Chapter VII

A következő pár nap elég csendesen telt. Megismerkedtem a házzal. Főként Elwinnel játszottam és néha kisegítettem a főzésben. Persze csak akkor, ha Nyx volt a szakács, mert akárhányszor Rayne társaságában voltam, neki mindig akadt hirtelen valami fontos dolga. Nem nagyon akarta rám pazarolni az idejét.

Már 4 napja voltam ebben a házban, de még mindig nem éreztem, hogy ide tatoznék.

Épp a hajamat fésültem, mikor zörejt hallottam és azt követte egy hangos kiabálás. Azonnal felpattantam a székről, kirohantam az ajtón és a hang felé vettem az irányt. Egy ajtóhoz értem, megálltam, majd megint csörömpölést hallottam így gyorsan kinyitottam az ajtót.

Abban a pillanatban azt kívántam, bár lenne nálam egy camera. Ez Rayne szobája és az az elkápráztató látvány tárult elém hogy póló nélkül futkos a szobában a cicámat üldözve. " Wow. Köszi Elwin."- Nem tudtam elszakítani a tekintetemet izmos testéről. Majd Elwin felém vette az irányt és a karjaimba ugrott. Időközben Nyx is megérkezett, h utána nézzen a rendbontás forrásának. Rayne odaért hozzánk és dühös szemeget meresztett a macskámra.

-Az a …dolog bejött a szobámba. Arra ébredtem hogy össze-vissza nyalogat és mikor megpróbáltam megfogni, el kezdett futkosni mindent tönkretéve, ami az útjába került.

-Sajnálom, még egy kis nevelése szorul, többet nem fordul elő, ígérem.- mondtam a mellkasának. Lassan követte tekintetemet, forgatta a szemét, majd odasétált az ágyához és lekapta a ráterített pólóját a karfáról majd felvette. Ez alkalmat adott nekem arra, hogy észbe kapjak . „ Áá, remélem most nem hiszi azt , hogy csak egy férfitesteket bámuló csitri vagyok."-gondoltam, majd elfordítottam a fejemet tőle, hogy körül nézzek a szobájában. „ Wow… Nem hiszem , hogy ismeri a rend szó fogalmát"-gondoltam ámélkodva. Hallottam, hogy Nyx előrelép és elkapta a tekintetemet.

-Nos igen, mint azt látod Rayne nem a rendszeretetéről híres. Szerintem Elwin jobban rendbe hozta a szobát, mint amilyen volt.- mondta nekem nevetve, mire Rayne csak morgott egyet.

Észrevettem egy könyvet a lábamnál és felvettem.

-Ha akarod rendet rakhatok neked. Van rá időm és szívesen segítenék.- mondtam a fiúnak. Ő odasétált hozzám és kikapta a kezemből a könyvet.

-Köszönöm nem kell , a dolgaim pont úgy vannak ahogy akarom őket. Van bennük egy rendszer és így mindig tudom mi hol van. Nem kell, hogy valaki tönkre tegye.– Körülnéztem és felvontam a szemöldökömet.

-Jah, rendszer, ha te mondod- feleltem egy kis éllel.

-Ez meg mit akar jelenteni?

-ó semmit- kezdtem már feldühödve, Elwin pedig leugrott a kezemből - csak tényleg kezd elegem lenni a viselkedésedből. Tudod mit, betelt a pohár. Egyfolytában mogorva vagy velem. És ez nagyon nem tetszik- léptem egyet felé.

-Angie..- hallottam Nyx hangját ,de nem hagytam, hogy félbe szakítson, be akartam fejezni mondandómat.

-Én próbálok kedves lenni és beilleszkedni közétek, de te ezt valahogy nem könnyíted meg. Például a múltkori vacsora. Kérdeztem valamit erre mogorván leléptél.- felemeltem a kezem és megböktem a mellkasát, amin most már ott volt a póló.- Látszik ahhoz értesz, h éreztesd egy lánnyal, hogy mennyire nem látják szívesen. – A szemébe néztem- Én ott hagytam az eddigi életem, eldobtam mindent, hogy idejöjjek, de te eddig még egy jó szót sem voltál képes szólni hozzám. Komolyan mi bajod van? Attól még, hogy önkomplexusod van, nem kéne, hogy mások rosszul érezzék magukat miattad. - vetettem még rá egy szúró pillantást, majd döbbent arcára többet rá sem nézve sarkon fordultam és siető léptekkel kimentem a szobából.

Ki rázott a hideg. Teljesen el voltam ázva. A kertben ültem egy fa alatt. Ez volt a kedvenc helyem, új otthonomban. Az elmúlt 4 napban , itt töltöttem az időm nagy részét. Tehát hova máshova is mennék egy Rayne-val folytatott veszekedés után. Bár nem igazán volt vitának nevezhető, mert az egy kétszemélyes tevékenység. Ebben az esetben csak én beszéltem. Vagyis inkább lehordtam őt. Nem is igazán tudom mi történt. Mondott valamit, erre mintha valami megpattant volna bennem és utána már nem bírtam visszafogni magam. Kiadtam magamból a dühömet és a fusztráltságot, ami az elmúlt pár napban felgyülemlett bennem.

És Rayne… csak úgy állt megdöbbent arccal. Így vissza emlékezve, mintha fájdalmat is láttam volna átsuhanni az acán. Megbántottam őt. „Argh…Remek, most még jobban utálni fog-gondoltam- miért nem tudtam uralkodni magamon? Mindent rajta vertem le. Elítéltem, pedig nem lett volna jogom hozzá. Alig ismerem és ő sem ismer engem. Ennek fejében nem köteles semmiféle jó magatartást, kedvességet mutatnia felém, ha nem akar. Amúgy az csak hazugság lenne és a végén még rosszabbul érezném magam."

Sóhajtottam egyet, majd fejemet a térdeimre hajtottam és a földet bámultam. Nem tudom, talán csak reméltem, hogy jóban lehetünk. Mindenkivel ezt akartam.. Ha nem jött össze általában nem érdekelt. Egy kicsit sem. De valahogy ez az eset más. Rayne ridegsége zavar. „De ki vagyok én, hogy megmondjam mit tegyen. Mégis csúnyán leszóltam. Elég önző cselekedet volt tőlem… Talán bocsánatot kéne kérnem.- Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. A hideg késként szurkálta a torkomat.

Egyre jobban fáztam, de nem érdekelt. Nem akartam mozdulni. Az idő egyezett a hangulatommal és csak el akartam süllyedni saját bánatomban, remélve, hogy majd a föld beszívja az esővel együtt. „Nem várhatom el mindenkitől, hogy tárt karokkal beengedjen az életébe. Akik ezt megtették, mind vagy messze vannak tőlem, vagy pedig halottak. Teljesen egyedül vagyok." –Könnyeim az esővel együtt hullottak. Nem szoktam sírni és ha igen akkor is csak akkor, ha más nincs jelen. És az eső pont kapóra jött. „Hihetetlen az elmúlt pár napban többször engedtem bánatom felülkerekedni, mint az elmúlt egy évet összevéve."- gondoltam keserűen. A szél egyre erősebben fújt, egy nagyobb vihar előjeleként, amely hamarosan kitörhet. Megborzongtam. Éreztem, hogy teljesen át vagyok fagyva.

Majd melegséget éreztem. És én meplepődve felpillantottam. Egy jackie volt a vállamra terítve. Átkukkantottam a hátam mögé és láttam, ahogy Rayne leül a fa tövébe a másik oldalon. Háttal nekem, esernyő a kezében „ Itt az alkalom, most bocsánatot kérhetnék."-gondoltam. Kinyitottam a számat, de be is csuktam. Nem jött ki hang a torkomon. Ismét a térdemre hajtottam a fejem és hagytam, hogy a csend újra körül vegyen és elemésszen.

„ Nehezen tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel.- hallottam Rayne hangját, mely kicsit bizonytalannak tűnt.

A fiú habozott, majd kis szünet után folytatta.

„Ne tudom, hogy viselkedjek másokkal. Nem volt ez mindig így. Habár az igaz, hogy mindig is csendes voltam, de a múltamban…-itt a elhallgatott, de aztán újból neki látott. - A múltamban történt néhány dolog, ami teljesen megváltoztatott. - Nem tudtam, hová akar ezzel kilyukadni, tehát csak hagytam, hogy beszéljen és én ittam a szavait.

„Minden percemet a kutatásaimnak szenteltem és nem érdekelt semmi más. Éltem mindennapjaimat, teljesen ugyanúgy. Én tudós vagyok és ez teljesen kihatott a szociális életemre. Mostanában kevés személlyel kerültem közelebb kapcsolatba… -kezdtem összezavarodni. Miét mondja el nekem ezeket?- Erre jöttél te.- erre felkaptam a fejem. – Egy kedves lány vagy, akit mindenki kedvel és mindamellett erős is. Mikor megláttál a kollégium parkjában, nem haboztál, hogy segíts nekem. De én nem tudtam, hogy viselkedjek körülötted. Úgyhogy a végeredmény mindig az lett, hogy otromba voltam és megbántottalak. Éppen azért…azt akarom mondani, hogy saj…

„Ne!... Nincs miért bocsánatot kérned. - szakítottam félbe- Én vagyok az, akinek kéne. Az elmúlt pár napban sok minden történt velem és az egészet rajtad vezettem le. Ez nem volt szép tőlem. - zörejt hallottam, de nem törődtem vele. Megint a földet bámultam. - Ha nem akarsz jóban lenni velem, nem kell erőltetned és magyarázkodnod. Nincs semmi jogom, hogy ezt akarhassam tőled. Nem is várom el. Nyugodtan visszamehetsz a házba. Azt meg végképp nem vártam el, hogy utánam gyere és itt fagyoskodj. - hirtelen már nem éreztem az esőcseppek súlyát. Oldalra néztem, de láttam, hogy még mindig esik. Ez csak egy dolgot jelenthetett. Felnéztem és Rayne-val találtam szemben magam.

„ Hát még mindig nem érted. Pedig okosabbnak hittelek. –rászóltam volna, hogy igenis van eszem, de a mosolya megállított. A szívem kihagyott egy dobbanást. Egy igazi szívbeli mosoly formálódott az arcán és rájöttem, hogy az előző mondatával csak incselkedni akart velem. Közel hajolt hozzám és én elpirultam volna, ha az arcom nem lett volna már a hidegtől eleve piros.– Nem azért jöttem ki szakadó esőbe utánad, mert nem akarok barátkozni veled. Annak nem lenne sok értelme, nem?- nézett a perpillanat tényleg ostobának tűnő arckifejezésemre. – Akarok barátkozni veled, csak mint azt ahogy mondtam, mindig elszúrtam. És ezért bocsánat, ha mondjuk úgy érezted, hogy utállak vagy valami. –kicsit döbbent voltam, de észbe kaptam.

„ Én is sajnálom, amiket mondtam neked, nem akartalak megbántani."

„ Bocsánatkérés elfogadva. – mondta és kinyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen.- Kezdjük tiszta lappal, hm?"

„Rendben"- megfogtam a felém nyújtott kezét, hogy felálljak.

„Menjünk be mielőtt megfázol. Így is teljesen át vagy fagyva, csodálom, hogy még bírod."

„Oké.- mondtam és erre tüsszentettem egyet.

„ Ahogy elnézem, azt hiszem ez már késő. - kuncogott egyet.

„ Tudod nem is vagy önimádó, nem tudom miket beszéltem. Egész rendes is tudsz lenni, ha akarsz."

„ Tudom, én már csak ilyen vagyok. Tökéletes."

„Oké, az előző kijelentésemet visszavonom. - mondtam még egyet tüsszentve, majd közösen, egy esernyő alatt és mondom EGY esernyő alatt bementünk a házba.

„Te jó ég, Angie! Mi történt veled?"- fogadott minket Nyx, aggódó szemekkel, ahogy beléptünk az ajtón. „ Na ez jó lesz.."- gondoltam.

„öhmm…"- kezdtem, de Rayne válaszolt helyettem.

„ A szakadó esőben egy fa alatt ücsörögve találtam rá."- küldtem felé egy szúró kössz-ez-sokat-segített pillantást, majd a másik férfi felé fordultam.

„ Ha nem gond szeretnék felmenni a szobámba és rendbe szedni magam."-kezdtem mielőtt Nyx el kezdett volna kioktatni.

„ Rendben, menj csak. Egy órán belül kész a vacsora."- mondta, de láttam, hogy még mondana egy-két dolgot.

„ Köszönöm."-majd elindultam felfelé a lépcsőn.

„Héj, Angie!"- szólt még utánnam.-Minden rendben?- nézett rám, majd a mellette álló férfia.

„ Igen ….Ohh majd elfelejtettem. Rayne!

„Hmm?"- és én visszadobtam neki a jackie-jét.

„Köszönöm."- mosolyogtam rá.

„Szívesen"- ő is vissza mosolygott. Tudtam, hogy egy darabig még nehéz lesz és nem lesz felhőtlen a kialakulóban lévő barátságunk, de ez egy kezdet volt. Egy darabig csak úgy álltunk egymást nézve, míg Nyx hangját meg nem hallottam.

„ Nem akarom elrontani ezt a titkos összenézést, de Angie, ha ezekben a ruhákban maradsz, meg fogsz fázni."

„Ohh..Igazad van."- Eltéptem a tekintetemet Rayne-tól és felmentem a szobámba, hogy felfrissítsem magam. Ahogy felfelé szaladtam, úgy éreztem, hogy ha csak egy kicsivel is, de most valamivel boldog lettem és már nem kívánom, hogy a föld elnyeljen.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd nekidőltem és sóhajtottam egyet. „Húú.. ez a sok eső tényleg át az embernek."- Ellöktem magam, majd a tükröm elé álltam. „ Úristen, tényleg borzasztóan festek."- Odasétáltam a szekrényemhez, vettem elő száraz ruhát, majd bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy forró relaxáló fürdőt.

Majdnem 40 percet töltöttem benn. Mikor kijöttem felfrissülve éreztem magam. Immár száraz ruhákban leültem a tükör elé, hogy megfésülködjek. Miután végeztem a készülődési rutinokkal lementem, hogy megvacsorázzak a többiekkel.

Mire Nyx már az asztalnál ült, Rayne pedig épp megterített. Előszőr Nyx vett észre és egyből köszöntött.

„ Angie! Jó, hogy jöttél, épp szólni akartam, hogy kész a vacsora."

„ Akkor jókor jöttem..hmm…nagyon jó illata van.- odasétáltam és leültem melléjük. Rayne szedett nekem egy adagot. – Köszönöm. –mondtam neki.

„ Szívesen."- mondta. És mert egy-egy adagot nekik is. „Wow… tényleg olyan mintha kicserélték volna."- gondoltam magamban.

Közösen megettük a vacsorát és tényleg jó hangulat telepedett közénk. Ez volt az első alkalom, hogy igazán otthon éreztem magam ezen a helyen.

Teli gyomorral és jó közérzettel mentem a szobámba lepihenni. És tényleg jól aludtam. Legalábbis egy darabig…

Nagyon erős fejfájással ébredtem. Ránéztem az éjjeliszekrényemen álló órámra és nyögve vettem tudomást arról, hogy még csak hajnali 5 óra van. A felkelő nap első sugarai törtek utat maguknak a szobámba. Fájt tőlük a szemem. Felkeltem, hogy behúzzam a függönyt, de hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam az erkély ajtót és kimentem rajta. Friss, eső utáni levegő fogadott, melyből egy mélyet szippantottam. Majd a fejemhez kaptam, mert éles fájdalom nyílalt bele. „ Mi a….argh..ez pokoli."- Megtántorodtam, majd hátraléptem, de sikerült megtartanom az egyensúlyomat. A fejemet a kezeimbe temettem és jó érzés volt, ahogy a hideg tenyerem az arcomat hűtötte. De ez nem tartott sokáig. A pillanatnyi nyugodtság eltűnt és fájdalom vette át újra a helyét. Úgy döntöttem, hogy jobban teszem, ha visszafekszek az ágyba. Ledőltem és még kb félórát szenvedtem, míg végül elnyomott az álom...