Epilógus

Végiglépdelt a palotán Jack of Diamonds mögött, aki egy tágas teraszra vezette, melynek korlátján és lépcsőjén túl egy rózsakert terült el. King of Diamonds feléjük nézett, aztán intett neki. Biccentett a Jumbónak, és megkerülve a korlátot lelépelt a lépcsőn, hogy utána a semmiből előtűnő ösvényen induljon el.
Szertartásosan üdvözölte a Királyt csak egy pillanatra nézett a szemeibe, aztán lesütötte a pillantását.
- A Spades Király küldött – szólalt meg végül halkan. – Azt üzeni, hogy szívesen látna a születésnapján tartott ünnepségen a teljes udvaroddal együtt a fővárosában.
- Oh. Szívesen veszem a meghívást – felelte. – Te is ott leszel?
- Azt hiszem – biccentett.
- Remek – mosolyodott el. Nem értette, miért. – Ráérsz még egy kicsit?
- Most nem tartozom senkihez – suttogta, és leoldotta a szalagot a csuklójáról.
- Szerettem volna beszélgetni veled.

- Itt vagyok – súgta. A diamondsi közelebb lépett hozzá, ő nem mozdult.
- Igazán örülök neki – jelentette ki.
- Miért? – kérdezte csendesen. – Hiszen nem is kedvel engem…
- Már miért ne kedvelnélek, Matthew? – Megvonta a vállát. – Kedvellek, sőt…
- Tényleg? – kapta fel a fejét. Az a mosoly…
- Hát persze! És szeretném, ha továbbra is tegeződnénk. – Francis elfordult, ujjai a virágok szirmait érték.
- Rendben. – Körülnézett, mindenhol sárga, fehér, vörös, és valahol a távolban, mintha kék derengéssel éjkék színű virágok nyíltak volna. Azt vette csak észre, hogy Francis felé nyújt egy szál rózsát. – Hm?
- A tiéd – mondta. Megrázta a fejét és hátrébb lépett egy lépést.
- Ne kezdjük megint, kérlek – susogta összeszoruló torokkal. – Nem szeretném…
- Mit ne kezdjünk? – Francis meglepetten ráncolta a homlokát.
- Azt, hogy kedves vagy, hogy virágot adsz és összezavarsz. Nem akarom megint azt érezni, hogy egy kicsit is fontos vagyok, és aztán csalódni… – Elfordult, átkarolta magát, és az ösvény füvét bámulta. Jobb elejét venni az ilyen dolgoknak, igaz? Így is éppen eléggé fáj, nem kell, hogy megint olyan ostoba gondolatai szülessenek.
A férfi odalépdelt hozzá, a ruhájába tűzte a virágot, aztán megfogta a kezeit, és letérdelt elé.
- Nézz ide rám, kérlek – szólt halkan. Rápislogott, a kezei megremegtek. – Őszintén sajnálom, ha a múltkor nem voltam elég határozott. Azt akartam elmondani, mennyire megkedveltelek, mennyire megszerettelek, és azt szeretném, ha megint annyit mosolyognál, mint azután, hogy megismerkedtünk.
- Miért mondod ezt? – kérdezte csendesen.
- Hallottam, hogy el akarsz jönni a Spades palotából. Ideköltözhetnél.
- Csak zavarnálak – rázta a fejét. – Meg útban lennék.
- Szerinted hívnálak, ha így érezném?
- Nem tudom. Amúgy sem lenne rám időd… – tiltakozott erőtlenül.
- Én nem a bátyád vagyok – mondta szelíden. – Nem hagylak egyedül, megígérem. Szeretnélek látni, és szeretném tudni, hogy biztonságban vagy. Te talán nem tudod viszonozni az érzéseimet, de ettől függetlenül itt lennél.
Matthew hallgatott egy ideig.
- Ez most… ez most egy szerelmi vallomás akart lenni? – kérdezte az égre emelve a tekintetét.
Francis megköszörülte a torkát.
- Igen. Végül is, igen.
- Az eszem megáll tőled – sóhajtott fel. – Miért nem tudtad volna egyértelműen megmondani?
- Ne haragudj – mondta ki, bár a hangján hallatszott, hogy talán nem bánja annyira. Lenézett rá, a férfi mosolygott, bocsánatkérően, és lehajtva fejét csókot lehelt a kezeire. Komolynak tűnt. Őszintének.
- Rendben – suttogta. – Ideköltözöm, ha szeretnéd.
A kék szemek hirtelen villantak rá, aztán Francis a kezeinél fogva rántotta magához. Elterültek a füvön, Matthew felemelte a fejét, meglepetten bámult a férfira, sapkája lecsúszott mellé, és előbb elmosolyodott majd felnevetett, tisztán és szívből jövően.

King of Spades születésnapjára King of Diamonds az udvarával együtt érkezett. Queen of Diamonds érdeklődve és lelkesen figyelte a spadesieket, míg a Jack az ő lépteit ügyelte.
King of Diamonds az egész ünnepségből csak és kizárólag az új Jolly Joker nevetésére, mosolyaira, szavaira emlékezett igazán.

2013. június 28.

Ide most illene írnom valami köszönömfélét, és kisregényt bizonyos dolgokról, de… ne haragudjatok, túl fáradt vagyok. Tudom, a vége egy kissé összecsapott lett, sajnálom. Mindazonáltal köszönet mindenkinek, aki eljutott eddig. Szép nyarat~