AUTHOR's NOTE: Elég régóta nem volt friss, és sajnálom, hogy nem jutottam hamarabb géphez, hogy frissíthessek. De, most itt a legújabb fejezet. Nem tudom, hogy pontosan hány fejezet vár még rátok, így lehet, hogy nem húsz fejezettel lesz vége, mint ahogy azt előtte ígértem. Lehet, hogy 25-tel :) Kellemes olvasást és szívesen olvasnék visszajelzéseket a sztoriról, hogy tetszik-e még egyáltalán ^-^

Bones – NCIS
vol 18.

Angela már úton volt a kórházba Sarah-val együtt. Az NCIS ügynöknő kocsijával mentek, mivel Sarah utolérte őt a parkolóban és meggyőzte, hogy menjenek együtt. Angela az anyósülésen ült és előkereste telefonját a táskájából, majd tárcsázta Booth számát. Néhány csöngés után a férfi fel is vette.

- Booth.

- Booth itt Angela. Baj van. Ugye még a kórházban vagy?

Amikor Booth érezte a zsebében, hogy csörög a telefonja, kisietett a folyosóra, hogy ne ébressze fel Brennan-t, aki még mindig mélyen aludt.

- Igen, de mi a baj Angela?

- Taffet nem egyedül dolgozott! Van egy társa az FBI-nál!

- Micsoda? És mégis ki az? –Booth kérdezte halkan körbenézve a folyosón nehogy valaki meghallja.

- Thomas Starkson.

A név ismerősen hangzott Booth-nak.

- Starkson. –motyogta maga elé végigpörgetve emlékeit- Thomas Starkons. Hát persze. A New York-i FBI-os! Két éve együtt dolgoztunk az egyik ügyön.

- Nem hagyhatod egyedül Brennan-t, érted Booth? Starkson még odakint van és elég nagy az esély rá, hogy megpróbálja befejezni Taffet tervét.

- Nem hagyom egyedül Bones-t. Soha többet. –Booth sóhajtva egy apró szünetet tartott- De kéne valaki Hodgins-hoz is.

- Bryce ügynökkel már úton vagyunk. Mi fogunk vigyázni rá amíg a többiek levadásszák Starksont. –ezzel le is rakták a telefont Booth pedig mielőtt visszament volna Brennan-hez és visszaült volna az ágya mellé felhívta Hacker-t, hogy értesítse a fejleményekről.

Dr. Mallard eközben Sophia Dullen boncolását fejezte be. Miközben a holttestet vizsgálta minden apró részletet megjegyzett, most pedig papírra vetette gondolatait.

- Halál oka kivérzés. –ezzel beírta a kitöltendő papír megfelelő rubrikájába, majd a következőt is lejegyezte mellé – Átvágták a torkát.

Mielőtt folytathatta volna Gibbs lépett be a boncterem ajtaján.

- Doki, mi végzett Dullen-nel? –kérdezte az ügynök komoran a holttest mellé lépve. Dr. Mallard is csatlakozott hozzá.

- Átvágták a torkát, Jethro. A C2-es csigolyán vágásnyomot találtam.

- Úgy vágták át a torkát, hogy ne tudjon sikítani.

- Pontosan. –a doktor a röntgenképekhez lépett amik Gibbs háta mögött voltak- Jól látszik a röntgenképeken a többi sérülés. A C3-as és a C4-es csigolyákon kompressziós törés, a szárkapocs csont eltört egy ferde töréssel. Valószínűleg valaki először nyakon ütötte valamivel, majd rávágott a lábára is, hogy ne tudjon elfutni.

- Aztán pedig elvágta a torkát is. Valaki biztosra akart menni, hogy a hadnagy nem éli túl.

- Így van, Jethro. –Dr. Mallard bólintott- Úgy hallottam, hogy van itt egy ifjú antropológus az épületben. Ő talán segíthetne meghatározni, hogy mi okozta a töréseket, és hogy mivel vágták át a hadnagy torkát.

- A csontos nő gyakornoka. Leküldöm. –bólintott Gibbs majd ezzel távozott is. Tim McGee, Cam Saroyan, Dr. Sweets és Wendell Bray az NCIS csapat asztalainál ültek és próbálták megtalálni Thomas Starkson FBI ügynököt, amikor Cam telefonja megcsörrent.

- Dr. Saroyan. –vette fel gyorsan.

- Dr. Saroyan, szükségünk van Önre az FBI kórbonctanán. Egy FBI ügynök holttestét hozták be és az FBI-os orvos szakértőink az ország más pontjain vannak. Be tudna jönni?

- Természetesen. –egyezett bele Cam- Azt megtudhatom, hogy ki az áldozat? –félt, hogy olyan nevet hall, akiét nem akarta hallani.

- Samantha Parks. 27 éves újonc volt.

- Rendben. Máris indulok. –ezzel eltette a telefonját és már indult is, de Sweets megállította.

- Dr. Saroyan, mi történt?

- Az FBI-nak szüksége van rám egy boncolás miatt. Samantha Parks ügynök meghalt és az ügynökség orvos szakértői nem elérhetőek.

Mindenki egyetértően bólintott, majd Cam távozott. Gibbs ekkor érkezett meg és egyenesen Wendell elé lépett.

- Mr. Bray, igaz?

Wendell csak bólintott.

- A dokinak szüksége lenne magára. Dullen hadnagy torkát átvágták és sérültek a csigolyái illetve a lába is a halála során. Meg kell állapítani, hogy milyen fegyvert használtak. Antropológusként gondolom maga a szakértő.

- Igen, Gibbs ügynök. Máris megyek. –ezzel Gibbs elmagyarázta, hogy hogyan juthat le a dokihoz és Wendell már úton is volt.

- McGee mondd, hogy jutottál már valamire! –fordult Gibbs az ügynökéhez.

- Próbálom bemérni Starkson telefonját, de a rendszer állandóan letilt. Azt hiszem, hogy gondolta, hogy keresni fogjuk ezért titkosította a mobilját.

- Találd meg McGee. Méghozzá gyorsan!

Cam 10 perc múlva a Hoover épület parkolójában fékezte le autóját. Kiugrott a kocsiból és a kórbonctanra sietett. Gyorsan átöltözött steril köpenybe, kesztyűt húzott majd a boncterembe lépett. A hűtött asztalon egy hullazsák várta egy apró cetlivel.

- Samantha Parks. Gyors eredményeket várok. –Cam felismerte Hacker írását és tudta, hogy tényleg gyorsan kell végeznie. Kicsomagolta a holttestet és elszörnyedve nézett a nő holttestére. Tele volt sérülésekkel. Egy óra múlva Cam már a jelentését írta, miután azzal végzett felsietett Hacker-hez.

- Dr. Saroyan. Már végzett is?

- Igen. A halál oka fulladás.

- Fulladás? Azt hittem, hogy a fején található sérülés lesz a halál oka.

- A homlokcsonti törést egy éles tárgy okozta. A röntgen képek és a mintavétel alapján én egy asztalsarokra tippelnék.

- És mitől fulladt meg?

Cam átnyújtotta a jelentését.

- A jobb oldalon a harmadik bordán zöldgally törést találtam, a negyedik bordán pedig szilánkos törést. A szilánkok és a borda átfúrta a jobb tüdőt.

- Zöldgally és szilánkos törés?

- Több fajta csonttörés is van, Hacker. Amikor a csont nem törik el teljesen azt zöldgally törésnek hívjuk. Amikor pedig a törés helyén kettőnél több csontdarab marad, azt szilánkos törésnek nevezzük.

- Értem, és mi okozta a töréseket?

- Tompa tárgy. Többet nem tudok mondani, Hacker. Nem én vagyok a csontok szakértője. –Cam vett egy mély levegőt, majd feltette azt a kérdést, ami már órák óta zavarta- Tudjuk, hogy ki ölte meg Samantha Parks-ot?

- Van gyanúsítottunk, ha erre gondoltál. És indítékunk is.

- Meg is osztod velem esetleg? –kérdezte Cam türelmetlenül.

- Parks ügynök rájött arra, hogy Thomas Starkson a Sírásóval dolgozott. Starkson megölte.

- Áthívom Mr. Bray-t az eheti antropológus gyakornokunkat és megkérem, hogy azonosítsa a fegyvert, amit a bordája eltöréséhez használtak. Így ha megtaláljuk a fegyvert, rábizonyíthatjuk Starkson-ra a gyilkosságot. Dr. Brennan hiányában én felügyelem a gyakornokok munkáját.

Hacker bólintott, ezzel Cam távozott, egyenesen vissza a kórbonctanra. Eközben Wendell és Dr. Mallard éppen befejezte a kérdéses csontok vizsgálatát.

- A csigolyák kompressziós törései arra utalnak, hogy valami kerek tárggyal, talán egy csővel üthették le. –nézett fel Wendell a mikroszkóptól.

- Én is ezt a következtetést vontam le. –bólintott Dr. Mallard- Ezért küldtem fel néhány mintát Abby-nek a nyaki bőrrészből. Hátha talál valamit, amivel leszűkíthetjük a fegyvert.

- A szárkapocscsont ferde törése szintén valamilyen csőszerű tárgyra utal. Arra tippelek, hogy egy kerékvasat keresünk. –mondta Wendell miközben kikereste a mintagyűjteményből a kerékvas szélességét. Dr. Mallard eközben a seb szélességét mérte meg, majd összehasonlították az eredményeket.

- A kerékvas szélessége stimmel. –bólintott Dr. Mallard.

- Persze, ha találunk egy kerékvasat, akkor össze kell hasonlítani majd, hogy pontosan beleillik-e a sebbe. –tette hozzá Bray.

- Egyetértek.

Wendell éppen hogy lehúzta a kesztyűjét, amikor megszólalt a telefonja, a kijelzőn pedig Dr. Cam Saroyan neve villogott.

- Ezt fel kell vennem. –mondta Wendell, majd a boncterem előtti folyosóra érve beleszólt a telefonba.

- Dr. Saroyan! Miben segíthetek?

- Szükségem lenne a szakértelmére, Mr. Bray. Át tudna jönni a Hoover-be?

- Az FBI-hoz? Miről van szó?

- Samantha Parks, 27 éves újonc FBI ügynök. Valamivel mellkason ütötték, ami miatt eltört a jobb oldali negyedik bordája. A szilánkok és a borda átfúrta a tüdejét. Megfulladt.

- Azonosítanom kellene a fegyvert, amivel eltörték a bordáját, igaz?

- Pontosan. És a csontok a maga szakterülete. Tudja, én a húsos részekhez értek.

- Rendben. Befejezem a boncolási jegyzőkönyvet Dr. Mallard-dal és utána rögtön megyek is.

Booth éppen azon gondolkozott, hogy hogyan kaphatnák el Starksont, amikor egy orvos lépett be Brennan kórtermébe néhány papírral a kezében.

- Ön Booth ügynök? –fordult hozzá az orvos.

- Igen. –állt fel Booth a Brennan ágya melletti fotelból- Valami baj történt?

- Miután kihoztuk Dr. Brennan-t a műtőből és nem ébredt fel az altatásból, elvégeztünk egy CT-vizsgálatot. Ugyan beszélnem kell a hölggyel, hogy beigazolódjon, de a CT felvételek alapján retrogáz amnézia alakulhat ki nála.

- Retrográd amnézia? Az mit jelent? –kérdezte Booth aggódva.

- Általában semmi veszélyeset. A betegek pár napig, vagy hétig, extrém esetekben pár hónapig nem emlékeznek bizonyos dolgokra…

- Tehát akkor ez elmúlik? –vágott közbe Booth.

- Igen. A legtöbb esetben nyomtalanul elmúlik, de előfordult már olyan eset is, hogy a beteg egy megtörtént dolgot teljesen elfelejtett és későbbi szembesítés során sem emlékezett rá.

- És miket szoktak elfelejteni? –kérdezte Booth miközben vetett egy pillantást az alvó Brennan-re.

- Tragikus eseményeket. Olyanokat, amikre amúgy sem akarnak emlékezni.

Booth csak azt hitte, hogy Brennan alszik, ám a nő ekkor már rég ébren volt. Nem akarta megzavarni a beszélgetést, érdekelte az orvos mondanivalója, így inkább tettette az alvást. Az orvos látva, hogy Brennan még alszik távozott, mondván, hogy majd később visszajön. Amikor Booth leült meglátta, hogy Brennan ébren van.

- Bones. –mosolygott rá a férfi- Hogy érzed magad?

- Fáradtan.

- Nézd Bones, a doki azt mondta…

- Hallottam mindent, Booth. És csak egy módon deríthetjük ki, hogy tényleg van-e retrográd amnéziám.

- Mire gondolsz? –nézett rá Booth kíváncsian.

- Beszélgetnünk kell. Fel kell hoznod fájdalmas eseményeket a múltamból, hogy lássuk emlékszem-e rájuk. –mondta Brennan komolyan.

- Biztos, hogy ezt akarod, Bones?

- Ez a racionális döntés Booth, máshogy nem tudjuk kideríteni. Kezdjük valami olyannal, amire biztos, hogy emlékeznék.

Booth gondolkodott egy kicsit. Nem akart nagyon régre visszamenni, valami nemrég történtre akart rákérdezni.

- Ha ezt szeretnéd Bones, akkor csináljuk.

Brennan bólintott és minden érzékszervét a maximumra hangolta.

- Kezdjük egy olyannal, amire mindenki emlékszik. 9/11.

- 9/11? –kérdezett vissza Brennan. Kutatott az emlékeiben, de semmi sem jutott eszébe elsőre.

- Nem emlékszel 2001. szeptember 11-re? –kérdezte Booth meglepődve. Brennan újra elgondolkozott, majd lassan megrázta a fejét. Booth mély levegőt vett, mielőtt belekezdett volna a magyarázatba.

- Az Al Qaeda eltérített négy repülőt. Kettő a World Trade Centre-be zuhant. –újabb mély levegőt vett- Egy a Pentagonba. A negyedik a Fehér Házat vette célba. Néhány bátor utas fellázadt. Pennsylvaniában zuhantak le. –Brennan szemében néhány könnycsepp jelent meg, ahogy az emlékek lassan kezdtek előjönni- Az ikertornyok ledőltek. A Pentagont helyreállították. Vagy 3000 ember meghalt, kb ugyanennyi megsebesült.

Brennan megrázta lassan a fejét és néhány könnycsepp gördült le az arcán. Amikor becsukta a szemét képek özönlötték el az agyát. Látta, ahogy a két repülő becsapódik a tornyokba. Érezte, ahogy megremegett a föld, amikor a tornyok egymás után összedőltek. És látta magát, ahogy ott állt a romok tetején és a mentőalakulatokkal emberek, holttestek után kutattak. Booth letörölte a kicsorduló könnycseppeket Brennan arcáról, mire a nő kinyitotta a szemét.

- Már emlékszem. –mondta sietve- Emlékszem az utána következő hetekre is. Emlékszem, ahogy kerestük az embereket, ahogy a kétségbeesett rokonok a kordonok mögött álltak, kis táblákkal, képekkel az eltűnt szeretteikről. –mondta Brennan, ahogy visszaemlékezett az egyik legborzalmasabb időszakra az életében- És… és mi nem találtunk szinte senkit, Booth! A majdnem 3000 holttest helyett összesen 300-at találtunk. Ezek után már csak testrészek, csontdarabok kerültek elő. Több mint 2000 ember nyomtalanul eltűnt, Booth. Nyomtalanul. A csontok nem voltak elegek az azonosításokhoz, a több ezer tonna vas úgy nyomta össze az embereket, hogy porrá zúzta a csontjaikat is.

Booth csendben bólintott és újabb legördülő könnycseppet törölt le Brennan arcáról.

- Folytassuk? –kérdezte Booth halkan.

- Igen. –bólintott Brennan- Ha az amnézia miatt most nem emlékszem valamire és nem elevenítjük fel, lehet, hogy örökre elfelejtem.

- Bones. –sóhajtott fel Booth- Talán olyanokra nem emlékszel, amikre jobb nem emlékezni.

- Sok minden van, amit eddig sem tudtam Booth, és kerültem már kellemetlen helyzetbe is miattuk. Szükségem van az emlékeimre. Mi van ha nem emlékszem majd a barátainkra, a családomra, az életemre…

- Család. –suttogta Booth- Mire emlékszem a családoddal kapcsolatban?

Brennan becsukta a szemét és próbált erősen koncentrálni. Booth megszorította Brennan kezét, hogy erőt adjon neki az emlékeihez. Brennan végigpörgette az emlékképeket az agyában. Csupán néhány képfoszlányt látott maga előtt. A saját lakásában állt egy vértócsa felett, a következő pillanatban a laborban volt és Angela hologramos gépén egy női arccal nézett farkasszemet, utána pedig egy tárgyalóteremben találta magát, egy ősz hajú idősebb férfi ült a bíró mellett, Brennan előtt pedig a vádlotti szék mellett egy középkorú férfi foglalt helyet.

- Csak emlékfoszlányok vannak. –mondta Brennan, amikor kinyitotta a szemét. Booth lassan megrázta a fejét. A legkevésbé sem akarta újra megbolygatni partnere borzasztó családi hátterét, de Brennan racionalitása győzött felette, így belekezdett egy újabb történet elmondásába.

Thomas Starkson FBI ügynök ekkor lépett ki Washington főutcájára egy plasztikai sebészetből. Beült a kocsijába és néhány utcával odébb egy jelmezboltnál állt meg. Amikor kijött az üzletből, úgy nézett ki, mintha egy munkába igyekvő orvos lett volna. Visszaült a kocsijába és egyenesen abba a kórházba ment, ahol Brennan, Ziva, Hodgins és Booth tartózkodott.

Tony DiNozzo hármat kopogott, majd benyitott Ziva kórtermébe. Ziva félálomba merülve nézett fel a férfira.

- Szia. –mosolygott Tony.

- Szia. –mosolyodott el Ziva- Mit keresel itt?

- Emlékszel Taffet-re?

- Nehéz lenne elfelejteni. –mutatott Ziva a bekötött lábára.

- Van egy tettestársa a Sírásónak az FBI-nál. Starkson ügynök. Elég valószínű, hogy megpróbálja majd befejezni a nő tervét.

- És téged küldött Gibbs, hogy megvédj engem? –mosolygott Ziva.

- Velem kell beérned. –nevetett Tony, majd leült Ziva mellé a kis fehér kórházi székre.

- Hogy van az a csontos doki? Elég rossz állapotban volt, amikor utoljára láttam. –érdeklődött Ziva.

- Annyit tudok, hogy felébredt a kómából. Gondolom ez azt is jelenti, hogy már jobban van. –mondta Tony, megpróbálva visszaemlékezni, hogy hallott-e még valamit Brennan-ről.

- Remélem, hogy jól van. –bólintott Ziva- Kedves nőnek tűnt, nem kellene meghalnia.

Tony csak csendben bólintott. Beszélni akart Zivával, de félt attól, amit a nő szemében látott az autóban, mielőtt a kórházba indultak volna. Talán aggódást látott benne? Vagy talán félelmet? Nem tudta pontosan megmondani. Tony szerette Zivát, erre akkor döbbent rá igazán, amikor a telefonhívást kapta arról, hogy Zivát elrabolták. A pár egyedül eltöltött pillanat a kocsiban némileg biztosította őt arról, hogy Ziva is kedvelte. De mind a ketten féltek Gibbs 12-es szabályától. McGee és Abby ugyan megszegték azt, együtt töltöttek egy éjszakát, de ők sem maradtak együtt. És Tony nem akarta kockáztatni Ziva közelségét. Nagyon közeli barátok voltak és nem akarta ezt kockára tenni, hogy Ziva távolságot tartson majd tőle, ha bármi rosszul végződne. Csöndben ültek egymás mellett, egyikőjük sem akart megszólalni, nehogy elrontsák a hangulatot.

Booth és Brennan ekkor fejezte be Brennan családi emlékeinek felelevenítését.

- Bones. Már pihenned kellene. Sok lesz mára.

Brennan csöndben bólintott. Az agya racionalitása azt súgta, hogy még többet kellene megtudnia, viszont érzékei tudatták vele, hogy túl fáradt bármihez is.

- Aludj egy kicsit. –mondta Booth nyugtató hangon és kisimított egy tincset Brennan arcából. Brennan engedelmesen behunyta a szemét, bár félt, hogy újra álmodni fog. Félt attól, hogy újra át kell élnie majd valami borzalmasat. Attól pedig egyenesen rettegett, hogy amikor fölkel Booth nem lesz ott mellette és újra Heather Taffet pincéjében ébred.

Booth végre nyugodtan dőlt hátra a széken. Brennan viszont szerette őt, az emlékei is kezdtek visszatérni. Úgy tűnt, hogy hamarosan minden jóra fordul az életükben, azonban még közel sem tudták, hogy Starkson milyen sorsot szánt nekik. Az a Thomas Starkson, aki ebben a pillanatban a kórház folyosóján sétált, újdonsült orvosi ruhájában és felszerelésével, beolvadva a kórházi dolgozók közé. Starkson új arcával szerzett egy beléptető kártyát a kórházba, amivel bármelyik részlegre bármikor beléphetett. És első útja az intenzív osztályra vezetett. Senki sem tudhatta, hogy mi vár még rájuk.