Pandora szelencéjét őrizni

Eredeti cím: Guarding Pandora's Box
Írta: Maureen Thayer
Link az angol nyelvű eredetihez: a profilomban, mert itt nem engedi.
Fordította: Wings90

Típus: Gen
Kategória: akció/kaland, félelem, fájdalom/vigasztalás, dráma, toldalék a részhez
Korhatár: PG
Figyelmeztetés: erőszak
Spoiler: Stargate The Movie, In the Line of Duty, Need, Touchstone, Forever in a Day, Jolinar's Memories, The Devil You Know, Shades of Grey, New Ground, Absolute Power
Összefoglalás: Az Absolute Power (Teljhatalom, 04x17) című rész folytatása. Daniel, aki szégyelli magát azért, ahogy a Shifu által adott álomban viselkedett, nem akarja hogy a goa'uld genetikai tudást bárki is megszerezze. De vajon meg tudja-e akadályozni?

A fordító jegyzetei: Minden gépelési vagy fordítási hibáért elnézést kérek, de ez az első fordításom, és ezeket a részeket nem láttam magyarul. Ki fogom egyszer javítani, de az még oddéb van.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

1. fejezet

Mindenki az eligazítóteremben ült, egy bizonyos személyre figyelve. Ez a személy Daniel Jackson volt. Daniel próbálta nem figyelembe venni a fürkésző tekinteteket, inkább az asztalt bámulta, mint hogy felnézzen.

- Dr. Jackson, el tudná mondani hogy mi történt önnel azalatt amíg eszméletlen volt? - kérdezte halkan Hammond tábornok. - A fiú azt mondta, hogy tanítja.

- Hát... igen, tanított. Úgy van. - motyogta Daniel.

Volt valami Daniel hangjában, ami felkeltette Jack figyelmét. Igen, biztos, hogy valami zavarja Danielt, de próbálja nem kimutatni.

- Pontosan mit tanított magának? - faggatózott a tábornok.

A régész végre felemelte a fejét, és nyugodt kifejezést kényszerített az arcára.

- Azt, hogy a goa'uld tudás, amit ő hordoz, túl veszélyes ahhoz hogy bárki is hozzáférhessen.

- És hogy tanította meg ezt? - kérdezte Aldwin, a tok'ra.

- Úgy, hogy nekem adta azt a tudást.

Mindenki kihúzta magát a székében.

- Birtokodban van a goa'uldok tudása? - kérdezte Sam izgatottan.

Daniel megrázta a fejét. - Nem, már nem. Álmodtam, és abban az álomban enyém volt a tudás. De már nincs meg. Nem emlékszem semmire egyik fegyverről vagy szerkezetről sem amit építettem.

- Miféle fegyverek? - kérdezte Jack.

- Olyanok, amilyenek nincsenek a goa'uldoknak. Legalábbis néhány olyan volt.

Ez még jobban felkeltette a többiek érdeklődését.

- Biztos vagy ebben, Daniel Jackson? - tudakolta Teal'c.

- Igen. Ha lenne olyan technológiájuk, a legapróbb esélyünk sem lenne ellenük, és már rég használnák őket egymáson.

- Például? - kérdezte Aldwin.

- Például olyan gépek amik könnyen működésképtelenné tesznek egy kaput, vagy érzékelik a goa'uld hajókat több ezer fényév távolságban is, és olyan fegyverek, amik át tudnak hatolni a pajzsokon és el tudják pusztítani az anyahajókat.

- Szuper - jegyezte meg Jack. - Szívesen venném, ha lenne néhány ilyen kicsikénk.

- Jack, azok miatt a "kicsikék" miatt a Föld egy nukleáris háború szélén állt. - mondta Daniel.

- Ó. Hát azt hiszem, ez hátrány.

- Hogy érti ezt, Dr. Jackson? - kérdezte Hammond. Daniel csak legyintett.

- Ez most nem számít. A lényeg az, hogy a tudás amit birtokoltam abban az álomban, a tudás Shifu elméjében sokkal több, mint amilyet bármelyik goa'uld tudatosan birtokol.

Hammond összevonta a szemöldökét.

- Hogy lehetséges ez?

- Shifu két goa'uld gazdatest gyermeke. - válaszolta Aldwin elgondolkodva. - Lehetséges hogy birtokában van olyan emlékeknek és tudásnak amihez a goa'uldok nem férnek hozzá, pedig az ő elméjükben is ott van. Lehet, hogy a két gazdatest genetikai anyagának egyesülése valahogy felszínre hozta azokat az emlékeket a gyermekben.

Daniel bólintott.

- A látomásban, amit Sha're küldött nekem, azt mondta, hogy a Harsesis a goa'uldok összes titkát, összes tudását birtokolná. Ezért nemzett Apofisz egy Harsesist annak ellenére hogy tilos, és ezért akarták annyira megtalálni Shifut a rendszerurak. Egy goa'uld Shifu testében birtokolná azt az összes tudást, és legyőzhetné könnyedén a többi goa'uldot.

- Ez nem valami megnyugtató, Daniel. - mondta Jack. A régész odafordult hozzá.

- Ne aggódj, Jack. Shifu biztonságban van. Nincs abban a veszélyben hogy gazdatestté válik. Ebben biztos vagyok.

- Igen, gondolom nehéz lenne egy kígyónak bemászni olyasvalaki testébe, akinek nincs teste...

- De ez csak megerősíti hogy mi vagyunk azok akiknek az irányítása alatt kell hogy legyen az a tudás - mondta Aldwin. - Hisz ez képessé tenne minket arra, hogy végleg legyőzzük a goa'uldokat.

Daniel megrázta a fejét.

- Túl veszélyes.

A tok'ra rábámult.

- Dr. Jackson, értékelem a véleményét, de a jó kezekben...

- Nem! - szakította félbe Daniel. - Ez egy Pandora szelencéje aminek csukva kell maradnia.

Aldwin értetlenül összevonta a szemöldökét.

- Pandora szelencéje?

- A görög mitológiából való. Epimetheus, az első ember akit Zeusz isten alkotott, Hádésszal, az alvilág istenével bezáratta egy dobozba a betegségeket, éhséget, reménytelenséget, kegyetlenséget és minden más szörnyű dolgot. Egy kis idővel később ezt a szelencét rábízták Pandorára, az első nőre, és figyelmeztették, hogy ha kinyitja, annak szörnyű következményei lesznek. De Pandora túl kíváncsi volt, a szelence csábítása meg túl nagy. Pandora kinyitotta, és így kieresztette azokat a szörnyű dolgokat a világba. Shifu tudása is olyan mint az a szelence. Ha kinyitják, csak gonosz jönne ki belőle, és azt a gonoszt már soha nem lehetne visszazárni a szelencébe.

- Daniel, nem akarok ellentmondani neked, de remény is volt Pandora szelencéjében - mutatott rá Sam.

- Igen, de bár a remény segítségével könnyebb elviselni a fájdalmat amit Pandora eresztett ki a világba, mégsem tudta semmissé tenni a történteket. Sokkal jobb lett volna, ha a szelencét sosem nyitják ki. Gondolhatják úgy hogy Shifu tudása a legjobb esélyünk a goa'uldok legyőzésére, de én tudom, hogy nem éri meg a veszélyt. Maguknak fogalmuk sincs, milyen gonoszság jár azzal a tudással együtt.

Aldwin megrázta a fejét.

- Attól félek, nem értek egyet önnel, Dr. Jackson. - Odafordult Hammond tábornokhoz. - Tábornok, habár Dr. Jacksonnak nincs tudatos emléke a tudásról amit a Harsesis adott neki, lehetséges, hogy a memória-előhívó szerkezettel felszínre hozhatnánk azokat az emlékeket. Szeretnénk...

- Nem! - mondta Daniel erélyesen. Jack ránézett, és látta a félelmet a régész szemeiben. Daniel felállt, az egész testtartásán tisztán látszódott a feszültség. - Ebbe nem fogok beleegyezni.

Daniel testbeszédére ügyet sem vetve, nyugodtan válaszolt Aldwin.

- Dr. Jackson, azt hinné az ember, hogy mindenki közül ön akarná legjobban, hogy olyan fegyvereink legyenek amik legyőzhetik azokat, akik felelősek azért, hogy ön elvesztette a feleségét.

Daniel dühtől lángoló szemekkel fordult oda a tok'rához, akit mintha odaszegeztek volna a székéhez. Jack majdnem összerezzent a nyelvész arckifejezése láttán, és örült, hogy nem ő a célpontja Daniel haragjának.

- Ne merészeljen arról beszélni hogy mi történt a feleségemmel! - kiabálta Daniel. - Maga egyáltalán nem figyel rám! A goa'uld tudás gonosz, nem hozhat mást, csak fájdalmat, szenvedést és halált. Mindenki lelkét megrontja aki a birtokába jut. Mit gondol, miért tanította meg Oma Shifut felejteni? Mert tudta, hogy sosem szabad birtokolnia azt a tudást. Tudta, hogy mit tehetnek azok az emlékek. - Daniel kihúzta magát. - Semmi miatt, amit tesz vagy mond, sem fogom meggondolni magam. Shifut nem érheti el, és bármilyen goa'uld tudás van is a fejembe zárva, ott is marad.

Azzal Daniel szó nélkül sarkon fordult és kiviharzott a szobából. A távozását hosszú csend követte, amit végül a tok'ra tört meg.

- Hammond tábornok, ragaszkodnom kell ahhoz...

- Adja fel, Aldwin - mondta Jack. - Hallotta Danielt. Nem fog turkálni az emlékeiben, úgyhogy csak felejtse el.

Jackre ügyet sem vetve, a tok'ra visszafordult Hammondhoz.

- Ön Dr. Jackson főnöke, ugye? Megparancsolhatja neki hogy vesse alá magát az emlék-előhívónak.

A tábornok összehúzta a szemöldökét.

- Van valami, amit meg kell értenie arról ahogy mit itt a dolgokat csináljuk, Aldwin. Lehet, hogy Dr. Jackson a parancsnokságom alatt áll, de attól még nem rabszolga. Megvan rá a joga, hogy visszautasítsa a parancsot, ha rossznak érzi. Még ha a katonaság tagja is lenne, a törvényeink akkor is megadnák neki a jogot hogy visszautasítson egy parancsot ami törvénytelen vagy nyilvánvalóan erkölcstelen. Tisztán látszik hogy Dr. Jacksonnak jó oka van azt hinni, hogy a goa'uld tudás megszerzése katasztrofális lenne, és én már régen megtanultam hogy figyeljek rá és tartsam tiszteletben, amit hisz, különösen azért, mert általában igaza van. Dr. Jackson már válaszolt, és én tartom magam hozzá.

Aldwin felállt, és látszott rajta, hogy a döntés nem teszi túl boldoggá.

- Beszélni fogok a Tokra Nagytanáccsal erről. Valószínűleg megint kapcsolatba fogunk lépni önökkel.

Mindenki tudta hogy mit ért ezalatt a tok'ra: hogy a Nagytanács ebbe valószínűleg nem akar majd belenyugodni, és megpróbálják majd rávenni Danielt és Hammondot hogy gondolják meg magukat.

- Rendben, akkor vigyen el egy üzenetet Jacobnak, jó? - mondta Jack. - És mondja meg neki hogy adja át az üzenetet a Nagytanácsnak. Az üzenet: "majd ha fagy". Ő érteni fogja.

Aldwin szemöldökráncolva elhagyta a szobát.

- Köszönöm, hogy Daniel mellé állt, uram - mondta Jack a parancsnokának.

- Nem volt nehéz döntés, ezredes, főleg azután nem hogy láttam, mennyire elkeseredetten ellenezte Dr. Jackson az emlék-előhívő használatát, és meghallgattam az érveit. Megkockáztatnám a feltevést, hogy abban az álomban, amit a fiútól kapott, Dr. Jackson nagyon tisztán láthatta, milyen veszélyeket rejt a goa'uld tudás.

- Na igen. Azt hiszem beszélnem kéne vele erről.

- Ne nagyon erőltesse őt, Jack - tanácsolta Hammond. - Egyértelmű, hogy bármit is látott abban az álomban, nagyon nyugtalanítja. Bár, ennek ellenére, kérni fogok tőle egy részletes jelentést. Azt hiszem, szükséges lesz az a jelentés ahhoz, hogy rávegyük a tok'rákat hogy hagyjanak minket békén, és hogy megakadályozzunk bizonyos illetőket a kormányunkból abban, hogy ők is akarják az emlék-előhívást.

- Igen, uram.

Az ezredes elengedte a CSK-1-et és visszatért az irodájába.

- Most akar beszélni Daniellel, uram? - kérdezte Sam, miközben kiléptek az eligazítóteremből.

- Igen, azt hiszem most kéne. Nagyon kiakadt, és én biztosítani akarom arról, hogy senki sem fogja arra kényszeríteni, hogy végigcsinálja azt az emlék-előhívás izét.

Sam bólintott.

- Mit gondol, mit mutatott neki Shifu abban az álomban?

- Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon rossz lehetett. Daniel félt, Carter. Láttam a szemeiben, amikor Aldwin az emlék-előhívóról beszélt. Pedig nagyon sokba kerül ennyire megijeszteni Danielt.

- Mondja meg neki, hogy mi az ő oldalán állunk, és támogatni fogjuk, rendben?

Jack halványan elmosolyodott.

- Megmondom, Carter.

Jack elindult Daniel irodája felé, remélve hogy a régész még nem hagyta el a bázist. Amikor odaért, megállt a küszöbön. Daniel az asztalánál ült, és valamit bámult a szoba túloldalán, de Jack biztos volt benne, hogy bármi is az, Daniel nem is látja igazán. A tekintete fókuszálatlan volt, az arckifejezése pedig egyszerre merengő és mélyen felkavart.

- Hé, Daniel. - szólalt meg végül Jack.

- Hirtelen felriadva, Daniel gyorsan Jackre nézett.

- Oh. Öö, szia, Jack.

Jack beljebb lépett.

- Jól vagy?

- Nem tudom. Attól függ, hogy hogyan döntöttek, miután kimentem az eligazításról. Komolyan gondoltam, amit mondtam, Jack, és nem fogom meggondolni magam. Nem fogom alávetni magam az emlék-előhívásnak, még akkor sem ha ki kell lépnem a programból emiatt.

- Erre nem lesz szükség, Daniel. Mi mind a te oldaladon állunk, Hammondot is beleértve. A tok'rák tiltakozhatnak amennyit akarnak, de nem fognak elérni vele semmit.

- És mi van a mi kormányunk azon embereivel, akik úgy gondolják, hogy a fegyverszerzés megér bármi árat?

- Majd megoldjuk, Daniel. Ne aggódj.

Daniel lehajtotta a fejét, lenézett az asztalára, felvett egy tollat, és azt bámulta tovább. Jack leült egy székbe, és várta, hogy Daniel beszéljen, amikor kész van rá. Egy egész percbe került mire Daniel megtörte a csendet.

- Te jó embernek tartod magad, Jack? - kérdezte halkan.

Jacket meglepte a kérdés, és nem válaszolt egy ideig.

- Ez egy elég kényes kérdés, Daniel.

A régész ránézett.

- Miért?

A barátja tiszta kék, fürkésző pillantása miatt Jack kissé kényelmetlenül érezte magát. Hogy is válaszolhatna erre a kérdésre?

- Mert, habár szeretném azt gondolni, hogy egészében véve jó ember vagyok, tudom, hogy tettem olyan dolgokat amik ennek ellentmondanak.

- De mindig miközben azokat a dolgokat tetted, azt gondoltad, hogy ezt helyes tenni, hogy azt teszed, amit tenned kell ahhoz hogy segíts vagy védj másokat.

Jack megrázta a fejét.

- Nem, Daniel, nem mindig. Tudod, hogy kommandós is voltam. Olyan dolgokat kellett tennem, amikről tudtam, hogy morálisan nem helyesek. De parancsot kaptam, és tudtam, hogy a főnökeim úgy hiszik, hogy azok a parancsok szükségesek az országunk érdekében. De ez nem akadályozott meg abban, hogy megkérdőjelezzem, hogy ez tényleg szükséges-e, vagy csak a legkényelmesebb mód a probléma megoldására. Nem vagyok büszke azokra, amiket tettem, és tudom, hogy ha a lelkemet mérlegre tennék, azok a mérleg rossz oldalára kerülnének.

Jack kijelentése Sha're temetését juttatta Daniel eszébe. Elgondolkodott, hogy vajon Jack is arra gondolt-e amikor mondta.

- Úgy gondolod, hogy én jó ember vagyok? - kérdezte Daniel halkan.

- Hát, ez már könnyebb, Daniel - mondta Jack magabiztosan. - Teljesen.

Daniel megint arra a bizonyos meghatározhatatlan pontra nézett a szoba túloldalán.

- A hatalom megront, a teljhatalom teljesen romlottá tesz - mormolta.

Jack összeráncolta a homlokát értetlenül.

- Tessék?

Daniel sóhajtott.

- Én mindig jó emberként gondoltam magamra. Mindig azt akartam hinni, hogy egy nehéz helyzetben azt tenném ami helyes. Mióta megnyitottam a Csillagkaput, tettem jó néhány olyan dolgot, amiről soha nem gondoltam hogy valaha is megtenném. Életeket vettem el. Megtanultam... megtanultam gyűlölni. - Visszafordult Jackhez. - Tudtad, hogy mielőtt Apofisz eljött Abydosra, és elvitte Sha're-t, soha nem gyűlöltem senkit? Ó, persze voltak emberek, akiket nagyon nem szerettem, némelyiket szívesen megajándékoztam volna egy monoklival is, de igazából nem gyűlöltem senkit. Még Ra-t sem, nem igazán. - Megint lehajtotta a fejét. - Shifu azt mondta, Sha're büszke lenne rám. Én ebben nem vagyok olyan biztos.

Jack döbbenete tovább nőtt, és mellé mély aggodalom társult.

- Daniel, mi történt abban az álomban?

- Olyan volt, mintha felnyitották volna a szememet: rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok olyan erős, amilyennek gondoltam magam. Olyasvalamiként láttam magamat, amitől... amitől rosszul vagyok, ha csak rágondolok is.

Jack látta a gyötrelmet Daniel szemeiben. - El akarod mondani? - kérdezte finoman. Hosszú csend, aztán:

- Shifu azt mondta, Oma megtanította rá, hogy az ember igazi természete a tudatos elméje, és a tudatalattijában levő vágyak közti csatában dől el; és hogy a Shifu tudatalattijában rejtőző gonosz túl erős ahhoz, hogy ellenálljon neki; az egyetlen mód a győzelemre, hogy megtagadjuk tőle a küzdelmet. Más szavakkal, hogy ne hagyjuk, hogy ez a csata megtörténjen.

Jack emlékezett, hogy a fiú ezt mondta amikor rákötötték a Zatarc-detektorra.

- Oma biztos nagyon büszke. Úgy hangzik, sikerült a fiút önmaga apró másává kovácsolnia.

Daniel mosoly nélkül folytatta.

- Nem hallgattam rá. Nem értettem meg, amit el akart magyarázni.

- És mit akart?

- Abban az álomban Shifu nem csak a fegyverekről és más technológiákról szóló goa'uld tudást adta át nekem, hanem mindent. Az egész genetikai emlékezetüket.

Jacknek kezdett rossz érzése lenni, de hallgatott.

- A genetikai emlékezetük miatt van az, hogy minden goa'uld gonosznak születik, Jack. Tudod, hogy ez mit jelent?

- Igen, azt hiszem tudom. - válaszolta Jack szelíden, de egyre növekvő rossz érzéssel.

- Először tudatosan csak apró részletekre emlékeztem, de tudat alatt szerintem már az elejétől hatott rám. Idővel egyre többre és többre emlékeztem. Sok-sokezer évnyi gonoszság, gyűlölet, hatalomvágy - mind ott volt a fejemben, és... és megváltozatott. - Daniel Jackre nézett kísértett szemekkel. - goa'uld lettem, Jack. Nem volt bennem szimbióta, de goa'uld lettem. És meg sem próbáltam küzdeni ellene. Hagytam, hogy megtörténjen. Én... szörnyű dolgokat tettem, lelkiismeret és megbánás nélkül. Szándékosan olyan küldetésre küldtem Teal'cet, amibe tudtam hogy belehal. Samet börtönbe zárattam, és őrültnek bélyegeztem, mert rájött hogy mire készülök.

- És én?

- Hát, te viszonylag könnyen megúsztad. Csak olyan helyzetbe kényszerítettelek, ahol meg kellett próbálnod megölni, és aztán végig kellett nézned ahogy felrobbantom Moszkvát.

- Moszkvát, mi?

- Kábé öt másodperc alatt eltűnt. Ja, mellesleg semmi maradványsugárzás. Arról gondoskodtam. Végül is, azt akartam hogy maradjon valami a Földből hogy el tudjam foglalni.

Jack fürkészve Danielre nézett. A régész hangja majdnem könnyed volt, mintha csak az időjárásról vagy ilyesmiről beszélnének. De a szemei... a szemei elsötétültek a fájdalomtól, az emlékétől az álomnak, amiben szörnyeteggé vált.

- Daniel...

- Nem harcoltam ellene, Jack - mondta Daniel. A hangja elkezdett remegni. - Hagytam, hogy irányítson. Hagytam, hogy pontosan olyan gonosszá váljak mint egy goa'uld. Azt hittem, ennél erősebb vagyok.

Jack elszántan Danielre nézett.

- Daniel, figyelj rám. Mit mondott Shifu? Azt mondta hogy a gonosz a tudatalattijában, a gonosz amit a goa'uld genetikai emlékezet rejt, még neki is túl erős ahhoz hogy harcolhasson ellene, annak ellenére hogy Oma nevelte fel, aki szerintem egy elég okos hölgy, és egy nagyon jó példakép.

- Tudom, de...

- Semmi de. Daniel, te jó ember vagy. A pokolba is, több becsületed és erősebb etikai kódexed van mint bárkinek akivel valaha találkoztam. És én csak tudom, hisz ez az erkölcsösséged óriási púp a hátamon már négy éve, illetve öt, ha beleszámítjuk azt, ahogy lebeszéltél Abydos felrobbantásáról az első küldetésen, és meghaltál miközben emgem megmentettél. Oké, szóval abban az álomban legyőzött az a sok gonoszság és megszerezte feletted az irányítást. Tudod hogy ebből én mire következtetek? Arra, hogy Shifu jó tette hogy nem adta nekünk azt a tudást, mert ha egy olyan jó, törődő és részvéttel teli ember mint te nem tudta legyőzni azt a gonoszt, akkor senki sem tudná. Senki. - Jack előrehajolt. - Daniel, szerinted megtetted volna valaha is azokat a dolgokat hogyha a genetikai emlékezet nem befolyásol?

- Nem! - tiltakozott Daniel, még a gondolattól is a rosszulléttel küszködve.

- Így van, te nem tennél ilyeneket, mert az a gonosz nem belőled jött.

- Ezt tudom, Jack. Csak szégyellem magam hogy nem voltam elég erős ahhoz hogy harcoljak ellene, hogy hagytam megtörténni.

- Biztos ez?

Daniel kérdőn ránézett.

- Tényleg hagytad megtörténni?

- Nem harcoltam ellene.

- Szóval, mire gondoltál miközben azokat a dolgokat csináltad? Gondoltál olyasmit, hogy "Istenem, tudom hogy ez nagyon nem helyes, de nem érdekel"?

- Én... én... öh... nem. Még eszembe sem jutott hogy nem helyes amit teszek. Sose gondoltam ilyesmire. Úgy éreztem, hogy ennek így kell lennie, hogy a hatalom jogosan az enyém, minden, amit csinálok, jogos. Úgy hittem hogy mindig is ezt akartam.

- És még mindig így érzel?

- Nem! Persze hogy nem!

Jack bólintott.

- Te mondtad ki. Goa'uld lettél, és mind tudjuk hogy a goa'uldoknak nincs lelkiismeretük. A saját isten-létük meséjébe születnek, és azt hiszik, megvan rá a joguk hogy megtegyenek bármit, megszerezzenek mindent amit akarnak. Neked több ezer évnyi ilyen gondolat került a fejedbe. Nem meglepő hogy felülírta a saját személyiségedet és olyan lettél mint ők. Még maga a pápa sem tudott volna ellenállni neki.

Daniel tekintete visszasiklott az asztallapra, a homlokát ráncolva gondolkodott.

- Nem vagy gyenge, Daniel, távolról sem. Nem hinném hogy van olyan emberi lény az univerzumban akinek oda lehetne adni azt a tudást anélkül hogy megrontaná.

A hála kifejezése látszott Daniel arcán ahogy felnézett Jackre.

- Köszönöm, Jack.

- Szívesen. - Az ezredes megállt egy pillanatra. - Öh, tudom, hogy ez nem olyasvalami, amiről szeretnéd ha sok ember tudna, Daniel, de a tábornok szeretné ha írnál egy jelentést arról amit tapasztaltál. Úgy gondolja, az talán segít meggyőzni a tok'rákat és mindenki mást, hogy igazad van abban hogy a goa'uld tudás túl veszélyes.

Daniel elgondolkozott ezen, aztán bólintott.

- Talán az meggyőzi őket. Rendben, akkor megírom most.

Jack felkelt, és elindult az ajtó felé. Megállt mielőtt kilépett volna, és visszanézett Danielre.

- Daniel? Shifunak még valamiben igaza volt. Sha're büszke lenne rád. Ebben ne kételkedj soha. - Aztán kiment.

Daniel egy ideig az ajtót bámulta, egy apró mosollyal az arcán. Aztán odafordult a számítógépéhez, bekapcsolta, és elkezdett a jelentésén dolgozni.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

P.S.: Kérlek küldj egy review-t! Nem számít mi van benne, csak tudjam, hogy elolvasta valaki.