Régi érzések

Írta: Mariko

Kikötés: Ezért szerintem senki sem fizetne. ^^'


Beletörölte izzadó tenyerét a nadrágjába, és levette a telefonkagylót. Ideges volt. Mindig ideges volt, amikor a lányt hívta, bár maga sem tudta, mitől félt igazán, attól hogy újra rátörnek a régi érzések, vagy attól, hogy többé már sose fogja el az az édes bizsergés a lány hangja hallatán.

Bedobott némi aprót a készülékbe, majd tárcsázott. Kicsengett... egyszer... kétszer... háromszor...

– Tessék, Hanamoto lakás! – csicseregte egy ismerős hang a fülébe.

A gyomra bukfencet vetett, mellkasában pedig mintha ezer lepke kezdett volna vad táncot járni. Most már tudta, mitől félt, és azt is, hogy egyelőre még nincs mitől tartania.

– Szia Hagu! Takemoto vagyok.