom a tényhez, hogy a fiamnak fiúja van. De hogy miért épp te, azt sosem fogom megérteni. – Visszafordult Pitonhoz. – El se hiszem, hogy egész téliszünet alatt nekem kell gondoskodnom a Kis Túlélőről.

- Fogadd őszinte részvétemet – mondta Piton együtt érzően.– Akkor úgy is mondhatjuk, hogy most Potter gyámja vagy?

- Úgy van. És meg kell mondjam, igazán szemtelen kölyök.

- Én is itt ülök, ha nem tűnt volna fel – vetette közbe Harry sértetten. – Minden szót hallok.

Lucius és Piton nem törődtek vele.

- Igen tudom. Van vele órám. Arrogáns kis mocsok. Akárcsak az apja. Bár megjegyzem, ebben a Potter féle arroganciában mindig is volt valami… csábító, nem gondolod?

Harrynek elakadt a lélegzete.
- MIT mondott az imént?

- Ó igen. Mindig olyan mérges voltam Jamesre, amiért lányokkal flörtölt, rám meg mindig csak úgy tekintett, hogy: „Ugyan Lucius, tudod, hogy engem akarsz." És a fenébe, hogy mennyire igaza volt.

- Na igen, hát ki ne akarta volna őt? De komolyan az a pasi totál seggfej volt, és mégse volt belőle elég soha

Harry teljesen elborzadt.
- Professzor… professzor, maga most azt mondta…?

Lucius felvonta a szemöldökét.
- Szóval te és James…

- Mi? Ó nem, nem. Csak egy rakás megoldatlan szexuális feszültség, tudod. Ami talán megszűnt volna, ha…

- ELÉG!!! ELÉG!!! MERLINRE HAGYJÁK MÁR ABBA A CSEVELYT AZ APÁMRÓL!!! KOMOLYAN KIAKASZTANAK!!!

- Mi ütött beléd, Potter? – vonta fel Piton a szemöldökét. Aztán Luciushoz fordult. – Merlinre, Potter annyira idegesítő. Te vagy a gyámja. Nem tehetsz valamit?

- Tulajdonképpen de igen, tehetek. Mint a felügyelője, olyan büntetést szabok ki rá, amilyet csak akarok.

- Ó te szerencsés dög! Én csak házpontokat vonhatok le, és büntetőmunkát adhatok.

- És rendszeresen él is ezzel a lehetőséggel, nem gondolja? – bosszankodott Harry.

- Ó kérlek, büntesd meg Lucius! – mondta Piton. Hangja izgatottan csengett. – Tedd meg értem.

- Érted bármit Persi! – mondta neki Lucius, gyengédségtől csöpögő hangon, majd Harryhez fordult. – Potter! Szobafogság!

- Mi? De nem is csináltam semmit! Mi az, hogy szobafogság? Mi a fenéért kapok szobafogságot?

Lucius ördögien vigyorgott.
- Mert ez boldoggá teszi Perselust.

Piton arcára önelégült kifejezés kúszott.
- Büntesd még Lucius! Annyira boldoggá teszel vele.

- Mi… mi van? Maga mocskos PERVERZ… - dadogta Harry.

- Vigyázz a szádra Potter! Ne légy goromba a vendégünkkel! Ezért egy hétig nincs zsebpénz!

- Egyébként sem kapok magától zsebpénzt – vonta össze a szemöldökét Harry.

- Ó. – Lucius meglepettnek tűnt. – Nos, ebben az esetben ma este nem kapsz desszertet. És korán kell lefeküdnöd.

- Most biztos viccel velem. – Harry több volt, mint bősz. Lucius és Piton viháncoltak, akár az iskolás lánykák.

- Még! Még! Ez annyira mókás!

- Potter, nem küldhetsz baglyot a barátaidnak!

- Mi? De én…

- És sehova nem mehetsz hopp porral vagy egy hétig!

- De…

- És ki kell takarítanod ma este Draco szobáját!

Harry duzzogni kezdett.
- Maga egy szörnyen rossz ember Lucius Malfoy.

- Ó, elfenekelhetem Lucius? Légyszi! Már hat éve ráférne.

- Oké, ennyi volt! Ez már túlmegy minden határon – mondta Harry sértődötten. Narcissához fordult, aki persze Bill ölében foglalt helyet. – Mrs. Malfoy – mondta neki komolyan, meghúzogatva a köpenyét. – Mr. Malfoy meg akar büntetni. Már megint.

A Lucius és Piton páros gyilkos pillantásokat villantott Harryre.

Narcissa abbahagyta a Billel való csókolózást, épp csak annyi időre, hogy tisztázhassa a dolgot.
- Lucius, hagyd békén szegény Harryt! – korholta, majd rámosolygott Harryre. – Harry drágám, ne is hallgass egy szavára se, rendben van?

Azzal folytatta a kellemes fogászati ellenőrzést Billel.

- Köszönöm Mrs. Malfoy – mondta Harry, egy Pitonra és Luciusra vetett diadalmas pillantás kíséretében.

- Te aztán tudod, hogy rontsd el a mókánkat, Potter – zsörtölődött Lucius. – Talán mégiscsak át kéne adjalak a Sötét Nagyúrnak.

Piton megköszörülte a torkát.
- Nos… öhm… azért ilyesmit mégsem tennél, ugye? Úgy értem ez azért egy kicsit erős… átadni Pottert a Sötét Nagyúrnak, meg minden…

Lucius zavartan nézett rá.
- De hát azt hittem jó ötletnek fogod tartani, ha már egyszer Halálfa… Óóó! – Közelebb hajolt, hogy súgjon valamit Pitonnak. – Potter nem tudja, hogy halálfaló vagy igaz? Ne aggódj, nem mondom el neki.

Harry, aki minden egyes szót hallott, kérdőn nézett Pitonra. A professzor a lehető legártatlanabb arckifejezéssel tekintett vissza rá.

- Mi van? - tátogta oda Harrynek.

- Tudja, hogy maga kém? - tátogta vissza Harry.

Piton egy pillanatig kényelmetlenül fészkelődött. Ez elég is volt Harry számára válasz helyett.

- Elmondom neki – tátogta neki Harry gonoszul mosolyogva, és Luciusra mutatott.

- Potter – fakadt ki erre Piton hangosan, de Lucius ezt a pillanatot választotta rá, hogy felpattanjon.

- Mindenki! Két óra maradt éjfélig! – mondta vidáman. – Na, ki akar játszani addig egy kis társast a szalonban?

Lucius bejelentését hatalmas örömujjongás követte az „üzletfelek" részéről és egy emberként kivonultak a bálteremből.

-----

Pár vidám játékkal eltöltött óra után, immár majdnem éjfél felé járt az idő. Harry egy kanapén ücsörgött a szalonban, a mélyen alvó Draco fejével az ölében. Jókedvűen csevegett Ronnal és Hermionéval az elmúlt pár hónapról, miközben Draco haját simogatta.

- Ez a hatodik év messzemenően a legjobb volt, nem igaz Harry? – jegyezte meg Ron. Harry lenézett az alvó Draco alakjára.

- Igen – mondta kedvtelve, és lehajolt, hogy megpuszilja Draco fejét. – Messze a legjobb.

Hermione és Ron a szemüket forgatták, de azért mosolyogtak.

- Ó hát itt vagy Harry drágám! – trillázta Narcissa, aki épp akkor vált ki a sokadalomból, és odasétált hozzájuk. – Az pedig Draco, aki az öledben alszik?

- Igen – bólogatott Harry. – Meglehetősen nehéz napja volt. Azt hiszem kimerült egy kicsit.

- Szegény kis drágám – simogatta meg Narcissa Draco fejét. – De azért felébreszted a visszaszámlálásra, ugye Harry?

Harry összevonta a szemöldökét.
- Igazából, arra gondoltam, talán hagyom, hogy szépen átaludja az egészet.

- Átaludja? Azt már nem! – Ekkor Lucius sétált oda a csapathoz, és szemügyre vette szundikáló csemetéjét. – Biztos vagyok benne, hogy Draco együtt akarja köszönteni velünk az újesztendőt.

- Na ebben nem vagyok biztos – vettet közbe Harry Billt és Pitont fürkészve, akik Draco szülei mögött várakoztak.

- Ne aggódj Harry drágám – énekelte Narcissa. – Draco nem akarná elmulasztani az újévet. Lucius, édes, megtennéd, hogy fölébreszted? – hagyta meg, azzal otthagyta őket, hogy visszatérjen Billhez.

- Igazából, én tényleg azt hiszem, hogy ő jobban szeretné…

De semmi foganatja nem volt tiltakozásának, Lucius pálcája máris Dracóra mutatott.

- Enervate!

Dracónak felpattant a szeme, és felült Harry ölében.
- Mi a… huh… ki…? – pislogott zavartan.

- Hmmm… - mondta Lucius. – Jobb lesz egy ilyen is. - Sobrietus!

Draco homályos tekintete hirtelen befókuszált, és Harryre pislogott.

- Na így már jobb. És nézd csak, 15 perc maradt éjfélig! Hol van Perselus? Azt hiszem, én korábban nekilátok az újévi csóknak.

Azzal Lucius elballagott. Draco rémülten nézett Harryre.

- Hát nem álom volt.

Harry és Hermione sajnálkozva nézték.

Ron azonban csak vigyorgott.
- Kérsz egy puszit Ron bácsikádtól?

Draco szeme összevissza ugrált az anyja és Bill, az apja és Piton között. Az anyja és Bill… az apja és Piton… az anyja és Bill… Ron bácsi.

Draco ismét Harryre nézett, és esdeklő tekintettel azt mondta:

- Harry! Szexeljünk!

- Bocs, de hogy mi?

- Mondom szexeljünk! Most! – mondta Draco, jól kihangsúlyozva minden egyes szótagot. – Kefélj eszméletlenre, dugj meg a padlón. De olyan durván, hogy ne emlékezzek egyetlen árva dologra se a ma éjszakából, csak a szexre. Vetted?

Harry, akinek totál elhomályosult a tekintete Draco meggyőző szónoklatától, mindössze eltátotta a száját.

- Ó igen Harry, ez egy remek ötlet. Szerintem is szexelnetek kéne – értett egyet Hermione gyanúsan hevesen. – Az tényleg segítene neki a felejtésben.

- De… de biztos vagy benne? – Harry egy kicsit aggódott Draco jelenlegi elmeállapota miatt.

Hermione hevesen bólogatott.
- Ó igen. Igazán segítene neki. Tulajdonképpen szerintem úgy kéne megdugnod, mint ahogy akkor csináltad, amikor hülyére kefélted.

- IGEN! – vágta rá Draco. – IGEN! Úgy kefélj. Pont úgy. Azt akarom, hogy szétbaszd az agyam.

Harry habozott.
- Nem is tudom… biztos, hogy nem vagy te még mindig részeg?

- Nem, egyáltalán nem részeg – szögezte le gyorsan Hermione. – Gyerünk Harry. Ne kíméld!

- De ez a sok ember… - kezdte Harry, és körültekintett a tömegen. Barátok, a család, riporterek, „üzletfelek"… mind az Újév ünneplésére vártak. Draco közelebb hajolt.

- Beijedtél, Potter?

Ez hatott.

- Csak szeretnéd – felelte Harry, és felállt, felhúzva magával Dracót is. – Gyerünk szöszi. Most véged van.

Hermione elégedett mosollyal nézte, ahogy elsétálnak, Ron pedig felvonta a szemöldökét.

- Mire fel ez az öntelet vigyor? – faggatta suttogva barátnéját.

- Csak – súgta vissza. – Emlékszel mikor elmeséltem, hogy a hülyére kefélős bájital hatása 2 holdciklus alatt elmúlik?

Ron bólintott.

Hermione gonoszul vigyorgott.
- A második holdciklus pontosan két óra, és tizenöt perc múlva véget ér.

Ronnak leesett az álla.

- Hermione! – mondta elképedten. – Ezek szerint Harry megint hülyére fogja kefélni Dracót! Főleg azután a kis lelkesítő szónoklat után.

- Tudom – vihogta Hermione romlottan. Ron szigorúan nézett rá.

- De hiszen ezt nem hagyhatod.

- De ellopták a NOTESZEMET!

Ronnak tátva maradt a szája.
- Ellopták a noteszedet? A kis fekete noteszt? Amit mindig használunk?

Hermione bólintott.

Ron megpördült, és a távolodók után kiáltott.
- Hé Harry, Malfoy!

Harry és Draco már majdnem kiléptek az ajtón, de erre megálltak és visszafordultak, hogy meghallgassák, mit akar Ron.

Ron rájuk mosolygott.
- Miért mennétek fel egész Malfoy szobájába szexelni? Az olyan messze van. Miért nem használjátok ezt a terem melletti szobát?

- Arra a szobára gondolsz, ami közvetlenül emellett a zsúfolt terem mellett van? Benne a kanapékkal? Amit be sem lehet rendesen zárni?

- Arra.

Harry és Draco összenéztek, majd Draco vállat vont.

- Tényleg sokkal közelebb van. Menjünk.

És Harry legjobb barátai nézték, amint Harry és Draco elmennek, és Hermione Ronra vigyorgott. – Galád vagy. Aljas mocsok.

Ron viszonozta a vigyort.
- Nem, te vagy az.

-----

- Öt… négy… három… kettő… egy! – a boldog csődület felsikoltott, ahogy az óra elütötte az éjfélt. – BOLDOG ÚJÉVET!!

PUKK!

Lucius megdermedt. Tudta, mi volt ez a pukkanás.

Odafordult Pitonhoz, és a többi „üzletfélhez".

- Mindjárt visszajövök – suttogta, mire ők mindentudóan bólogattak.

Elindult az ajtó felé, de egy riporter elkapta a karját.

- Mi volt ez a pukkanás? – kérdezte gyanakodva.

- Ó, csak Tudjak… tudja az az istenverte nyuszi zajong. – mondta Lucius megtévesztően vidám mosollyal. – A nyuszik annyira hangosan ugrálnak… hogy hm…

Újabb hangos pukkanás hallatszott, aztán egy kiáltás.
- Féregfark, te idióta, pont az új cipőmre hoppanáltál! Tudod milyen nehéz ilyen tűsarkút találni negyvenkettes méretben?

Lucius arcára ráfagyott a mosoly.
- Hát akkor megyek és megnézem azt a nyuszit, oké?

Gyorsan elhagyta a szalont, ügyelve rá, hogy óvatosan de jól becsapja maga mögött az ajtót.

-----

- Üdv Nagyuram! – köszöntötte Lucius a Sötét Nagyurat, amint belépett a dolgozóba, ahol az Féregfarkkal pörlekedett. – Micsoda öröm látni téged. Boldog újévet! Nem, nem adhatom át Harry Pottert.

Voldemort fanyar mosolyt villantott Luciusra.
- Honnan tudtad, mit akarok kérdezni?

- Ráhibáztam. – Lucius odament egy szekrényhez, és magához vett egy csomagot. – A tiéd Nagyúr. Boldog karácsonyt!

A Sötét Nagyúr felélénkült.
- Ó Lucius, csak nem a pizsama, amit annyira akartam? Annyira rendes tőled. – Átvette a csomagot Luciustól és elsüllyesztette azt zöld, pikkelyes válltáskájába. – Szóval, hogy tetszik az új válltáskád? Szerintem nagyon jól kiegészíti a halálfaló talárt.

- Úgy is van, Nagyuram. Hatalmasságodat csak elképesztő divatérzéked múlja felül.

- Ugyan! Túlzásokba esel. Habár tudod ugye, az összes halálfalómnak szereztem egyet. Na jó, kivéve Bellát, ő egy szép nagy kardot kapott, mindenféle mágikus képességgel felruházva.

- Nos, én imádom az enyémet – igyekezett leszögezni Féregfark, saját fukszia színű táskájára mutatva a vállán. – Elképesztő hasznos, ha sajtraktározásról van szó.

- Tényleg? – csevegett Lucius. – Hát tudjátok Perselu… öhm, úgy értem a feleségem már vár, szóval talán vissza kéne mennem. Kivéve persze, ha van még valami egyéb…

- Nem, már megyünk is. De teljesen biztos vagy benne, hogy nem lehetne…?

- Nem. Harry Pottert nem.

Voldemort sóhajtott.
- Hát jól van. De egyszer úgyis elkapom azt a kis bajkeverőt. Arra mérget vehetsz.

- Hát persze, Nagyúr – mondta Lucius, miközben elhagyta a dolgozót.

- Akkor visszamegyünk a Denem házba? – kérdezte Féregfark.

A Sötét Nagyúr bólintott.
- Pontosan. – És már épp dehoppanált volna, amikor valamin megakadt a szeme.

- Hé, mi ez?

Az egyik, bőrkanapé melletti asztalkán a legfrissebb divatlap hevert.

- Na nézd csak! – kiáltott fel Voldemort nagyúr. Odasétált, és felvette a magazint. – Majd meghalok, hogy lássam milyen dísztalár lesz menő a téli szezonban. Lucius biztos nem bánja, ha ezt itt kölcsönveszem. Biztos nagyon hasznos lesz.

És miután beletömte a divatlapot a válltáskájába, dehoppanált.

VÉGE