6. fejezet

A CSK-1 a csapattársuk ágya köré gyűlt. Daniel baj nélkül vette az utazást, és most az egyik elkülönítőben feküdt. Biztonsági okokból vitték oda.

Sam lenézett az ágyon levő szíjakra. A látványuk arra emlékeztette, amikor Danielnek a szarkofág-függőség miatt elvonási tünetei voltak. Sam soha többé nem akarta látni ezeket a szíjakat a barátján, de nagy volt az esély arra, hogy szükség lesz rájuk. Rosszul lett, ha rágondolt. A gondolat, hogy a kedves, gyengéd, törődő Daniel azzá a szörnyeteggé válhat, amit a jelentésében leírt, szinte elviselhetetlen volt. Mit fognak tenni, ha megtörtént? Hogy zárhatnák be egy cellába élete végéig? Muszáj, hogy legyen valami mód a rendbehozatalára, mód arra, hogy visszategyék az emlékeket a tudatalattijába. A hipnózis lehet hogy jó lenne, de az csak akkor működne, ha Daniel önként részt venne benne.

Sam eltűnődött, hogy vajon meg lehet-e úgy változtatni az emlék-előhívót, hogy elzárja az emlékeket, ne pedig előhívja. A tok'rák biztos nem tudnak ilyen módszerről. Ha tudnának, Garshaw vagy az apja biztos említette volna, amikor arról beszélgettek, hogy használják-e az emlék-előhívót Danielen. Sam magában megesküdött, hogy ha kiderül, hogy a goa'uld emlékek irányítják Danielt, akkor megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy segítsen rajta.

Hammond tábornok jött be a gyengélkedőbe. Elég volt egy pillantást vetnie Sam, Jack és Teal'c arcára, hogy lássa, mennyire aggódnak. Ő is aggódott. Sokszor, nagyon sokszor hitték már azt, hogy elvesztették Danielt: hogy meghalt, vagy éppen haldoklik. De úgy elveszíteni őt, hogy a goa'uld genetikai emlékek elszabadulnak az elméjében, az sokkal rosszabb lenne. Hammond nem akarta látni a fiatalembert, akit megtanult nagyra becsülni az elmúlt évek alatt, azzá az érzéketlen személlyé válni, akivé az álomban vált.

- Ezredes - szólt halkan a tábornok. Jack, és a CSK-1 másik két magánál levő tagja odafordult hozzá. - Felállítottunk mindent a videók megnézéséhez.

- Igen, uram - mondta Jack. - Szeretnék itt lenni, amikor Daniel felébred, tábornok. Látnom kell... hogy jól van-e.

Jack tudta, hogy az álomban nem jött rá, mi történt Daniellel, ennek ellenére mégis úgy gondolta, hogy a való életben valahogy tudná; bele tudna nézni Daniel szemeibe, és látná, hogy ott van-e még a lelke.

- Megértem, ezredes, de minél hamarabb nézzük meg a szalagokat, annál hamarabb tudjuk meg hogy azok az emberek sikerrel jártak-e.

- Igen, uram. - Odafordult Samhez. - Carter, maradjon...

Jack elhallgatott az ágy felől jövő nyögés hallatán. Mindenki Danielhez fordult, nyugtalanul figyelve őt. Janet is odajött, és csatlakozott hozzájuk. Egy feszült pillanattal később a régész szemei kinyíltak. Azonnal megpillantotta a csapattársait és a többieket, akik rá néztek lefelé, az arcukon különböző fokozataival az aggodalomnak és a nyugtalanságnak. Daniel szemei találkoztak Jackével.

- Jack? - kérdezte reszelős, suttogó hangon. - Megtaláltatok...?

- Igen, Daniel, megtaláltunk. Biztonságban vagy. - nyugtatta Jack szelíden.

Hirtelen eleredtek Daniel könnyei.

- Annyira küzdöttem - mondta, a hangja telve volt a fájdalom és félelem emlékével. - Folyton próbáltak rávenni, hogy emlékezzek, de... de én a jó dolgokra gondoltam, a szüleimre, Sha'rera, és rátok. Megpróbáltam kizárni az álmot. De nem tudtam, hogy sikerül-e. Nem tudtam. - Félelemmel teli szemekkel nézett Jack szemeibe. - Kérlek, mondd azt, hogy sikerült. Kérlek, mondd, hogy önmagam vagyok.

Jack Daniel könyörgő szemei mélyére nézett... és a legjobb barátját látta bennük. Elmosolyodott. - Sikerült, Daniel. Minden rendben van. Még mindig önmagad vagy.

Daniel egész testében felengedett a feszültség a megkönnyebbüléstől.

- Még mindig önmagam vagyok - suttogta. Aztán egy sóhajjal becsukta a szemeit. Jack odalépett.

- Elaludt.

Sam kérdőn nézett Jackre.

- Uram? Tényleg rendben van? Úgy nézett ki, mint Daniel. Úgy is hallatszott.

- Ő az, Sam - mondta Jack magabiztosan. - Nincs semmi baja.

Sam szélesen elmosolyodott.

- Hála istennek. Legyőzte, uram. Legyőzte őket.

- Igen, legyőzte.

- Habár szerintem is úgy tűnik, hogy Dr. Jackson jól van, azért meg kéne néznünk a videókat, hogy biztosak legyünk benne - mondta Hammond.

- Igen, uram - helyeselt Jack.

- Szerintem együtt kéne megnéznünk őket, uram - jelentette ki Sam.

A tábornok és a CSK-1 az eligazítóterembe ment. Az első szalag abból a kamerából volt, ami a Daniel szobájában történteket vette.

A képernyőn látták, ahogy Newman hadnagy bead Danielnek valamit. Pár perccel később a kábítószer hatása már tisztán látszott. Daniel arca teljesen békés, gyerekes arckifejezést öltött. A hangja szintén hasonló lett. Newman meggyőzte Danielt hogy engedje magát hipnotizálni, aztán mély hipnózisba helyezte őt.

A CSK-1 és Hammond nézték, ahogy a hadnagy újra és újra megpróbálta rávenni Danielt, hogy emlékezzen a goa'uld tudásra. Tisztán látszott, hogy Danielnek a félelme ad erőt arra, hogy küzdjön a drog és a hipnózis ellen.

Mindenkinek felkeltette a figyelmét, amikor egy ismeretlen hang megkérdezte Newmantól hogy mi a baj. Nem ismerték fel a hangot, de az jól látszott, hogy Newman felettese az. Mind a néhai Howell őrnagyra gondoltak.

A hadnagy azt mondta, megpróbálna még valamit, és újra Danielhez fordult. Megkérdezte a régészt, fél-e attól, hogy a goa'uldok emlékei átveszik felette az irányítást. Daniel válasza mindenkinek a szívébe markolt.

- Igen. Nem akarok goa'uld lenni. Sha'ret goa'ulddá tették. Arra kényszerítették, hogy szörnyű dolgokat csináljon. Én szörnyű dolgokat tettem, amikor az álomban goa'uld voltam. Megöltem Teal'cet. Bántottam Samet és Jacket. Én... én sok millió embert meggyilkoltam. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen igazából. Inkább meghalok. Megígértettem Jackkel, hogy megöl, ha ez megtörténik.

Sam nem tudta megállni, hogy fel ne szisszenjen Daniel utolsó mondatán. A felettesére nézett. Jack arckifejezése semleges volt, de Sam látni vélt valami sötét, megkínzott tekintetet a szemében.

Newman megpróbálta meggyőzni Danielt, hogy nem kell aggódnia, nem fogják a goa'uld emlékek a hatalmukba keríteni, de amikor megemlítette, hogy a fegyvereket szeretné, Daniel válasza a gyász és a szörnyű önvád válasza volt.

- A... a fegyverek? Én... én arra használtam a fegyvereket, hogy megöljem az embereket. Felrobbantottam Moszkvát. Azt a sok embert, férfiakat, nőket és gyerekeket, akik soha nem ártottak senkinek. - mondta Daniel sírva, szívrendítően szomorú hangon. - Semmi fegyver. Nem adhatom oda senkinek a fegyvereket.

- Istenem - mormolta Sam. Oda akart rohanni a gyengélkedőre Danielhez, megölelni, és megmondani neki, hogy az nem ő volt, hogy ő túl jó ember ahhoz hogy valaha olyasmiket csináljon amik az álomban történtek.

Ezen a ponton Newman feladta, tudva, hogy semmi ígérgetés vagy győzködés sem fog működni.

A felvételnek vége lett, és Sam berakta a következő szalagot. Ez abban a szobában mutatta Danielt, amelyikben megtalálták. Mindenki látta rajta, hogy megint beadtak neki valamit. aztán megerősítést is nyert, hogy egy erős tudat-irányító drogot kapott. Jack tudta arról a drogról, hogy nagyon hatásos. Látta már a hatását a kommandósévei alatt. Sok erős ember maradt már alul az ellene való küzdelemben.

Amint a szalagot nézték, háromdimenziós képek jelentek meg a hologramkivetítő felett. Daniel csapattársai álmélkodva nézték, ahogy a levegőben jelenetek tűntek fel a barátjuk életéből. De nem azok az emlékek voltak azok, amiket a fogvatartói akartak. Minden alkalommal, amikor Newman arról az álomról kérdezte Danielt, amit Shifu adott neki, a régész úgy válaszolt, hogy szeretettel és boldogsággal teli pillanatokra gondolt. Ahányszor a hadnagy a goa'uld emlékekről tudakolódzott, azok helyett Daniel szülei, vagy az Abydoson töltött éve, vagy - elég gyakran - barátság és jókedv percei Jackkel, Sammel és Teal'ckel jelentek meg. Volt néhány alkalom, amikor ezek a képek elhalványultak, és a helyükre olyanok kerültek, amikről látszott, hogy az álomból valók, de minden alkalommal Daniel erősebben küzdött, és kiűzte a gonosz emlékeket a gondolataiból.

- Igen! Ő nyert! Legyőzte a kábítószert! - ujjongott Jack. Ismét a makacssága és hihetetlenül erős akaratereje mentette meg Danielt.

Sam fülig érő szájjal vigyorgott, és Teal'c elégedetten boldognak látszott. Hammond is elégedetten mosolygott.

- Igen, kétségtelenül, ezredes - mondta a tábornok. Büszkeség töltötte el a fiatalember iránt.

Mind elcsendesedtek, és tovább nézték Newman eredménytelen próbálkozásait. Egy idő múlva valaki belépett, és meghallották ugyanazt a hangot, amit a másik videón is.

- Valami siker? - kérdezte a férfi, akiről már majdnem biztosan tudták, hogy Howell őrnagy az.

- Attól félek, nem, uram - válaszolta Newman. - Nem tudom rávenni, hogy az álomra gondoljon. Szándékosan más emlékekkel tölti meg az elméjét. - Newman hangjában meglepetés és tisztelet hangzott. - Nem számít, mennyire próbálom emlékeztetni a goa'uld tudásra, vagy bármire az álomból, ilyenekkel védekezik. - A hologramkép felé intett, amin úgy tűnt, egy egyiptomi ásatás jelenete van, az előtérben Daniel szüleivel.

- Beadta neki a drogot? - Az őrnagy hangján hallatszott, hogy egyáltalán nem boldogítják a hírek.

- Igen, uram, és úgy tűnt, van is hatása. De küzd ellene, őrnagy, és nyerésre áll.

- De ez elvileg lehetetlen.

- Volt már rá példa, uram. Ritka eset, de van néhány ember, aki sikeresen legyőzte ezt a drogot.

- A fickó egy átkozott régész! Ennek könnyen kellett volna mennie!

- Hát, uram, úgy tűnik tévedtünk.

"Ó, igen. Nagyot tévedtetek" - gondolta Jack kárörvendően. - "Kiderült, hogy nem ismeritek eléggé Danielt. Vele semmi sem könnyű."

- Akkor adjon neki többet.

- Uram, abba belehalhat.

- Azelőtt vagy azután, hogy megadja nekünk, amit akarunk?

A hideg nemtörődömség Howell hangjában arra késztette Jacket, hogy azt kívánja, bárcsak életben lenne az az ember, és a foglyuk lenne, hogy saját kezűleg ölhesse meg.

Newman nem válaszolt, hanem Danielt nézte, aztán odahajolt hozzá, arcán őszinte aggodalommal. Elkezdte vizsgálni.

- Mi az? - kérdezte Howell.

- Valami baj. van. Azt hiszem, sokkot kap - válaszolta Newman. - Daniel? Daniel, hallassz engem?

- Nem vagyok jól - válaszolta Daniel gyenge hangon.

A hadnagy tovább vizsgálta, és, annak ellenére, hogy óvatos volt, Daniel felnyögött amikor hozzáért a bal oldalához. Newman káromkodott egyet és odafordult Howellhez, aki még mindig nem látszott a kamerán.

- Azt hiszem, belső vérzése van, uram. Úgy tűnik, mégis volt belső sérülés.

- Azt hittem, azt mondta, hogy jól van a törött bordákon és az agyrázkódáson kívül!

- Szerintem jól is volt, uram. Eddig nem mutatott semmi belső sérülésre mutató tünetet. Őrnagy, én nem vagyok orvos, és nincs itt semmi röntgengép vagy más orvosi felszerelés. Azt tettem, ami tőlem telt.

- Nem akarok kifogásokat, Newman! - üvöltötte Howell, és végre a kamera látóterébe lépett. - Folytassa a kérdezgetést. A vérzés elgyengíti, így megtörhetjük. Még mindig lehet, hogy ki tudunk bányászni valamit.

- De uram, orvosra van szüksége - mondta a hadnagy; látszott, hogy nem örül a parancsnak. - Ha tényleg annyira vérzik, amennyire gondolom, akkor két órán belül meghal.

- Mit számít az? Tudja, mi a parancs, hadnagy. Jacksont meg kell ölni amint megszereztük amit akarunk.

- Uram, szerintem hibát követünk el. Ha szerzünk segítséget Danielnek, később újra megpróbálhatjuk. Nem hagyhatjuk meghalni.

- Ne kérdőjelezze meg a parancsait, katona! - csattant fel Howell. - Folytassa a kérdezgetést. Most!

Ebben a pillanatban a szalagot nézők lövéseket hallottak. A CSK-1 tudta, hogy a saját fegyvereik hangja az.

- Mi a fene folyik itt? - kiabálta Howell őrnagy. Egy másik hang válaszolt.

- Ránk támadtak, uram! Bejutottak a házba!

- A francba, francba, francba! Menjenek! Foglalják le őket!

Hallatszott ahogy néhányan elhagyják a szobát. Howell visszafordult Newmanhez és Danielhez.

- Kifutottunk az időből. Ölje meg. Nem lenne jó, ha azonosítana minket.

Ahogy Howell elfordult, Newman arcára kiült az elhatározottság. Előhúzta a fegyverét és Howellre szegezte.

- Danielnek igaza volt. Én sem akarok goa'uld lenni.

Aztán kétszer meghúzta a ravaszt, egyszer fejbe, másodszor mellkason találva Howellt. Egy gyors pillantást vetett Danielre, aztán elmenekült. Pár pillanattal később a CSK-1 jött be az ajtón.

Sam kikapcsolta a videót. Jack a fejét rázogatta döbbenetében.

- Hát, szerintem mind tudjuk már, mi történt. Daniel megint megcsinálta. Valahogy, valami módon elérte Newmannél hogy meggondolja magát. Már mondtam, de most megismétlem: ez a srác mindig le tud nyűgözni.

- Dettó, uram - mondta Sam büszkén. - Ez a mi Danielünk.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

Daniel kinyitotta a szemét, és most olyan plafont látott, ami nem volt sem fehér, sem mintázatlan. A látvány megkönnyebbüléssel töltötte el, ahogy a gyengélkedő ismerős zajai is. Sose gondolta, hogy egyszer még boldog lesz, hogy itt lehet.

Miközben feküdt, eszébe jutott a legutóbbi felébredése, és hogy mit mondott Jack. Gyorsan újra megvizsgálta a saját elméjét és érzelmeit. Rendben volt minden. Önmaga volt. A goa'uld emlékek még mindig a rejtekhelyükön bujkáltak.

- Jó reggelt, Daniel.

A régész megfordult, és megpillantotta a rámosolygó Janetet.

- Nem gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de nagyon jó látni téged, Janet.

Az orvos elmosolyodott.

- Hát, ha figyelembe veszem, hogy min mentél keresztül, meg is értem. De gondolom az érzés majd megváltozik, miután itt töltöttél pár napot. Szomjas vagy?

Daniel bólintására Janet adott neki egy kis vizet.

- Köszönöm. Szóval mi történt? Mi a bajom a törött bordákon és az agyrázkódáson kívül? Arra a kettőre már rájöttem.

- A léped sérvet kapott, majdnem késő volt már amikor a műtőbe vittünk. De most már meggyógyulsz.

Daniel elgondolkozott. Először a vakbele, most a lépe... Mi a következő?

- És a vállammal mi van?

Janet összehúzta a szemöldökét.

- A válladdal?

- A bal vállam elkezdett fájni, pont mielőtt rámrakták az emlék-előhívót.

- Ja, az a lépsérv tünete volt. Néha fájdalom keletkezik a bal vállban vagy nyakban.

- Aha. - Danielnek nem volt kedve megkérdezni, mi köze lehet egy lépsérvnek valaki nyakához vagy vállához.

Ekkor bejött egy CSK-csapat a küldetés utáni vizsgálatukra.

- Hát, mennem kell dolgozni - mondta az orvos Danielnek. - Jól érzed magad? Vagy emeljem a fájdalomcsillapító-adagod?

- Ne, megvagyok, köszönöm, Janet.

- Rendben. Szólj, ha kell valami.

Néhány perccel azután, hogy a doktor elment, bejött Sam. Szélesen elmosolyodott, amikor látta, hogy a nyelvész ébren van.

- Szia, Daniel - üdvözölte vidáman, és megfogta a kezét. Daniel elmosolyodott.

- Hello, Sam. - Annyira intenzíven nézte Sam arcát, hogy az kezdte magát kissé kényelmetlenül érezni.

- Mi az? Valami baj van? - kérdezte.

- Nem. Csak örülök, hogy még mindig törődöm.

- Hm?

- Abban az álomban nem törődtem senkivel, Sam, sem veled, sem Jackkel, sem Teal'ckel, senkivel sem. Most, hogy így belegondoltam, rájöttem, hogy mennyire... üres voltam. Enyém volt az a sok tudás és hatalom, de attól még üres voltam.

Sam megszorította a kezét, és lenézett.

- Mi, öö, megnéztük a videókat.

- Oh.

Sam a szemébe nézett.

- Nagyon jól csináltad, Daniel. Legyőzted a drogokat; legyőzted őket. Nagyon büszkék vagyunk rád.

Daniel hálásan rámosolygott.

- Köszi, Sam. - A mosoly eltűnt. - Féltem, hogy nem fogok sikerrel járni, hogy én... - nem fejezte be a mondatot. - Szóval, akkor most mi lesz?

- A szokásos, Daniel - válaszolta Jack, aki néhány lábnyival arrébb állt. Teal'c is vele volt. Odajöttek az ágyhoz. - Pár napig tűröd a doki szerető és gyengéd gondoskodását, gyógyulsz, aztán minden visszatér a normális kerékvágásba. - Jack rámosolygott Danielre. - Szóval, hogy vagy? Tudod, jó lenne, ha befejeznéd ezt az egész majdnem-meghalós dolgot. Már megőszültem miatta. Még a végén elkezdek kopaszodni is.

Daniel halványan elmosolyodott.

- Bocsánat, Jack. Legközelebb majd jobban igyekszem, hogy elkerüljem a halálközeli állapotokat.

- Jól teszed.

- Habár valószínűleg most ez mentette meg az életemet.

- Ezt meg honnan veszed?

- Hát, ha nem sérültem volna meg, akkor azonnal elkezdhettek volna dolgozni rajtam, és két lehetőség közül az egyik biztos megtörtént volna. Vagy sikerrel jártak volna, vagy rájöttek volna, hogy ez így nem fog menni, és megöltek volna.

- Nem jártak volna sikerrel, Daniel - mondta Jack magabiztosan.

- Egyetértek - jelentette ki Teal'c.

- Láttuk, hogy mit csináltál, Daniel - mondta Sam -, hogyan győzted le a drogokat, a hipnózist, az emlék-előhívót. Ha sokkal több idejük lett volna, az sem változtatott volna a dolgokon. Biztos vagyok benne.

- Ahhoz túl kitartóan vagy makacs, Daniel - mondta Jack vigyorogva. - Ennyi az egész.

Teal'c arcán is megjelent egy aprócska mosoly.

- Valóban.

Daniel nem volt ilyen magabiztos.

- Remélem igazatok van.

- Biztos, hogy igazunk van - válaszolt Jack.

- Na és mi történt azokkal, akik elfogtak?

- Howell őrnagy, a vezetőjük, meghalt, ahogy a többiek nagy része is - mondta Sam.

- És Roy?

- Roy?

- Ja, az nem az igazi neve. Magas, sötét hajú, kábé egyidős velem. Ő volt az, aki kérdezgetett. Megpróbáltam beszélni vele, hogy rájöjjön, hogy nem helyes, amit tesznek, de egyszerűen nem tudtam meggyőzni.

- Szerintem egész jól meggyőzted.

- Mi?

- Ő ölte meg Howellt.

Daniel szeme elkerekedett.

- Tényleg?

- Igen, láttuk a videón. Amikor észrevették, hogy jöttek téged kiszabadítani, Howell megparancsolta Newmannek - mellesleg ez az igazi neve - hogy öljön meg téged, hogy ne azonosíthasd őket. Newman nemet mondott és ehelyett Howellt ölte meg. De mondott előtte valami furát. Azt mondta, hogy igazad volt, és hogy ő sem akar goa'uld lenni.

Daniel elgondolkozva bámulta a plafont.

- Ennek örülök - mondta végül. Ránézett Jackre és elmosolyodott. - Szerintem, ha le tudtad volna küzdeni a késztetést, hogy lelődd, megkedvelted volna. Die Hard-rajongó.

- Hát, az biztos, hogy ez jó pont nálam. - A felismerés kifejezése ült ki az arcára. - Várj egy percet. Roy? Úgy érted...

- Yippee-ki-yay - erősítette meg Daniel.

- Olyannak hangzik, akit kedvelni tudnék. Persze attól még mindig péppé kéne vernem azért, hogy köze volt az elrablásodhoz.

- Persze. Vajon most hol lehet?

- Az biztos, hogy nem ebben az országban.

Daniel arckifejezése gondterheltté vált.

- Elárulta őket.

- Aha.

- Szerinted üldözni fogják?

- Nehéz megmondani. Lehet, hogy túlságosan lefoglalják őket a fejlett technológiák szerzésére irányuló intrikáik ahhoz, hogy egy fickót hajkurásszanak.

Daniel bólintott, reménykedve, hogy Jacknek igaza van.

- Akkor... vége van. - A csapattársaira nézett. - Vagy nincs? Mostantól folyton a hátam mögé kell néznem?

- Szerintem miután megtudja az NID, hogy nem tudtak kényszeríteni az emlékezésre, pedig megpróbáltak mindent, akkor feladják - válaszolt Sam. - Ha újrapróbálják, azzal sem érnek el semmit.

- Vége van, Daniel - mondta Jack meggyőződéssel. - Már nem kell aggódnod.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

Jack a jelentését írta Daniel kiszabadításáról, amikor megszólalt a telefon.

- Hello, Jack - mondta Maybourne hangja.

- Szervusz, Harry.

- Hallom, visszahoztátok.

- Az biztos. Kissé megviselten, de nem lesz semmi baja.

- Azt is hallom, hogy nem tudták megtörni.

- Nem. És nem azért, mert nem próbálták eléggé.

Csend volt.

- Úgy tűnik, több van Jacksonban, mint első ránézésre gondolná az ember - vallotta be Maybourne.

- Ezt bárki megmondhatta volna neked, aki igazán ismeri Danielt, Maybourne. Most már békén fogják hagyni, ugye? Nem érnének el semmit az újrapróbálással.

- Ez után a gyászos kudarc után igen, szerintem békén fogják hagyni.

- Jó.

- Hát, csak köszönni akartam, Jack. Add át Jacksonnak az üdvözletemet.

Jack halvány mosollyal letette a telefont.

- Tényleg nem vagy semmi, Maybourne.

Még mindig mosolyogva, Jack visszafordulta jelentéséhez.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

Daniel megkönnyebbülten ült le a foteljába. Épp most, bár vonakodva eresztette el Janet, aki öt napig tartotta a gyengélkedőn. Eredetileg legalább egy hétig akarta bent tartani, de Daniel már kezdett beleőrülni a semmittevésbe, és a doktornő végül beadta a derekát az állandó könyörgésnek. Persze szigorú parancsokat adott: pihenjen, semmi munka, csak azt ehet, ami azon a listán van, amit Janet adott neki, vegye be a gyógyszereket időben, és hetente kétszer jelentkezzen vizsgálatra. Vezetnie sem szabadott, úgyhogy egy ideig a többiekre volt utalva utazás terén. Ma Jack hozta haza, aki most a konyhában volt, a vásárolt élelmiszereket pakolta éppen el.

- Szóval, túl fogod élni úgy, hogy nincs egy köved se, amivel játssz? - kérdezte Jack, miután végzett.

- Nehéz lesz, de megpróbálom.

- Ki fogod bírni. - Az órájára nézett. - Mennem kell. A ma este még áll, igaz? - Ő, Sam és Teal'c tervezték, hogy átjönnek vacsorázni és megnézni valami videót.

- Aha.

- Jó, akkor később találkozunk. Hívj, ha kell valami.

Miután Jack elment, Daniel ottmaradt a fotelban; hátradőlt, és becsukta a szemeit. A törött bordái még mindig meglehetősen fájtak, csak Janet fájdalomcsillapítóinak segítségével tudott úgy mozogni, hogy ne érezzen kínzó fájdalmat. Sajnos viszont a tabletták állandóan elálmosították. Valószínűleg sok időt tölt majd alvással mostanában.

Végre összeszedte az akaraterőt a felálláshoz, és a telefonjához ment, hogy meghallgassa az üzeneteit. A nagy részük nem volt semmi fontos. De amikor a negyedikhez ért, összerezzent a nagyon jól ismert hang hallatán.

- Szia, Daniel. Itt Roy. Mostanra biztosan tudod az igazi nevemet is, de én inkább maradok a Roynál. Jó csengése van. Gondolom, a társaid elmondták, mi történt. Még az is lehet, hogy te is megnézted a szalagokat. Csak meg akartam köszönni. Már egy ideje tűnődtem azon, hogy az embereknek, akikkel dolgozom, nem rossz-e a hozzáállásuk a dolgokhoz, de nem mertem megszakítani velük a kapcsolatot. Ők nem azok a fajta emberek, akiktől csak úgy ki lehet sétálni. De az az idő, amit veled töltöttem, elég sok mindenre megtanított. Tudod, elképesztő, milyen fickó vagy. Biztosra veszem, hogy te vagy a legmakacsabb, legelszántabb valaki, akivel valaha találkoztam. És a francba is, okos is vagy. Amit mondtál, ahogy a goa'uldokhoz hasonlítottál minket, nagyon mellbevágott. Rájöttem, hogy igazad van, hogy akikkel dolgozom, azok feláldozták a tisztességük egy jó nagy részét, és olyan dolgokat tesznek, amik miatt csak egy fél lépéssel jobbak a goa'uldoknál.

- Sajnálom, amit műveltem veled, és szeretném jóvátenni. Küldtem néhány információt a társaimról. Attól félek én csak kis hal voltam, így nem ismertem sok mindenkit. Tulajdonképpen azokon kívül, akik a házban voltak, csak egyet tudok biztosra: Marcus Breck ezredest. Ő volt az elrablásodban a főnök, és Howell őrnagy közvetlen felettese. Amit küldök, annak elégnek kell lennie, hogy letartóztassák az elrablásod vádjával. Csak egy szívességet tegyél meg nekem, jó? Ne mondd el senkinek, kitől kaptad az információt. Nem örülnék, ha azok a fickók utánam erednének. A csomagot egy-két nap múlva a Parancsnokságon kapod meg. A biztonság kedvéért küldtem oda.

- Hát, nagyjából ennyi volt a mondanivalóm. Talán egyszer majd találkozunk újra, habár ez valószínűleg jó ideig nem fog megtörténni, mert a közeljövőben nem leszek az USA közelében. Viszlát, Daniel, és vigyázz magadra.

Daniel csendben ült egy hosszú percig, miután az üzenet véget ért, remélve, hogy bárhol is van Roy, nincs semmi baja. Aztán kivette a kazettát, egy üreset rakott a helyére, és miután kihúzta belőle az összes szalagot, meggyújtotta. Miközben nézte, ahogy olvad, eszébe jutott valami, amit Sam mondott neki pár napja.

"Elgondolkodtam azon, hogy a goa'uld genetikai emlékezetet Pandora szelencéjéhez hasonlítottad. A mítoszban Pandorának kellett volna őriznie a szelencét, biztonságban kellett volna tartania. De kudarcot vallott, mert nem hallgatott arra a figyelmeztetésre, hogy hagyja békén, és hagyta, hogy legyőzze az a vágya, hogy megtudja a titkait. Igazad volt, Daniel. A goa'uld tudás olyan, mint Pandora szelencéje. Az a különbség, hogy te, Pandorával ellentétben, megfogadtad a figyelmeztetést és harcoltál, hogy a szelence zárva maradhasson. És tudod mit? Nem tudok olyat mondani ezen a bolygón, aki jobban őrizhetné ezt a Pandora szelencéjét, mint te."

A szalag maradványaitól megszabadulva, Daniel a hálószobájába ment és lefeküdt. Pár perccel később álomba is merült, olyan álomba, amiben egyetlen goa'uld sem szerepelt.

VÉGE

A fordító utólagos jegyzetei: Sajnos a Die Hard-ot (Drágán add az életed) nem láttam, úgyhogy azt a poént nem értettem, de remélem nem rontottam el emiatt semmit.

P.S.: Kérlek küldj egy review-t! Nem számít mi van benne, csak tudjam, hogy elolvasta valaki.