A/N: Ez nagyon, nagyon AU. És egy kis figyelmeztetés káromkodások használata miatt.

A fordító jegyzetei: Na igen, ez a fordításban sem változott, bár sose szoktam ilyen szavakat használni :) Remélem senkit sem zavar. Ez hozzátartozik a Wanted hangulatához. Ezt majd még bővebben elmagyarázom valamikor. A Wanted egy egész, kialakult alternatív valóság, annyira más az egész hogy semmi közös konkrét pont nincs ebben és a CSK-1-ben, csak a szereplők neve, kinézete, és esetleg egy-két jellemvonása - de még az se sűrűn. És mégis ők azok! Majd meglátjátok.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

Vignetta #28 - Wanted

(Wanted)

Az esőcseppek ritmusra kopogtak a bakancsával az utca kövezetén.

A járása magabiztos volt, eltökélt lépésekkel ment végig az utcán. Csak egy rövid üzenetet kapott egy közös forráson keresztül. Mindig csak ennyit kapott. Minden más túl veszélyes lett volna.

Lassan, észervétlenül körbenézett szürke szemeivel. Tudta, hogy figyelik - őt mindig figyelték. Minden férfinak nehezére esett nem figyelni őt. A szemek nem zavarták... na de a kezek, azok már problémát jelenthettek. De nagyon jó kiképzést kapott, és tudott vigyázni magára. Csak az volt a bökkenő, hogy amikor így eldurvultak a dolgok, az emberek beszélni kezdtek. A beszéd nagyon rossz. Remélte, hogy nem akad olyan idióta, aki próbálkozik. Ma ne - ne akkor, amikor ezt az üzenetet kapta.

Útja közben sok különféle létesítmény mellett elhaladt - kocsmák, ópiumbarlangok, barlangok az ópiumnál is sürgetőbb szükségek kielégítésére, lepukkant hoteleknek álcázott bordélyházak. Azok a fajta helyek, amikben ő "felnőtt". Gyakorlott szem kellett ahhoz, hogy ilyen helyekben megtalálja az ember a vigaszt vagy kényelmet. Tudta, hogy egyik sem igazán biztonságos, de éppen ebben rejlett a vonzerejük.

Ahogy elhaladt az ajtók előtt, füttyök és kurjantások kísérték. Normális esetben mosolygott volna a faragatlan gesztusokon, de most csak sétált tovább rezzenéstelen arccal. Valami nem stimmelt. Egy tekintetet érzett magán, egy nagyon rossz tekintetet, nem a részegekét és drogfüggőkét, akik az ajtókból lógtak. Valakik követték. Az esőn keresztül is hallotta a lépések félreismerhetetlen zaját maga mögött. Bárkik is voltak, nagyon jól értettek a lopózáshoz. De mégis volt néha egy-egy árulkodó toccsanás, vagy a ruha hangja, amint a falhoz súrolódik, ezért vette észre a jelenlétüket.

Még beljebb húzta az arcába a kabátja csuklyáját. A keze csak úgy mellékesen a csípőjére vándorolt, ahol a fegyvere rejtőzött a köpenye hosszú ráncai közt.

Nagy puffanás hangzott mögötte - egy verekedés hangjai szűrődtek ki az utcára az egyik bárból. Megállt és megfordult, remélve, hogy megpillantja üldözőit. Végignézte az egyre gyűlő tömeget, hátha megpillant valaki szoktalant, de túl sok nyitott kapualj és ajtó volt. Esélye se volt, hogy észrevegye őket.

Egy hatalmas villám és az azonnali dörgés miatt szinte mindenki ugrott és felnézett ijedtében. Vala egykedvűen továbbnézett, és megint megpróbálta megpillantani a követőit. Hirtelen valaki berántotta egy sötét benyílóba, ami az utcáról ágazott el. Nem volt ideje reagálni, és érezte, hogy egy erős kar odaszorítja egy meleg testhez.

Egy kéz gorombán lerántotta róla a csuklyát, és megint érezhette azt a túlságosan is ismerős érzést, hogy tőrt szegeznek a torkához; ösztönösen megragadta a csuklót, ami tartotta.

- Kissé veszélyes egy magafajta szép hölgynek egyedül kóborolni ezeken az utcákon. - Egy érdes hang suttogott pont a füle fölött, és az esővíz végigcsorgott a nyakán ahogy a férfi arca megállt az övé mellett. - Hisz oly védtelen... - Szinte csak lehelte a szavakat.

Vala elmosolyodott, és a bakancsa éles sarkát nyugodtan behúzta a férfi lába közé. - Nagyon, nagyon védtelen - válaszolta, hangjában némi csípős éllel. A férfi sóhajtott, mielőtt elismerően 'hmmm'-ögött volna. A tőr éles széle elfordult, elment torkától. A férfi a lapjával Vala állához nyomta a pengét, és felé fordította vele az arcát.

Egy csendes pillanatig mély, szürke szemek néztek világos, kék szemekbe. Aztán a férfi ragyogó mosolyt villantott rá és egy tüzes csókkal megrohamozta a száját. Kezét a nő tarkójához emelte, így a tőr a hajához nyomódott. Vala megfodult az ölelésében, hogy szembe legyen vele, és megfogta a férfi lábát pont a pisztolya alatt. A nyelvük egymásba ütközött, és úgy érezték, az erejük összetörhetné az égboltot is. Mintegy jelként, újabb villám csattant és cikázott át az égen.

- Hiányoztál! - suttogta, és elégedetten megnyalta az ajkát amint szétváltak.

- Te is nekem - sóhajtotta Vala, és megcirógatta az állát. - Két hónap nélküled, Daniel...

- Valójában három volt - mosolyogta Daniel, majd mozdult, hogy visszategye a tőrt a háta mögött levő hüvelybe, a hosszú köpenye alatt, de Vala megfogta az arcát, megállítva a mozdulatot.

- Tudom - suttogta mosolyogva, és újra megcsókolta, kétségbeesetten.

Danielnek csak pár percre menekülhetett ebbe az élvezetbe. Lépések hallatszottak az utcán, pont az ő kis menedékük bejáratánál, úgyhogy kinyitotta a szemét. Hosszú árnyékok jelentek meg a benyíló előtt. Az ajkaik még mindig egymáson, Daniel lenyúlt a Vala csípőjén lógó pisztolyért, és érezte, hogy Vala megfeszül.

- Oh... - mondta Vala halkan, amikor szétváltak, és ő is megfogta Daniel pisztolyát. Majd észrevétlenül hátralépett, hogy legyen egy kis hely kettőjük között.

- Elfelejtettél említeni valamit? - kérdezte Daniel, óvatosan felhúzva a fegyvert. Sokatmondóan ránézett.

Vala megrázta a fejét, miközben gyorsan megvizsgálta a pisztolyt a kezében. - Oh, csak egy kis apróság, semmi több. - Felnézett rá, majd amikor Daniel bólintott, hangos kattanással felhúzta a pisztolyt. Hallotta, hogy az emberek, akik eddig követték és becserkészték őket, most meglódulnak az ő sötét rejtekhelyük felé.

Daniel egy gyors mozdulattal tüzelni kezdett, Vala is megpördült és leguggolt előtte. Azonnal lőni kezdett, amikor szembefordult a rosszfiúkkal. Golyók pattogtak le a falról körülöttük, mivel néhány támadójuknak volt ideje lőni mielőtt holtan estek össze.

A páros tökéletes egységgel mozdult, hogy újratöltsék a fegyvereiket. Daniel lenyújtott egy tárat Valának, aki feladott egy másikat neki. A golyózápor sűrűbb lett körülöttük, mialatt tárat cseréltek. Szerencsére majdnem teljes sötétség borította őket, és a támadóik túl ostobák voltak ahhoz hogy normálisan célozzanak.

- Miért nem mondtad el, hogy követtek!? - üvöltötte Daniel a zaj közepette, és eldobta az üres tárat.

- Mert túlságosan lefoglalt voltál azzal, hogy leszívd az ajkaimat a helyükről! - kiabálta Vala válaszként, miközben utánozta Daniel mozdulatát.

- Hát, pedig azt gondolná az ember, hogy egy férfi nyugodtan 'üdvözölheti' a barátnőjét anélkül a veszély nélkül, hogy rálőnek! - vetette oda Daniel a gorilláknak, akiknek sürgősen újra kellett tölteni a fegyvereiket.

- Ja, azt gondolná az ember... - sóhajtotta Vala, ahogy teljesen egyszerre a helyükre kattintották az új tárakat, és tétovázás nélkül újra tüzelni kezdtek. Daniel a háta mögé nyúlt a másik pisztolyáért, és oldalra lépett, hogy Vala fel tudjon állni. Elindult előre, és együtt kilőtték a maradék rosszfiúkat.

- Tudod, hogy lesznek többen is - lehelte Vala, miközben gyorsan beálltak a benyíló két oldalsó falára, egymással szemben. Lehajolt, és felvette az egyik nagyobb fegyvert az egyik halottól. Felnézett Danielre, mielőtt ellenőrizte volna a puskát.

- Persze... - morogta ő. Már hallották is az érkező lépések zaját. Ő is lehajolt, és választott magának fegyvert. - MINDIG vannak többen is!

Vala vállára akasztotta a puska szíját és odalépett Danielhez. Gyorsan visszacserélték a saját pisztolyaikat, és Vala lehajolt, hogy megcsókolja őt. Gyorsan szétváltak, mert a lépések közelebb jöttek.

- Körözött bűnözök vagyunk, kedves - mosolygott, és visszalépett a helyére Daniellel szemben.

Daniel felállt, és a vállával a falnak támaszkodott. Vala megigézve bámulta őt. Az eső végigfolyt rajta, eláztatta a haját, rásimította az arcára, és hozzátapasztotta a már amúgy is szűk ruháit edzett testéhez. Az, ahogy a két pisztolyt kényelmesen a föld felé tartotta, alig mutatta, milyen csodálatosan tud bánni velük. Vala szíve már attól is gyorsabban vert, hogy tudta, milyen hatalmas tudással rendelkezik ő. Egymás szemébe néztek, és látta a kék szemek mélyén az adrenailn okozta izgalmat. Daniel jól szólrakozott.

Felnevetett Vala megjegyzésén.

- Manapság mindenkit köröznek, aki megéri a fáradtságot.

Vala huncutan rámosolygott.

- Azt akarod mondani, hogy én megérem a fáradtságot?

Daniel ellökte magát a faltól és megállt a benyíló közepén. Vala gyorsan csatlakozott hozzá, és végignézték az utcát. A bakancsok dobolása a kockakövön hangosabb lett; a gorillák bármelyik pillanatban odaérhettek.

Daniel odahajolt, és újra megcsókolta Valát.

- Mindenképpen, baby. - Mindketten elmosolyodtak.

A pillanatot elrontotta az, hogy az egyik támadójuk a nevüket kiáltotta figyelmeztetően. Daniel az égre nézett és megint morgott egyet.

- NEM ADNÁNAK EGY KURVA PERCET, KÉREM?! - kiabálta. Visszalökte Valát a benyílóba, és ő is hátraugrott, épp amikor egy golyó sivított el a füle mellett. Daniel Valára nézett, és megrázta a fejét.

- Sose képesek meghallgatni... - Elmosolyodott, és felemelte a pisztolyait.

Vala nevetett. Daniellel körözöttnek lenni - mindenképpen megérte.

wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww

P.S.: Majd holnap írok ide valamit, most sietnem kell.