Gondoltam, óra után benézek Hanamoto tanár úrhoz. Illetve... Izé... Valójában Haguhoz indultam. A tanár urat is szeretem, persze... Na, csak nem úgy... Ahogy közeledtem az ismerős szobához, egyre idegesebb lettem. A kihalt folyosón szerencsére senki se látta, ahogy próbálom összeszedni magam és a gondolataim. Még egy lépés, még egy: végül ott álltam az ajtó előtt. Kopogtam, majd lassan benyitottam. Hanamoto tanár úr sehol, csak Hagut találtam benn, de ahogy megláttam, földbe gyökerezett a lábam.
Befont haj, piros, csuklyás köpeny, fél karja fura fémszerkezetbe csomagolva... Megszeppenten nézett rám riadt, de tökéletes női Edward Elricként. A megfelelő reakció hamar kitört belőlem:
–MORITAAAAA!