Byakuya felemelte a kezében tartott fakardot.

- Védd magad! - mondta, és egy lépést tett a lány felé, majd lesújtott a karddal, de visszafogta magát.

A lány először megijedt, így az ütés célba talált, és Hisana megtántorodott. Vállát fogta, ahol a súlyos fegyver eltalálta, biztos volt benne, hogy estére hatalmas lila folt fog éktelenkedni a bőrén – de nem panaszkodott. Felemelte saját kardját és visszalépett a helyére, szemében most már eltökéltség izzott a bizonytalanság mellett. Őt nem érdekelték a sérülések, azért volt itt, hogy shinigamivá legyen, és nem utolsósorban azért is, hogy bebizonyítsa, nem csak Seireitei elitje képes végigjárni ezt az utat, hanem az is, aki Rukongai legszegényebb negyedeiből jött.

Byakuya, látva a lány eltökéltségét, majdnem elmosolyodott. Még szerencse, hogy megtanulta viselni a nemesek sztoikus maszkját, így arca nem árulhatta el érzelmeit. Csupán méltóságteljes felsőbbrendűséget tükrözött az most is.

- Újra! - mondta a fiatal férfi, mire Hisana bólintott, és ezúttal erősebben szorította a fakardot. Amikor Byakuya újabb ütést próbált mérni a vállára, ezúttal sikerült azt kivédenie. - Jó. - A Kuchiki ház leendő feje ennyit mondott, nem többet, és máris újabb ütést mért a lányra, aki ezt már nem tudta kivédeni. Ismét megtántorodott, de megintcsak visszatért korábbi pozíciójába, felvéve a védekező alapállást.

Hisana egyre több és több ütést volt képes kivédeni, és valahányszor Byakuya fakardja eltalálta a vállát vagy az oldalát, ő mindannyiszor felállt és folytatta. A férfit igazán lenyűgözte a nő akaratereje. Még sohasem találkozott ilyen elszántsággal, talán csak a Gotei 13 kapitányai között.

Mire befejeződött az óra, Hisana minden tagja fájt és remegett, leizzadt és zihálva kapkodta a levegőt. Letörölte az izzadságot a homlokáról, félresöpörve néhány zavaró kósza hajtincset az arcából, miközben Byakuya szó nélkül eltette a kardját. A lány nézte egy darabig az előtte álló Kuchikit. Várt volna néhány jó szót, esetleg tanácsot vagy bármit, de Byakuya látszólag észre sem vette őt. Vége volt az órának, már nem törődött vele. Azért, amikor elhagyta a gyakorlóteret, még odavetette Hisanának:

- Nézesd meg a sérüléseid a gyengélkedőn. Bár, úgy vélem, csak néhány kék foltot okoztam, azért nem árt az óvatosság.

Hisana még kedvesnek is találta volna a szavakat, ha nem úgy veti neki őket oda Byakuya, mintha a kutyájával beszélne. A fiatal nő szemében felizzott a harag.

- Köszönöm, de nincs rá szükség, Kuchiki-sama – nyomta meg gúnyosan Byakuya nevét, majd elviharzott mellette, egyenesen a szobájába. Gyűlölte a nemeseket. Felfuvalkodott hólyagok voltak mind, még ez a szépfiú is. Bár, el kell ismerni, Kuchiki Byakuya igencsak szemrevaló, jóképű és izmos férfi, gondolta, azért mégiscsak egy hólyag.

Hisana nem is sejthette, hogy a fiatal Kuchiki úgy bámul utána, mintha földönkívüli lenne – vele még soha senki nem merészelt így beszélni, de valamiért mégsem találta a lány inzultáló hangnemét felháborítónak. Sőt... valahol még tetszett is neki.


Aznap este a Kuchiki család birtokán ünnepély zajlott. Yoruichi és Ginrei bemutatott Byakuyának néhány fiatal nemes hölgyet – nem titkolt szándékuk volt feleséget keríteni az ifjú örökösnek. Ám Byakuya egyiküket sem talála túl vonzónak, nem beszélgetett velük, és nem is igyekezett a kedvükben járni. Bár a nők láthatóan elvárták volna, nem hívta el őket magányos sétára a birtok egy eldugott zugába, nem dicsérte meg a ruhájukat, nem flörtölt velük és nem bókolt nekik. Egyszerűen hidegen hagyták őt, és ez Yoruichinek is szemet szúrt.

- Azt ne mondd, hogy a fiúkat szereted, mert Ginrei-san szívrohamot fog kapni – jelent meg hirtelen Byakuya mögött, miközben a fiú egy pohár szakét kortyolgatott.

- Ne legyél nevetséges! - nézett rá Byakuya a szeme sarkából. Tekintete villámokat szórt. - Egész egyszerűen nincs hangulatom az ilyesmihez. Különben is, fiatal vagyok én még ahhoz, hogy megnősüljek.

Yoruichi egy darabig a fiú arcát tanulmányozta, majd ajkain gonosz kis mosoly jelent meg.

- Oké, szóval ki a lány? - Byakuya erre kishíján kiköpte a szakét. Köhögni kezdett, ahogy félrenyelve az italt, az alkohol végigmarta nyelőcsövét.

- Nincs semmilyen lány! - tiltakozott felháborodottan, amint ismét képes volt levegőt venni.

- Na persze – kacagott a nő. Hüvelyk- és mutatóujja közé csípte Byakuya orcáját, arcán még mindig azzal a gonosz kis mosollyal. - Szóval, halljuk! Csak nem az egyik akadémiai tanítványod?

Byakuya ezért gyűlölte a nőt, az mindig olyan könnyen átlátott rajta.

- Hagyj békén! - rázta le magáról Yoruichi kezét, s arcát masszírozva tett egy lépést hátra. Nagyot tudott csípni ez a sátáni nőszemély, annyi szent! - Nincs semmiféle lány – ismételte az ifjú Kuchiki úgy, mintha csak saját magát szeretné meggyőzni. - Arról nem tehetek, hogy akivel te és nagyapa össze akartok hozni, azok mind tramplik.

A teremben hirtelen kínos csend támadt, és Byakuya csak most vette észre, hogy kicsit túl hangosan beszélt az imént.